close
CímlapBringakörkép„Nyugat-európai várossá akarunk válni? „

„Nyugat-európai várossá akarunk válni? „

2019. május 16.

Mata Csaba, 2010 óta él Pécsett, a Velo Sophie bicajos közösség egyik alapítója, Critical mass és az Autómentes nap volt szervezője, a Szabadkikötő tulajdonosa.

Milyennek látod a kerékpározás pécsi jelenét?

Mostanában érdekes, hogy egyre többen mozognak biciklivel csapatosan. Mintha Budapestről csöppentek volna bele a pécsi bicikli kulturális életbe. A külföldi egyetemisták sokszor meglepetten reagálnak a magyarországi kerékpáros helyzetekre, a nyugat-európai körülmények között sokkal jobban tolerálják őket, mint a hazai utakon.
Magyarországon érzékenyíteni kell a gondolkodást, rávilágítani arra, hogy nálunk nincs közlekedési kultúra. Jobb lenne, ha lenne. A domináns csoporttal, az autósokkal meg kell értetni, hogy ők is lehetnek még biciklisták. Meg kell tanítani finom módszerekkel azt, hogy mindenki képes legyen átkapcsolni autósból „biciklis „üzemmódba”. Nem létezhet olyan szemléletmód, hogy az utakon domináns pozícióban az autós áll, alatta a buszos és gyalogos közlekedés és valahol ott van még majdnem legalul a biciklis is. A babakocsis közlekedő néha az autós felett, néha az autós alatt ebben a hierarchiában. Addig fölöslegesen építünk bicikliutakat, hiába költünk el akár milliárdos összegeket. Húzhatunk sárga csíkokat értelmetlenül is utakra, ha hozzá nem értő emberek tervezték ezeket az utakat – lásd Felsővámház utca, vagy a Petőfi utca környékén sem racionálisan oldották meg jól a feladatot.

Hogyan kellene ezt a feladatot megoldani?

Közösségi alapon kell bringautakat fejleszteni, mert máshogy nem megy.

Most az elektromos rásegítésű bicajok szerintem azért kerülnek ki az utcákra, mert erre volt pályázat. Ez maximum a külföldi diákok számára jelenthet valamit, a pécsi lakosságnak semmit, mert kevés az a hetven kerékpár egy 130 ezres városban.

Critical mass - a megafonnál: Mata Csaba

A kerékpáros infrastruktúra fejlesztése elegendő a bizarr helyi közlekedési helyzet megoldására?

Egy ideje készül már a belvárost Kertvárossal összekötő bicajos út. Aki bicajozott, az eddig is megoldotta, hogy eljutott A-ból B-be. Csak azért nem fognak tömegesen átülni biciklire, mert épül egy út. A közbeszéd részévé kell tenni a kerékpáros közlekedést. Így egy nagyon lassú fejlődés indulhat meg, de egy nagyobb kampány nélkül ez csak egy lehetőség lesz. A városban nem lett nagyobb a kelet-nyugati biciklis közlekedés, mert építettek egy útszakaszt. Ha a kertvárosi út kerülővel jár, akkor marad a régi megoldás, hogy átmegyünk a felüljáró alatt a vasúton. Egy átlagember kamaszkora után abbahagyja a kerékpározást.

A bicikliút önmagában nem elég a változáshoz. Kényelmesebb autóba ülni, mint nyeregbe pattani. Amíg ez lesz a helyzet, maradunk a légszennyezettségi toplistán. A bringautak mellett ott állnak az EU-s táblák, hogy ki finanszírozta. Önkormányzati pénzekből nem nagyon épülnek bicikliutak. Nyugat-Európában felnőtt egy olyan generáció, akiknek természetes, hogy nem autóval közlekednek a városban. Nálunk tudatosítani kell, hogy egészségesebb lesz az, aki kerékpárral közlekedik, másképp látja a várost. A város részéről motiválni kellene a biciklizést. Olaszországban egy bank pénzzel finanszírozza a biciklivel munkába járást. A pécsi közgazdasági karon fel lehetne adni feladatként, hogy miképpen lehet ezt finanszírozni. Mondjuk, aki kerékpárral jár munkába, annak ingyen szervíz a jutalma.  

Melyek a legjobban működő bringás városok?

Számomra Bogota a legjobb példa. Egy főváros, ahol korábban semmilyen különleges bringás történet nem zajlott. Volt egy polgármesterük, aki a programjába vette, hogy biciklis várossá alakuljon Bogota. Sok elemből állt és összerakták, épültek bringautak, célzottan fejlesztették a tömegközlekedést. A város már nem gengszeterközpont, ahol kinyírnak azonnal.

Dél-Amerikában képesek voltak ezt megvalósítani húsz évvel ezelőtt.

Bevállaltak egy World Carfree konferenciát. Európa is tele van jó példákkal: Madrid, Amszterdam, a német városok sora… Hollandia, Dánia egésze… Kelet-Európában nehezen vesszük a lapot. Ljubajana egy jó példa a régióból, zöld főváros is volt. Kelet-Európaiként a negyvenes generáció kezdte legelőször kapiskálni, hogy miért jó a kerékpár.

Kivéve az Alföldön, ott mindenki biciklizik. Debrecenben, Szegeden ez természetes. A 80 éves nénitől kezdve a kisgyerekig. Ahol már van egy pici hegy, ott előkerülnek a kifogások. Muszáj napirenden tartani, akár hergelni a közösséget, akár csak pöcögtetni a témát, folyton jelezni kell, kell, kellene, hogy jó lenne kerékpárra pattanni. Hahó, ébresztő! Nyugat-európai várossá akarunk válni?

Balogh Robert

Balogh Robert