„Egyszerre felemelő és szomorú ünnepeink nagy része” - mondta köszöntőjében Miseta Attila rektor '48-ra, Mohácsra, Trianonra utalva. Azt is hozzátette:
1956-ban a magyarok arról tettek tanúbizonyságot, hogy a kritikus órákban tudnak közösséget vállalni egymással, túllépve az ellentéteken.
Az ünnepi beszédet dr. Debreczeni László nyugalmazott tisztifőorvos tartotta. Debreczeni, aki húszéves volt a forradalom kitörésének idején röviden bemutatta az akkori eseményeket.
Történelmi a helyszín - mutatott körbe Debreczeni a jog és a Közgáz udvarán - itt zajlott anno a diákparlament.
A szabadság és függetlenség iránti vágy hatotta át a magyar történelmet - hangsúlyozta a szónok, aki az 1848-as szabadságharccal vont párhuzamot '56 kapcsán.
Úgy fogalmazott: Pesten, a rádiónál a békésen tüntető tömegbe eresztett sortűz rákényszerítette az embereket a szabadságharcra.
„13 nap lánggal lobogó remény”
- így jellemezte a történteket.
Debreczeni Lászlót 1957-ben tartóztatták le amiatt, hogy a pécsi diákparlament elnöki tisztét betöltötte, három és fél évre fogságba vetetették, s az orvosi egyetemet is csak később fejezhette be. „A szabadságot nem lehet készen kapni, ritka virág ez, melyet könnyel és vérrel kell öntözni” – figyelmeztette a nem túl nagy számú ünneplőt.
