close

Bor!

2018. november 27.

Új törekvések a borászatban és a borászati képzésben címmel rendeztek konferenciát az MTA pécsi székházban november 26-án.

A bor lehet a régió kitörési pontja

- hangzott el dr. Lénárd László és dr. Horváth N. Béla köszöntőjében is. Ehhez képest a jelentőségteljes szerephez képest egyértelmű, hogy sok még a tennivaló áll mind a borászatok, mind a borászati képzések előtt.

A szekszárdi, 25 hektáron gazdálkodó Heimann Zoltán rengeteg kérdést tett fel, egy csomó fontos területen ugyanis a borászok nem támaszkodhatnak definíciókra. Például mit tekintünk tömegtermelésnek? Magyarországon kicsik a birtokok, tagolt pici parcellák jellemzők, ezen a piaci szegmensen emiatt Heimann Zoltán szerint nem rúgunk labdába. Jelenleg a legtöbb borász egyszerre próbálja a tömegtermelés és csúcsgasztronómia igényeit kiszolgálni. Ha viszont a minőségi bortermelés a kitörési pont, akkor ennek mik a pontos ismérvei?

„Az elkövetkezendő generációnak is el kell mondani: ne a boltok polcain keressék a boldogulást, az egyediség felé kéne haladni.”

– figyelmeztette borásztársait Heimann Zoltán. Ráadásul vannak divatok, amiknek a minőségi alapjai nem tisztázottak: például lehet, hogy valami biobor, de ettől még rossz minőségű – ezek alapjait is meg kéne határozni. Az ún. terroir-szemlélet kiemelkedően fontos a borok kapcsán. Az, hogy milyen éghajlati körülmények között, milyen földben, milyen magasan stb. növekedett a bogyó, meghatározza a korty ízét is. De mit jelent az, hogy egy bor mondjuk például a Baranya-völgyben termett szőlőből készült? Mik ezeknek a mérhető, megfogható kritériumai? Mik a javasolt válaszok az éghajlatváltozás következményeire?

A marketing területén is egyenként próbálkoznak a borászok, pedig közös piackutatásra alapozva lehetne továbbhaladni ezen a területen is. Ezen, de több ponton is javasolta azt Heimnann Zoltán, hogy az adott kérdés remek OTDK- vagy TDK-téma lehetne egy hallgató számára. A szekszárdi borász úgy látja: a turizmus terén is csak az viheti előre a régiót, ha alulról szerveznék meg a stratégiát és szednék össze a desztinációkat. Ami az oktatást illeti: utalt a laikusoknak szervezett, a PTE szekszárdi kara által létrehozott Boregyetemre, mely 8 éve működött, ám folytatása ma kérdéses.

„Máshol már olyan témák vannak terítéken, mint az, hogy hogyan alkalmazzák a drónokat az agráriumban.”

– jegyezte meg Heimann Zoltán, majd hozzátette: „nem vagyunk jók együttműködésben”.

A szekcióvezető Jakab Gábor annyit tett hozzá ehhez az előadáshoz, hogy a kutatások kapcsán a pályázati források nem állnak rendelkezésre, illetve ma már azok is piaci alapon működnek, így a PTE – és általában az egyetemek – éppen a cégektől várják azok finanszírozását és a felkéréseket.

Kocsis László egy Horváth Bélával és Némethy Sándorral közösen készített anyagot mutatott be, mely a magyar borászati képzésről szólt.

Világszinten kevés a hallgató ezen a területen, a legtöbben Kínából érkeznek, ahol az elmúlt öt évben meghúszszorozódott a szőlőtermelésbe bevont terület.

A szőlész-borász képzés legkiemelkedőbb képzési helyei – a hallgatói létszámot, illetve az oktatók tudományos elismertségét figyelembe véve a következőképpen alakul: Európában az első Bordeaux, a második Montpellier, a harmadik Geisenheim. Mindhárom legjobb képzőhely az ún. vinifera – euromaster szak résztvevője. Erre a képzésre 25 főben maximálják a hallgatói létszámot, de 900 jelentkezőből választanak. A képzésük fizetős, de adnak ösztöndíjat is, a résztvevők pedig minden partneregyetemen eltöltenek legalább egy félévet.

Magyarországon a felsőoktatás különböző szintjein zajlik szőlész-borász képzés, de országos szinten is csak a felvettek negyede végez, a többiek eltűnnek a rendszerből, ráadásul a végzetteknek is csak kis százaléka tud a szakmájában elhelyezkedni. A különböző magyar képzőhelyek versenytársak, ám időközben egy nemzeti agrártudományi egyetem létrehozása is felmerült kormányzati szintről – ez jelenleg nincs napirenden. A közös cél Kocsis László szerint

a képzés szakmai erősítése, közös mesterképzés kidolgozása, nemzetköziesítés és az infrastrukturális modernizáció.

Perspektíva valóban van, hiszen a borturizmus világszinten évente 4-5%-kal bővül. Korlátot jelent az, hogy az együttműködési hajlandóság alacsony, az oktatói létszám alacsony, a jó hallgatókat pedig felszippantja az ipar.

A konferencián egy végzés előtt álló hallgató is feltette azt a kérdést, hogy ha a továbbiakban is tanulni szeretne, hogyan tovább.

Több ötletet is kapott.

UnivPécs

UnivPécs

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni