Dövényi Zoltán professzor 70. születésnapja alkalmából rendezett tudományos ülést a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kara május 15-én a Varga Damján konferenciateremben. Az Ifjúság úti campus legszebb termét teljesen megtöltötték az ünnepelt tanítványai, kollégái, illetve az általa képviselt tudományterület nagyobb alakjai. Ez is azt mutatta, mennyire sokan kedvelik a születésnapos professzort.
„Azért jöttünk össze, mert Dövényi professzor kerek évfordulóhoz érkezett, s őt ünnepeljük. Meg kell, hogy jegyezzem, – mondta a PTE első embere, Bódis József rekotor – hogy ő idén a negyedik kiemelkedő egyetemi személyiség, aki kerek évfordulót ünnepel.” A rektori köszöntőből az is kiderült, hogy Bódis József iskolatársa volt Dövényi Zoltánnak: ugyanabba a csurgói gimnáziumba jártak, sőt, mindkettejük karrierjét meghatározta az ott tanító Pókos Ferenc munkássága. Középiskolai tanáruknak emlékművet is terveznek állítani az egykori diákjai adományaiból.
„Dövényi Zoltán kiemelkedő, iskolateremtő munkája, tudományos igényessége sokak számára példaértékű.
Doktori iskola vezetőjeként olyan intézkedéseket hozott, mely pluszbevételt tud biztosítani mind a szervezet, mind a hallgatói számára. Emiatt több kritika érte, de úgy gondolom, ezt emelt fővel lehet vállalni ebben a finanszírozási helyzetben.” – jegyezte meg Bódis József, majd az egyetem címerét megformázó Zsolnay kerámiát adott át a professzornak.
Gábriel Róbert dékán bejelentette, hogy Dövényi Zoltánt a TTK Kari Tanácsa egyhangú támogatása mellett professzor emeritus címre terjesztették fel. Geresdi István a közvetlen kollégái nevében köszöntötte a professzort.
Papp Norbert, az esemény főszervezője a földrajztudósok nagy alakjai között van párhuzamot. Megállapította például, hogy Tóth Józsefet az általa kacagánynak nevezett bőrmellénye volt a fő ismertető jele. Dövényi Zoltánt egyebek mellett arról lehetett megismerni, hogy amikor leszállt a vonatról a pécsi pályaudvaron, biztosan ő volt az egyetlen, aki öltönyben, zakóban és nyakkendőben, fekete, zárt cipőben szállt le a szerelvényről. Legendássá vált az a homokóra is, amelyet a Dövényi professzor a vizsgáztatás időtartamát mutatta a hallgatóinak.
„Ez is egy kifejezetten Dövényi-attribútum.”
– jegyezte meg Papp Norbert.
Egy hallgató ismertette a professzor életrajzát, arra is felhívva a figyelmet, hogy csak idén kettő kiemelkedő díjat kapott Dövényi Zoltán: ezek egyike a Prinz-díj volt, a másik pedig a március 15-én kiosztott tisztikereszt. Dubéci Zoltán, a Magyar Rektori Konferencia főtitkára is köszöntötte az ünnepeltet.
Az esemény további részében tudományos előadásokra került sor.
A tudományos előadások sorát Aubert Antal nyitotta, aki a Dövényi professzorhoz is közel álló social geográfia témájában adott elő, különös tekintettel a turisztikai trendekre. Olyan jelenségekkel foglalkozott, mint az elhagyott és elnéptelenedett falvak második otthonná alakítása; a turisták és helyi lakosok ellentéte (erre a legismertebb példa talán Velence vagy Barcelona), a turizmus egyik nagy problémája, a szezonalitás Megemlítette a bleisure turizmust (ami az üzlet és a szabadidős turizmus összevonása), és felhívta a figyelmet a tematikus interaktív elemek növekvő szerepére. Ahogy fogalmazott: csak azok a települések maradnak versenyben, ahol több generáció képes együttműködni pl. hagyományőrzés tekintetében.
Aubert Antal tanulmánya is olvasható a professzor születésnapját alkalmából kiadott, Geográfus ecsettel című kötetet, melyet szintén Dövényi Zoltán ünnepségén mutattak be.
