close
CímlapEgyetemi életÉld az életem!

Éld az életem!

2016. október 04.

Te élted már más életét? Hoztál döntéseket más helyett? Gondolkodtál azon, mi lenne, ha? Persze, mert az ember mindig okosabb, ha más életéről van szó. Akkor bezzeg mindenki meg tudja mondani a tutit…. na, hát kösse fel a gatyáját az, aki ugyanúgy mint mi , kipróbálja az Éld az életem! nevű társasjátékot. A kutatók éjszakáján, szeptember 30-án a Wlislocki Henrik Szakkollégium (WHSz) egyedi tervezésű társasjátékát próbáltuk ki a PTE BTK Romológia Tanszék könyvtárában.  Rájöttünk, hogy talán mégsem annyira könnyű más bőrébe bújni.

Egyetemre menjek, vagy maradjak otthon a mélyszegénységben élő családommal és segítsem őket? Van 40.000 ezer forintom, abból 20.000 forint kell a kollégiumra, de a következő havi díjra már nem lesz pénzem. Mi van ilyenkor? Hát elmondom nektek, hogy iszonyatos nehéz a döntés. Az egészben az a legrosszabb, hogy teljesen életszerű. Igen, vannak olyan mélyszegénységben élő fiatalok, akikkel ez megtörténhet. Hangsúlyoznám, hogy talán ők a szerencsésebbek, mert hasonló helyzetben lévő társaikkal ellentétben ők legalább felvételt nyertek a felsőoktatásba.

Az Éld az életem!-et a WHSz tagjai dolgozták ki, mely az úgynevezett lapozós könyvekhez hasonlít, amilyen például a Cigánylabirintus.

Van egy kiindulópont, egy szituáció, mint amilyen mondjuk az előbbi. A te választásod viszi tovább a történetet (esetünkben például az, hogy elmész-e  egyetemre vagy maradsz otthon). Nehezítette a döntést, hogy a társast csapatban játszottuk, én például két ötödikes leányzóval. Ez már eleve a legpozitívabb „wow” érzés volt számomra, hiszen ha valaki 11 évesen eljön a kutatók éjszakájára, az már önmagában lenyűgöző. Azt is le kell szögeznem, hogy ezek a csajok magas szintű empátiával rendelkeznek és korukhoz képest is intelligensek. Nem egyszer esett le az állam a reakcióik miatt, volt példa rá, hogy egy döntési helyzetben a komfortzóna fogalma köré gyűjtötték az érveiket.  Le a kalappal előttük és ez úton is köszönöm nekik, hogy velük játszhattam!   

 

 

„Megjelöljük?”

Vágó István sokszor feltette ezt a kérdést. Biztos, hogy ezt választja? A Legyen ön is milliomos-sal szemben ebben a játékban nincs jó vagy rossz lehetőség, kérdéseket viszont felvet:

  • Mennyire érezzük át a karakter helyzetét?
  • Eléggé következetesek vagyunk?
  • Lehet, hogy ez az út így is jobb volt, mint a másik?

Nyilván a társas egyik legfőbb célja is, hogy ezek a kérdések felmerüljenek bennünk, megismerjük a peremterületre szorult emberek élethelyzeteit, empatikusabbak legyünk.

A szerepjáték 4 karaktert foglal magában. Két cigány/roma származású, illetve két hátrányos helyzetű szereplőt, fiút és lányt egyaránt. Minél többféle élethelyzetet csempészünk a történetekbe, a változatosságra törekszünk. Gondoljunk csak saját életünkre, ott is minden döntésnek súlya van. Elsődleges szempontunk viszont a hitelesség, hiszen az a célunk, hogy az emberek belátást nyerjenek a már említett emberi sorsokba.  Úgy vélem, nagyon fontosak az emberi kapcsolatok és egymás megismerése.

- mondja  Dobó Tibor WHSz-tag, aki a kezdetekről részt vesz a társasjátékíró projektben. Persze felmerül a kérdés, hogy a történetszálakat saját életükből kölcsönözték, vagy a fantáziájuk szárnyalt. -

Természetesen életszerű eseményeket vázolunk fel, amit olvas a játékos a kártyán, az mind-mind már megtörtént eseményt mutat be, de nem minden esetben a sajátunkat. Mint már mondtam, a hitelesség az elsődleges szempontunk. A hétköznapi ismerkedés, beszélgetések során elő nem kerülő helyzetek íródtak meg, így ezekbe betekintve igazi kincset kapunk.  Mint minden új „munkába”, ebbe is bele kell tanulni/jönni. Vannak napok, amikor 1-2 mondat jön ki az ember tollából és van, amikor áradnak a sztorik.  A játék algoritmusát is folyamatosan figyelemmel kell kísérni, hogy ne legyenek benne ellentmondások.

A program végén minden résztvevő mesélt az élményeiről, meglátásairól a játékkal kapcsolatban. Legtöbb esetben a kétkedés került porondra:

  • Biztos, hogy a karakter fejével gondolkodtam?
  • El tudtam vonatkoztatni a saját életemtől?
  • Nem biztos, hogy egy ilyen településen élő cigánylány így gondolkodott volna…

Nektek menne? Ha úgy gondoljátok keressétek a WHSz-t!

A képeket biztosította: WHSz és PTE BTK biztosította.

Kékesi Alexandra

Kékesi Alexandra

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni