Gyógyszerészként lehet hobbiból zenélni, viszont zenészként nem lehet hobbiból gyógyszerészkedni
Mondja Langer András, aki emiatt döntött úgy, hogy az egyetemi tanulmányait helyezi előtérbe. Persze a zenéről nem mondott le és nem is kell, mert, aki úgy tud bűvészkedni az idejével, hogy közben a hallgatói érdekeket is védi, annak menni fog a pirulagyártás és a rock ’n’ roll is!
Mindig vonzott az egészségügy de inkább érdekelt a kémia és a molekulák, mint az anatómia, többek közt emiatt választottam a gyógyszerészetet. Semmiképpen sem szerettem voltam Budapesten maradni, a Semmelweis Egyetemet be sem jelöltem. Volt egy szentimentális és gyerekmesésen hangzó érzésem, hogy nekem Pécsre kell jönnöm, annak ellenére, hogy soha nem voltam itt előtte. Facebookon rákerestem a PTE-re, gyógyszerész hallgatókra, és ismeretlenül rájuk írtam, kértem feedback-et a szakról. Azt mondták, hogy
Fuss! Menekülj!
(nevet)
Nyilván azért mondták, mert rettenetesen nehéz maga a szak, viszont annak ellenére mindenki egyöntetűen azt mondta, hogy óriási a pécsi élet és mindenképpen ajánlják. Végül a PTE ETK-n töltött egy éves kitérő után bátorságot vettem magamon és 2012-ben csak Pécset jelöltem be és a gyógyszerész szakot.
Az orvos és gyógyszerész-képzés 2015-ben szétvált, és amint karrá váltunk, felkérést kaptam az EHÖK részéről, hogy szervezzem meg a GYTK HÖK-öt. Most májusban ért véget a mandátumom, mint HÖK elnök, az elmúlt másfél évemet gyakorlatilag ez tette ki. Nagyon sok időt és energiát szenteltem a közösségi életben való részvételre, és ez rengeteg nehézséggel és lemondással járt. Ennek ellenére azt mondom, hogy megérte, mert fontosnak tartom, hogy az egyetemisták részt vegyenek a város közösségi életének szervezésében. Pécs nem lenne ugyanolyan a hallgatói rendezvények nélkül.
Általános iskolásként kezdtem el húros hangszereken tanulni. A pillanat, amikor éreztem, hogy a zene elengedhetetlen része lesz az életemnek, a gimi elsőben jött el, mikor megkaptam az első elektromos gitáromat és megalapítottam az első zenekaromat. Szörnyűek voltunk, de nagyon élveztük. (nevet) Egy sulibuliban játszottunk először színpadon, akkor kapott el a „színpad élmény”.
Ez számomra drog, ami azóta sem ereszt.
Így, amikor gólyatáborba kerültem, már kerestem a lehetőséget, hogy miként kapcsolódhatok be a pécsi zenei életbe, akkor ismertem meg például Iant ( Ian O’Sullivan- Mongooz and the Magnet- a szerk. ), aki a Pécs Music Societyt (PMS) vezette akkor, így kerültem én is a csapatba. A PMS 10 éve létrejött hallgatói szervezet, amit orvosis, külföldi hallgatók hoztak létre külföldi mintára. A lényege, hogy biztosít egy pub színpadot hangfelszereléssel, és bárki odamehet zenélni. A legismertebb és legközkedveltebb rendezvényünk az Open Mic, e köré épül a többi eseményünk is. Itt amatőr vagy félamatőr zenészek mutatkozhatnak be. Több jelenleg Pécsett tevékenykedő együttes így alakult meg: Open Mic-on dumáltak, megbeszélték, hogy következő alkalommal zenéljenek együtt vagy épp ott, helyben mentek fel a színpadra és jammeltek egyet. Ezeket az együtteseket aztán visszük különböző, a városban szervezett zenei eseményekre, helyi fesztiválokra. Az Open Mic-nak köszönhetően állt össze a Nóri and the Zoo is, az a banda, amiben játszom.
Az egyetem befejezése után mindenképpen szeretnék Pécsett maradni és belevágni egy szakgyógyszerészei képzésbe, mellette pedig egy PhD témát is el szeretnék kezdeni, természetesen a zenélést se hagyom abba.