A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományai Kar és a freiburgi Max Planck Intézet tíz éve minden második évben büntetőjogi, és szintén kétévente, minden páratlan évben kriminológiai nyári egyetemet rendez Pécsett. A május 29. és június 1. között lezajlott „Sommerkurs” idei fő témái a titkos eszközök büntető eljárásban történő alkalmazása, valamint a fedett nyomozás aktuális kérdései voltak. Az előadók valamennyien a téma elismert hazai és külföldi kutatói. Dr. Tóth Mihály professzort, a PTE ÁJK Büntetőjogi Tanszékének vezetőjét kérdeztük az eseményről.
Úgy tudom, a titkos eszközök a terrorizmus kapcsán történő alkalmazásának aktuális sajátosságait vitatták meg a nyári egyetemen. Mit fed az új nézőpont?
Valóban, elsősorban e téma köré szerveződtek az előadások.
A büntetőjog szerint a gondolat nem büntethető, vagyis ahhoz, hogy valami ellen eredményesen fel tudjunk lépni kézzelfogható, meghatározható elkövetési magatartás vagy bűnös mulasztás szükséges. Ez a szemlélet részben változóban van.
Azt gondolom, az új szemszög az alkalmazott módszereknek egyfajta kiterjesztését, eszkalációját jelenti: a konkrét veszély felöl az absztrakt, általános veszély felé, a kísérlettől a megelőző, felfedező tettek felé. Korábbra kell helyezni az állami beavatkozási lehetőséget, hiszen ez teszi lehetővé, hogy csírájában elfojtsuk a terrorizmust.
A hagyományos büntetőjogászoknak is be kell látniuk, hogy a konkrét tettekre történő reagálás késő.
Nem kulloghatunk az események után, meg kell találnunk azokat a módszereket, amelyekkel a potenciális elkövetőket igen korán látószögbe lehet hozni.
Erre a nemzetbiztonsági, bűnüldözési céllal igénybe vett leplezett eszközök sikerrel alkalmazhatók. A baj az, hogy ezt szükségképpen beavatkozást jelenthet az ártatlanok jogaiba is. Ez súlyos probléma, törjük a fejünket, hogy lehet-e általánosság szintjén olyan stratégiákat kidolgozni, hogy a legkisebb káros mellékhatást elkerülve tudjuk a terrorizmust csírájában elfojtani. A cél, hogy a manchesterihez hasonló, szörnyű és értelmetlen eseményeket minél nagyobb eséllyel előzhessük meg. Ezért szervezzük ezeket a konferenciákat. Az idei rendezvényünkön is nyolc országból érkeztek résztvevők, köztük Törökországból. Szerbiából, Németországból, Szlovéniából, Franciaországból. Ráadásul nemcsak elméleti, de gyakorlati szakemberek is előadnak, tehát nem érhet miket az a vád, hogy csak elméleteket gyártunk. Tudjuk, hogy nem mi fogjuk megváltani a világot, de azzal is tisztában vagyunk, hogyha közösen leülünk és három napon keresztül megosztjuk egymással és megvitatjuk a tapasztalatainkat és a véleményünket, akkor
egy nagyon picit hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy biztonságosabb világban élhessünk. Nem adjuk fel.
Mennyiben képes a büntetőjog gyorsan reagálni a való életre?
A jog természeténél fogva nem feltétlen alkalmas a gyors válaszokra. Egy jogszabály előkészítése, megalkotása, megismerése, a gyakorlat kialakítása hosszadalmas és nehéz folyamat. Persze, törekedni kell arra, hogy a helyes szándék meghatározását követően minél gyorsabban megszülethessen egy-egy adekvát jogszabály. Azt gondolom, hogy a jövő részben az, hogy a jognak a kereteket kell megteremtenie, bizonyos mozgásteret kell kijelölnie, nem pedig minden egyes várható esetre eleve szabályrendszert alkotnia – kis mértékben a gyakorlatra lehet bízni az alkalmazást, mely révén a keretek betartása mellett lehet gyorsabban, rugalmasabban és megfelelő hatékonysággal reagálni a világ folyamataira. Természetesen a jogtól nem lehet eltekinteni, jogszabályra és jogi keretekre szükség van, de úgy látom,
jelenleg nem a jogalkotás, hanem a jogalkalmazás területén pattog a labda.
Említette, hogy ez már a 11. alkalom volt, hogy ezt a nyári egyetemet megrendezték. Van olyasmi, ami ebből e közös programból nőtt ki?
A kérdése talán arra vonatkozik, tudok-e esetleg valami kézzelfogható eredményt felmutatni e találkozásokkal kapcsolatban. (mosolyog) A válaszom: igen. 2013-ban Magyarországon hatályba lépett új, negyedik írott büntetőtörvénykönyvünk, melynek egyes kérdései annak idején az egyik nyári egyetemünk témája is voltak, s elsősorban a gazdasági bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés feltételeinek megteremtésével foglalkoztunk.
Örömmel láttuk, hogy azok a gondolatok, amelyek a tanácskozásaink után megfogalmazódtak, visszaköszöntek az új BTK egyes rendelkezéseiben.
A másik, amit kiemelnék, a migránskérdés: Sieber professzor már hosszú évekkel ezelőtt hangsúlyozta, hogy ne várjunk átfogó európai megoldást erre a kérdése, tehát a súlypontot azokra az országokra kéne helyezni, ahonnan ezek az emberek elindulnak. Ott kell elsősorban megoldást találni. Lehet hogy ez egyszerűsítő, és azóta már elcsépeltnek tűnő megfogalmazás, de két-három évvel ezelőtt még újszerűnek számított. Az idő egyre inkább e gondolat helyességét igazolja.
Vagyis van néhány olyan dolog, amelyeknek a konkrét, mindennapokban alkalmazott tanulságait is levonhatjuk.
