close
CímlapEgyetemi életA lélek tánca

Mikor kezdtél táncolni?

Hét évesen kezdtem el a Bharáta nátjam nevű dél-indiai klasszikus táncot tanulni az Indiai Kulturális Központban (Indian Cultural Centre) a szülővárosomban, Almati-ban, Kazahsztánban. 2010-ben, a középiskola elvégzése után elnyertem az indiai kormány Indiai Kulturális Tanács (ICCR - Indian Council for Cultural Relations) ösztöndíját, amely lehetővé tette, hogy Padma Bhushan Dr. Saroja Vaidyanathan kiváló vezetésével a Ganesa Natyalaya intézetben nagyon intenzíven tanulhassam a Bharáta nátjam táncot Újdelhiben, Indiában. A tanulás valóban intenzív volt, 6-7 órás táncóráink voltak, nattuvangam-mal (Dél-Indiai ritmusos énekbeszéd forma) és zeneoktatással. Ezzel egy időben elkezdtem tanítani, és ezáltal még jobban elmélyedtem e táncműfajban. Néhány hónappal később utazni kezdtünk a gurummal és táncostársaimmal India szerte és külföldre is.

Szó szerint csak lélegeztem, ettem, aludtam – és táncoltam!

Mesélnél még erről a táncról?

A Bharáta nátjam az egyik, ha nem a legősibb klasszikus indiai tánc, amely a Dél-Indiai Tamil Nadu államból származik, és gyökerei az i.e. második századig nyúlnak vissza. Elméleti alapjait az ősi szanszkrit Natya Shastra című szövegre vezethetjük vissza, amelyet Baharata Muni írt. A Bharáta kifejezést három részre bontva értelmezhetjük. Az első szótag, a bha – a bhava, ami érzést jelent és fontos része a táncban létrejövő kommunikációnak. Néha a táncos barátaimmal nem is szavakkal beszélünk, hanem csak eljátsszuk az arckifejezéseinkkel, mozdulatainkkal, amit mondani akarunk. A ra a ’raga’, dallamot jelent, a ’ta’ pedig a ’tala’ szóból jön, ami ritmust jelent. A szókapcsolat második tagja, a nátjam táncot jelent. Tehát, ha összerakjuk az elemeket, a Bharáta nátjam egy olyan tánc, amelyben az arckifejezéseket dallammal és ritmussal egészítjük ki.

Mikor döntöttél úgy, hogy Magyarországra jössz? Ez hogyan történt?

Rájöttem, hogy sosem tudhatom, meddig tudok táncolni, ezért döntöttem a továbbtanulás mellett, hiszen mindig jó, ha van egy biztos tudásom. A szüleim a közgazdaságtan vagy a informatika felé próbáltak iránytani, de egyik terület sem vonzott különösebben. Ezért előálltam egy saját ötlettel: a nemzetközi kapcsolatokkal. Úgy gondoltam, hogy ez számos érdekes területet, kultúrát, művészeteket, diplomáciát felölel, így lehet, hogy még a táncot is ötvözhetem vele valahogy a jövőben.

Mindig is fel akartam fedezni Európát, azt gondoltam, miért ne tanulhatnék ott? Ez lenne a legjobb módja, hogy megismerjem Európát belülről, így elkezdtem egyetemeket keresni. Az interneten való keresgélés közben bukkantam rá a Stipendium Hungaricum ösztöndíj programra, amelyet a magyar kormány írt ki, és gyorsan jelentkeztem is online. Néhány nappal később tudomásomra jutott, hogy van egy oktatási együttműködési megállapodás Kazahsztán és Magyarország között, ennek értelmében a Kazah Oktatási Minisztériumon keresztül kell jelentkeznem. A követelmények teljesítése után nagy örömmel fogadtam a hírt, hogy elnyertem az ösztöndíjat, és az első helyen választott egyetemen, a Pécsi Tudományegyetemen tanulhatok. Azért választottam a PTE-t, mert Magyarország első egyeteme, és az egyik legnagyobb felsőoktatási intézmény az országban. Amikor Pécsre érkeztem, teljesen elbűvölt, hogy mennyire hasonlít Pécs Almati-ra, a szülővárosomra. Szinte ugyanilyen TV tornyunk van, ami egy dombon magasodik a város fölé. Megdöbbentő a hasonlóság!!!

Mikor érkeztél Magyarországra?

2017 szeptemberében.

Nagyon áldottnak és szerencsésnek érzem magam, hogy itt tanulhatok. Ez a lehetőség olyan, mint egy valóra vált álom!

  

Hogy tetszik a nemzetközi tanulmányok szak?

Oh, csodálatos! Ez egy alapképzés, 3 éves. Nagyon kedvelem a tanáraimat és a tantárgyakat, amelyeket tanulunk. Már nagyon vártam a második szemesztert!

Van lehetőséged Pécsett táncolni?

Igen, már többször is volt alkalmam fellépni. A Bybye650 rendezvényen is felléptem az Expo Centerben, ahol taníthattam helyi és külföldi hallgatókat is. Nekem nagyon különleges élmény volt nem-indiaiakat táncolni tanítani, és látni, ahogy életükben először szépen megtanulják a lépéseket – egészen csodálatos volt. Nagyon jól éreztem magam! A második alkalmat az Erasmus Hallgatói Hálózat (ESN) szervezte, az itt tanuló indiai hallgatói közösség tagjai felkértek, hogy mutassam be a Bharáta nátjam táncot, amivel az országukat képviseltem. Remélem sok lehetőségem nyílik még rá, hogy a tánc szeretetét megoszthassam másokkal is!

Mi a véleményed a Táncoló Egyetem programról?

Szerintem remek! Nagyon örültem neki, amikor megtudtam, hogy az egyetemen ennyi tánckurzus van, és az egyetemnek saját tánccsoportja is van, és ilyen sokan részei ennek a fantasztikus közösségnek. Megpróbáltam a szemeszter elejétől részt venni a tánccsoport munkájában, de ez nem volt mindig megoldható, de remélem rövidesen visszatérhetek.

Mitől különleges a Bharáta nátjam tánc? Az az érzésem, hogy hasonló a költészethez.

Fontos, hogy a közönség nyitott szívvel és elmével fogadja be ezt a táncot, hogy meg tudja őket érinteni.

 

Általában különböző történeteket, verseket táncolunk el, ehhez értenünk kell az adott verseket, tudnunk kell a kézmozdulatokat, hogy a verset táncmozdulatokká formálhassuk. Egyetlen táncdarab sok-sok órányi kutatást igényel, érteni kell a nyelvet, érteni kell a költészethez, az irodalomhoz, a zenéhez, és szükség van több ember szaktudására, úgy mint tudósokra, énekesekre, furulyaművészekre, dobosokra, stb. De ami a legfontosabb, hogy inspiráljon az egész, hiszen mindez összefügg. Kihívás, de közben rendkívül érdekes is.Sok szerző belekomponálta a saját nevét a vers szavai közé, hogy ne merüljön feledésbe. Ez úgy lehetséges, hogy az indiai neveknek jelentésük is van. A mesterem neve Saroja, ami lótuszt jelent.  Ő sok verset írt, amelyeket táncra is átültetett, egészen lenyűgöző látni őt és magunkat, hogy az ő verseit táncoljuk el. Sok évtizeddel, évszázaddal később a versek, amiket írt, fennmaradnak, és más táncosok fogják őket eltáncolni. Szerintem ez csodálatos!

Nemrég Padmashri Shovana Narayan tartott egy kathak táncelőadást. Ismered esetleg?

Igen, már régóta személyesen is ismerem őt, mivel ő és a gurum régóta jóbarátok. Shovana Narayan azonban egy másik, különböző stílusú klasszikus indiai táncot táncol, a kathak-ot, amely India középső-északi részéről származik. Ő India legünnepeltebb és legkiemelkedőbb kathak táncosa, guru, író, tánctörténész és koreográfus. A tánc területén végzett munkásságáért a Padma Shri állami kitüntetésben részesült, amely az egyik legmagasabb állami elismerés, amelyet civilek kaphatnak. Keveseknek adatik meg, hogy ezt a címet elnyerjék, Shovana Narayan munkássága során sikeresen ötvözte a kutatást, a munkát a tánccal, és egészen kiemelkedőt ért el mindkét területen. Számomra ő az inspiráció igaz forrása, és remélem, hogy egy napon olyan lehetek, mint ő! Nagy örömömre szolgált, hogy Magyarországon láthattam őt! Köszönöm, hogy lehetőséget biztosítottak a számára!

Az arckifejezések hangsúlyos használata kissé meglep, mivel az általam ismert táncokban nincs bevonva a mimika ilyen szinten. Nagyon légből kapott ötlet a színművészethez hasonlítani?

Nem, teljesen igazad van. Azonban hozzáadódik még a nehéz technikai rész is. Elég fittnek kell lenned, és jó erőnlétben, hogy képes legyél eltáncolni ezt a táncot. Szerintem a technika elsajátítása könnyebben és gyorsabban megy, mint az arckifejezések tökéletes kivitelezése. Mert az érzések a korral jönnek, és a tapasztalattal.

Van-e alsó vagy felső korhatára ennek a klasszikus táncnak?

Nincs. De persze minél hamarabb kezdi valaki, annál jobb. Indiában a gyerekek gyakran 5-6 évesen kezdik tanulni. Nagyon különbözik ugyanakkor például a ballettől annyiban, hogy a Bharáta nátjam-ban minél idősebb valaki, annál kifejezőbben tud táncolni, mivel az említett három aspektus kombinációja a korral, az éréssel fejlődik. Ha láttad Shovana Narayan előadását, akkor válik egyértelművé, hogy ilyen magas szintet csak jó képzéssel, sok-sok évnyi gyakorlattal, kemény munkával és tehetséggel lehet csak elérni.

Mit szeretsz a legjobban ebben a táncban?

Véleményem szerint bármilyen táncstílus fitten és egészségesen tud tartani, de csak a klasszikus indiai tánc tudja megérinteni a lelked. Valóban érzem ennek a táncnak a spirituális gyökereit. Ahogy említettem már, ennek a táncformának három különböző aspektusa van, és amikor ezek egyszerre vannak jelen,

akkor a tested, az elméd és a lelked egységet alkotnak.

  

Minden egyes történetben, amit előadunk, azonosulnunk kell a szereplővel. Nem lehetünk azok, akik egyébként vagyunk, ki kell lépnünk a testünkből, az elménkből, és azzá az adott karakterré kell válnunk, legyen az egy fiatal lány, vagy egy öregember. Ez szélesíti a látókörünket, hiszen el kell gondolkozni róla, hogy mit tett volna ez a figura, vagy mit tenne? Gondolatban vissza kell menni abba a korba, amelyikben az adott szereplő élt.

Nem tudom, hogy létezik-e bármilyen másik táncműfaj, ami ennyire teljes és egyedülálló. Szeretnék megosztani egy rövid történetet, amit indiai utazásaim során tapasztaltam: Akárhány templomba látogattam el, a falon mindegyikben kétezer éves táncjeleneteket ábrázoló szobrokat, faragott alakokat láttam. Olyannyira lélegzetelállító élmény volt ez, hogy rengeteg kérdésem támadt. Ki készítette ezeket a szobrokat? Hogyan? És hogy-hogy mindmáig fennmaradt ez a tánc?

Így már talán érthető, miért is lettem Bharáta nátjam táncos. Úgy gondolom, osztozom a nagy felelősségben, hogy ezt a táncot továbbvigyem, és szeretetét terjesztve ízelítőt adjak belőle világszerte.

 

Tóth Mariann