A PEN, bármilyen homogénnek tűnik is, mindenkinek mást jelent, ezért megkérdeztünk néhány volt és jelenlegi egyetemi hallgatót: neked mi jut eszedbe a Pécsi Egyetemi Napokról?
A Zsolnay Negyedben április 28-30. között megrendezett fesztiválon fantasztikus volt a hangulat: a bulizni vágyókat folyamatos koncertek, dübörgő zene és az elmaradhatatlan vásári hangulatot idéző bódék fogadták. Barátok és ismerősök, hatalmas buli, lazítás, egymást érő koncertek, pécsi és országos zenei hírességek, kedvenc előadód, zenekarod, vagy csak egy három napos ereszd el a hajadat?
Sz. Bettina (KTK) negyedszer látogatott el a fesztiválra, három napos bérlettel felszerelkezve.
Bettina: Nekem főleg szórakozást jelent a barátaimmal, akikkel jó együtt lenni, kicsit lazítani. A PEN nekünk öröm és boldogság!
Katinka: Azt hiszem, három szóban tudnám összefoglalni, hogy nekem mit jelent: szórakozás, fesztivál, élmény.
Gréta: A PEN nekem magában foglalja a koncerteket, a bulit, a fesztiválhangulatot, az éneklő és táncoló tömeget, a barátaimat, és természetesen a helyszínt, ami megadja az egész alaphangulatát: a Zsolnay Negyedet.
Judit: Nekem ez az első PEN-em, ezért nem nagyon tudok róla mit mondani, főleg, mert még az elején vagyunk. Azt tudom, hogy minden hallgató ki szokott jönni, hogy jó a buli, a hangulat, hogy mindenki jól érzi magát, ezért úgy gondolom, eddig nagy hibát követtem el azzal, hogy kihagytam.
Krisztina: Elsősorban a Bőrgyár jut eszembe róla, mivel az első PEN-es élményeim oda kötődnek. Másodszor egy nagyon jó francia rézfúvós zenekar, akik még a Bőrgyárban léptek fel.
Melyik helyszín tetszik jobban, a Bőrgyár vagy a Zsolnay Negyed?
Krisztina: Ha lehetek őszinte, nekem a Bőrgyár jobban tetszett.
Gréta: Egyszer voltam a Bőrgyárban és másodszor vagyok itt, a Zsolnay-ban, ez utóbbi jobban tetszik, mert ide el lehet jönni akár gyalog is, a Bőrgyár viszont egy kicsit kiesik a központból.
B. Katinka (ÁOK) másodszor bulizik a PEN-en, s mindhárom napon ott lesz.
Melyik koncertekre vagy kíváncsi leginkább?
Bettina: Most éppen Brains-re tartok, de szeretnék még elmenni Ludmillára, Julia Carpenterre és Halott Pénzre is.
Krisztina: Igazság szerint nem nagyon érdekelnek a koncertek, talán csak a Halott Pénz, a többin csak úgy részt veszek, mert nem is annyira az előadók, inkább maga a buli a lényeg.
Katinka: Wellhello-ra és Brains-re.
Judit: Megmondom őszintén, nem tudom, pontosan milyen koncertek lesznek, de számomra nem is ez a lényeg, hanem a társaság és a szórakozás.
Gréta: A Halott Pénzre egyértelműen, ugyanakkor nem néztem meg tüzetesen a koncertkínálatot, egyrészt, mert engem csak a buli érdekel, nem a fellépők, másrészt, mert ez a fesztivál távol áll a zenei ízlésemtől.
Mit gondolsz, milyen fellépőkkel lehetne feldobni az rendezvényt?
Gréta: Szerintem sokan örülnénk neki, ha egy-egy Sziget vagy Balaton Sound színvonalú fellépőt is meghívnának a szervezők.
Mi a legkedvesebb élményed, ami a PEN-hez kötődik?
Krisztina: Amikor a legjobb barátaimmal tavaly elmentünk La Fanfare en Pétard-ra és először jött össze úgy a csapat, hogy kivétel nélkül mindenki rá is ért.
Szerinted erősíti a PTE imázsát a PEN?
Bettina: Mindenféleképpen. Ha PTE, akkor PEN, ez egyértelmű. :)
Gréta: Igen, minden bizonnyal. Viszont sajnálom, hogy főleg külsősként, nagyon drága a jegy, nem hiszem, hogy egy egyetemi hallgató könnyen megengedheti magának a belépőt.
Judit: Én eddig csak azt hallottam róla, hogy mindenki úgy be szokott rúgni, hogy semmire nem emlékszik, szóval úgy gondolom, nem biztos, hogy ez erősíti az egyetem imázsát. Mindenesetre reklámnak jó és biztos népszerűsíti is valamilyen szinten.
M. Judit (BTK, KTK) (balra) első alkalommal jött el a PEN-re. M. Gréta végzett KTK-s hallgató (jobbra) harmadszor vesz részt a három napos fesztiválon.
Mit jelent neked a PEN?
Krisztina: Egy fantasztikus bulit a barátaimmal, beszélgetéseket, ismerkedéseket.
Bettina: Fesztivált!
Katinka: Ismerkedést, mulatozást, barátságokat.
Gréta: Egy fesztivált, ahol együtt lehetek a barátaimmal, akiket olyan ritkán látok. Most is csak ezért jöttem le Budapestről, hogy együtt jöhessünk a PEN-re. Szerettem volna már csütörtökön is itt lenni, de mivel péntek délelőtt még órám volt, sajnos csak a péntek-szombat maradt.
Judit: Én igazából sosem voltam oszlopos tagja az egyetemi közösségnek, mindig csak tanulásnak tekintettem az egyetemet, mellette pedig csak a sport és a saját szabadidős tevékenységeim játszottak fontosabb szerepet. Szóval egyelőre nem tudok nyilatkozni arról, hogy mit jelent nekem a PEN, de egy biztos: jó érzés még egyszer utoljára az egyetemi közösséghez tartozni.
