close
CímlapEgyetemi életRektorjelölt: Gábriel Róbert, a TTK dékánja

Rektorjelölt: Gábriel Róbert, a TTK dékánja

Miért indul el a rektori posztért?

Úgy érzem, tudnék még mit tenni a Pécsi Tudományegyetemért. Azt gondolom, hogy egy kicsit erőteljesebb koncepcióval, egy kicsit erőteljesebb vezetői munkával még lehetne előrelépni. Több van a PTE-ben, mint amit kihoztunk belőle az elmúlt években. Szeretném megpróbálni kihozni belőle a közel maximumot. Alapvetően ez a motivációm.

Az egyik kiemelt téma a pályázatában a beiskolázás. Ön szerint hogyan lehetne növelni a számokat?

Azt gondolom, hogy a marketingmunka nem volt teljesen hiba nélküli. Többszörös rászervezések vannak a középiskolákra, nem elég koncentrált a munka, nem mindig a legelőnyösebb arcunkat mutatjuk meg. Ami a leginkább hiányzik, az az, hogy szerintem az egyetem rektora el kell, hogy kezdjen beszélni a helyi középiskolák vezetőivel. A rektor és az igazgatók célja közös, az, hogy a gyerekeink jelentős hányadát itt tartsuk a városban. Erre van egy jó indok: az alapképzések tekintetében más egyetemekéi sem jobbak, mint a mieink, sőt, a kisebb méretből adódóan a diákok a PTE-n hamarabb találkoznak vezető professzorokkal, nagyobb figyelemben részesülnek, és akiben benne van a szikra, azokat nagyon hamar, akár másodéves koruktól kezdve fel lehet úgy karolni, hogy tudományos karrierjük legyen. Arról kell meggyőzni a pécsi iskolaigazgatókat, hogy Pécsről is elérhető az akár nemzetközi szintű karrier.

Azt is tudatni kell az iskolaigazgatókkal, hogy az egyetem vezetése azon fog dolgozni, hogy Pécsett minőségi munkahelyek legyenek. Ez ugyanis a másik, ami miatt korai fázisban, szülői tanácsra elmennek innen a gyerekek. Az, hogy a régióban a PTE a legnagyobb foglalkoztató, szomorú a város szempontjából. A rektornak el kell kezdenie intenzíven dolgozni azért, hogy a városban minőségi munkahelyek jöjjenek létre. A gyerekállomány a megyében, a régióban elegendő arra, hogy a PTE hallgatói létszáma elérje a húszezer főt, s így az 5000 külföldi hallgatóval együtt már majdnem ott tartanánk, mint a 2010-es évek elején. A jelenlegi oktatói létszám is csak a hallgatói létszám növelésével fenntartható. Mire a most futó intenzív pályázati periódus forrásai elapadnak, meg kell teremteni azt hallgatói tömeget mögöttünk, ami az egyetem általános finanszírozási szintjét biztosítja.

Kiemelte a pályázatban, hogy sok hallgató kényszerül dolgozni a tanulmányai alatt. Hogyan próbál majd meg ezen javítani?

Azt gondolom, hogy az egyetemen belül is lehet munkalehetőséget teremteni a hallgatóknak, sokkal többet, mint ami most a rendelkezésükre áll. Számos külföldi példát ismerek, melyekben a legtöbb egyetemi belső szolgáltatás hallgatói munkaerőre alapozva működik – szerintem ezt a PTE-n is meg lehetne valósítani. Nemcsak a megélhetésükhöz járulnánk hozzá, de a tanulásra fordított idejük sem kompromittálódna annyira. Pillanatnyilag ez egy komoly gond: sokan azért nem járnak órára, mert nem futja rá az idejükből. Ez számomra rossz üzenet: aki az egyetemi tanulmányai helyett kénytelen kétkezi munkával tölteni az idejét, az a jövőjét veszélyezteti.

Kiemelte az Oktatói Munka Hallgatói Véleményezését (OMHV) is. Hogyan lehetne ezt valóban alkalmazni a vezetői döntésekben? Sokan attól tartanak, hogy visszanyomozható, ki milyen értékelést írt.

Szerintem alapvető, hogy nem szabad félni véleményt nyilvánítani. Nem hiszem, hogy lenne olyan kari vezető, aki megtorlásban részesítene egy hallgatót azért, mert negatív kritikát fogalmazott meg. Ha ugyanis nem direkt módon a hallgatótól halljuk, akkor előbb-utóbb elindul a „suttogó propaganda” a gyengének tartott képzésről vagy egy rossz tanárról és ez a beiskolázásban igazolódik vissza, negatívan érintheti az egyetem imidzsét. Nagy örömömre a TTK-n volt erre ellenpélda: néhány tucat diák átjött hozzánk az ELTÉ-ről, mert az ottani légkör nem tetszett nekik. A személyes figyelmet hiányolták, s ezt megkapták Pécsen.

Be szeretném építeni az OMHV eredményeit a teljesítményértékelési rendszerbe. Tudjuk nagyon jól, hogy vannak olyan weboldalak, ahol a hallgatók véleményt nyilváníthatnak erről - sokkal jobban szeretném, ha nekünk mondanák el a véleményüket, mert csak így kapunk esélyt arra, hogy javítsunk. Mindenképpen minél nagyobb arányú kitöltöttséget szeretnénk, legalább a 30%-ot el kéne érni mindenhol, ami már képet ad a helyzetről. Azt, hogy mi lesz a közös módszertan, a hallgatókkal közösen szeretném meghatározni.

A pályázatában több, karok közötti szervezet létrehozását is említi. Miért tartja ezt fontosnak?

Karközi intézeteket megfontolandó létrehozni – Magyarországon is, de külföldön is vannak erre példák. A rektorközvetlen egységek léte mindig feszültségeket szül, ez pedig vezetéstechnikai szempontból nem szerencsés. De azt, hogy két vagy több kar hozzon létre egy közös intézményt, amit közösen felügyelnek és működtetnek, nem tartom ördögtől valónak - egyébként ez az önálló karrá válásnak az első lépése. Most egyik szakterület, ami el van osztva több kar között sem elég erős önmagában ahhoz, hogy önálló karrá váljon. Hallani olyan véleményeket is, hogy a kar mint szervezet meghaladott forma, a felsőoktatási törvény egyetemben gondolkodik, nem a karokkal operál.

A Szentágothai Kutatóközpontról ilyen tekintetben mi a véleménye?

Az egy teljesen más történet, de ott is van néhány döntési helyzet: nagy híve lennék annak, hogy az eredeti, 2008-ban leadott terv szerint, core facilitás lenne, ahol a legjobb, legkorszerűbb műszerek vannak. Végül nem ez lett a működési modell, hanem az, hogy a nagyműszereket megkapta egy-egy nagyobb kutatócsoport, akiktől engedélyt lehet kérni a használatukra. Egy core facilitás további előnye az is, hogy ha egy vezetője van, az így könnyebben von be és ér el külső partnereket. Fontos lenne azt eldönteni, mik az egyetem erősségei - egyébként ezt jórészt amúgy is eldönti helyettünk a nemzetközi tudományos szféra -, de meg kell nézni, mely területről jelenik meg a legtöbb publikáció, minek a legnagyobb a citációja, és így tovább. Ezután meg kell vizsgálni, hogy ezek illeszkednek-e az egyetem erősségeihez, és hogy a Szentágothai Kutatóközpontban reprezentálva vannak-e. A Szentágothai Kutatóközpontra úgy tekintek, mint az egyetem legerősebb kutatási egységére, amelyik nagyon kiemelkedő színvonalú, hightech facilitásokkal rendelkezik. Fontos lenne, hogy mindenki, aki ehhez a munkához csatlakozni akar, ezeket a facilitásokat önköltségi áron, belső szolgáltatásként el tudja érni. Erre nagyon jó példa az Idegtudományi Centrum működése: húsznál több kutatócsoport tartozik ide, melyből vannak olyanok, amik meg sem jelennek az SzKK-ban, mégis tudják integrálni az ott folyó munkát, s közben a pályázatokban az IC egységesen tud megjelenni. A Szentágothai több helyszínnél: szellemi műhely is. Kritikus tömeget elérő kutatócsoportokat kellene szervezni, akik a nemzetközi láthatóságot el tudják érni. Ezáltal a nemzetközi pályázati piacon is versenyképesebbek lesznek.

A klinikummal kapcsolatban írt egy formabontónak tűnő ötletet, amely az orvosok magánpraxisával kapcsolatos. Ezt hogy gondolta kivitelezni?

Zajlanak egy ún. PTE Medicina Kft. létrehozásának előkészületi munkái. A klinikum közel 15 milliárdos fejlesztésen esett át. Ennek kéne, hogy legyen egy olyan következménye is, hogy azokat a kapacitásokat, amelyeket az OEP nem finanszíroz, az egyetem hasznosítsa. A kérdés az, hogy azok a kollégáink, akik most főállásban dolgoznak, kapnak-e lehetőséget arra, hogy ebben a PTE Medicina Kft.-ben további munkát vállaljanak a térítéses betegellátásban úgy, hogy ez számukra kifizetődő legyen vagy fenntartják magánpraxisaikat. Ennek függvényében újra kell gondolni a betegutakat, és meghatározni, hogy egy szakrendelőből mi az, ami a klinikumhoz referálható. A magánpraxisok jelenlegi gyakorlata az, hogy a drága, műszerigényes vizsgálatokat az egyetemre hárítják, majd ezek eredményeivel a beteg visszamegy a magánpraxisba, és ott fizet. Hogy az ár pontosan mit fed, azt nehéz látni. A PTE Medicina Kft. égisze alatt a szükséges beavatkozás díját kellene csak fizetnie a páciensnek, s ennek a bevétele az egyetem saját cégeire vonatkozó szabályzaton keresztül kerülne felosztásra. Így ellenőrizhetőbbé válik a jelenleg torzított költségszerkezet.

Kiemelte a pályázatában a Kancellária és a Rektori Hivatal, illetve a Kancellária és a karok viszonyát. Hogyan látja ezt?

Szerintem nem felhőtlen a kancellária és a rektori apparátus viszonya, úgy érzem, hogy még két év után is vannak villongások. Minden feladatot integrálunk kellene, nem szabad, hogy bármelyik folyamatot kisajátítsa egy egység. Szeretném, ha megélénkülne a kommunikáció a rektori hivatal és a kancellária között, akár oly módon, hogy kölcsönösen összekötőket keresünk erre. Mondjuk, lehetne a rektornak egy olyan összekötője, aki kifejezetten a műszaki igazgatósággal egyeztet, hiszen fontos, hogy nem szükséges mindent a rektori vagy kancellári szinten elintézni. Fontosnak tartom a jogi háttér biztosítását. Vannak olyan feladatok, melyek karokon sürgetően jelentkeznek, de a kancellária rendszerében elveszve hónapokig húzódnak. Erre sorolhatnánk a példákat. Nem vonom kétségbe azt, hogy a jogi szolgáltatásokat végzők munkáltatója a kancellár legyen, de a folyamatok legyenek integráltak, és legyen folyamatos a kommunikáció. Azért a jogi hátteret emeltem ki, mert vannak olyan esetek, amikor iszonyatos károkat okoz nekünk a lassúság – főleg, ha külső partnerekkel szeretnénk a jövőben szerződéseket kötni. A harmadik, amit megfogalmaztam, az az, hogy a karok és a kancellária igazgatóságai közti kapcsolat néhány esetben döcög. Például azt problémásnak érzem, hogy egy kar dékánja az adott kampuszon nem utasíthatja a gondnokot, hogy oldjon meg valamit a helyszínen. Ezek az anomáliák rontják az egyetemi közérzetet.

Egy új típusú sportcentrum létrehozását is felvázolta. Miért van erre szükség?

Nagy erőfeszítések árán sikerült az előző rektori ciklusom végén egy Sportközpontot létrehozni, melynek egy vezetője volt, aki rendelkezett a sportlétesítmények felett. Mikor ez feloszlott, az ÁOK visszavette a saját létesítményeit, ahogy a TTK is visszakapta a magáét, létrejött a Sportiroda, s mindemellett külön működik az egyetem reprezentatív sportegyesülete, a PEAC. Rendet kellene teremteni. A hallgatók visszajelzései szerint több sportolási lehetőségre lenne szükség. Szerintem is biztosan kell, hogy építsünk egy vagy két új sportcsarnokot. Közös sportstratégiára lenne szükség, hogy a terveinket a városi fejlesztésekkel egyeztetni tudjuk. Azért javasoltam egy amerikai típusú sportcentrum létrehozását, mert véleményem szerint a fiatalokat így tudnánk felkészíteni a profi pályafutásra. A 18–23 éves korosztály az, melyben gyakran elvesznek a tehetségek, s ezt ezzel lehetne kiküszöbölni.

A nemzetköziesítés kapcsán pályázatában írt az 5000 külföldi hallgatóról. Ön szerint biztosan ők jelentik az egyedüli kiutat?

A nemzetköziesedés része a kiútnak, önmagában nem oldja meg az összes problémánkat. Kegyelmi pillanat a mostani abból a szempontból, hogy egyrészt van egy kormány által támogatott nemzetköziesedési program, másrészt a PTE eddig dinamikusan növelni tudta a külföldi hallgatók számát annak ellenére, hogy az MVP kapcsán a beruházások – melyek egyébként a magyar hallgatókat is szolgálják - még nem készültek el.

A nemzetköziesedés kapcsán pozitívum, hogy egyre több oktató kapcsolódik be olyan karokon is az idegen nyelvű képzésbe, akik korábban nem, s ezzel szélesedik a látókörük, a nyelvi felkészültségük, motivációjuk javul. A veszélyek közé sorolom, hogy nem látszik világosan, meddig növelhető ez a létszám minőségi kompromisszumok nélkül. Nem lenne jó, ha a PTE fedezetlen tudásról adna ki diplomát, csak mert érdekében állt a rendszerben tartani a külföldi hallgatókat. A másik veszély a kulturális különbségekben rejlik: a külföldiek nem mindig vannak arra felkészülve, hogy milyen közegbe érkeznek, s ez problémákat vagy csalódást okozhat. A tanulmányaik megkezdése előtti hónapot rá kellene szánni arra, hogy kulturálisan felkészítsük őket, érezzék, hogy foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Érzékelhető az erre vonatkozó szándék a Külügyi Igazgatóság részéről, mégsem érzem a jelenlegi gyakorlatot elegendőnek. Ugyanez fontos az oktatókat illetően is: a tanárok is legyenek tisztában azzal, kik és milyen kultúrát képviselve jelentkeznek a kurzusukra.

A város kapcsán több ötletet vázolt fel a pályázatában. Mennyire tartja esélyesnek őket arra, hogy meg is valósuljanak?

Az elmúlt napok történései – nem nyilvános államtitkári találkozók - megerősítettek ezekben. A megbeszéléseken arról volt szó, hogy mik azok a kitörési pontok, melyek révén Pécs és a régió gazdaságát meg lehetne mozdítani. Számos ötlet van az egyetemen, de szerintem kellenek olyan dolgok is, amelyek távolabbra mutatnak. Az elképzeléseim közül az „Európa Floridája” még ötlet szinten áll, a többi viszont már kicsivel előrébb tart. Pécsett is kell, hogy legyen egy Science Park, s meg is egyeztünk abban, hogy egy olyan területen kell a felépíteni, amit nem határol be a város közelsége. Előrelépést remélek a mezőgazdasággal kapcsolatos ötletemmel kapcsolatban is: a feltételeink ehhez jók, s a nagyipari termelés helyett vagy mellett munkaintenzívebb bio- vagy ökoterményeket lehetne előállítani, melyek révén munkahelyek teremtődnének.

A pályázatában említette az „ifjú titánoknak” nevezett kezdeményezését. Miért tartja ezt a továbbiakban is fontosnak?

Azok a kiváló kutatók, akik tudnak nem csak a szakterületükre fókuszálni, jó vezetők lehetnek, hiszen ahhoz, hogy labort építsen fel, munkatársakat toborozzon, kellenek interperszonális skillek. Ezek a korábbi beszélgetések a fiatal kutatókkal azért voltak nagyon jók annak idején, mert Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010 projekt kapcsán sok ötletet adtak, és sok kezdeményezésük meg is valósult. Azért vagyok büszke erre a kezdeményezésre, mert a korábbi körből nincs olyan, aki ne vitte volna sokra. Ezt vissza kell hozni, mert formális vezetőképzés az egyetemen belül nincs. A fiatal kutatók ennek köszönhetőn kapnak lehetőséget arra, hogy a tudományterületükön túl, az egyetemen kívül is megmutathassák magukat – ettől lesz nem elefántcsonttorony az egyetem.

Harka Éva

Harka Éva