close
CímlapEgyetemi életSzociális napjaink

Szociális napjaink

„Ha sokan elalusztok, akkor én befogom a számat és elmegyek. Csak hunyjátok be a szemeteket és vége lesz a mesének”- nyitotta a beszédét Tomi Gomory, a FSU Collage of Social Work professzora a Szociálismunka konferencián,a BTK-n. Ezek után nevetve hozzátette: magyar nyelvtudása egy 9 éves gyerek szintjén áll. A rendezvénnyel a pécsi szociális és szociológiai képzések elmúlt 25 évét ünnepeltük április 7-8-án.

Gomory professzor csak pár napra érkezett a városba. Eredetileg Debrecenben született, de családjával ’56-ban Amerikába emigráltak. 2005-ben Fullbright ösztöndíjjal visszatért Magyarországra, méghozzá Pécsre, ahol barátságot kötött a Közösségi és Szociális Tanulmányok Tanszék oktatóival. Könnyfakasztóan vicces anekdotákkal szórakoztatta a konferencia megnyitóprogramjára érkezőek. Elmondása szerint egy egyetemen az oktató és hallgató viszonya a kommunikáción, a folyamatos visszajelzésen és reflektáláson kellene, hogy alapuljon. A nálunk használatos “hallgató” kifejezés tökéletesen leírja az egyetemi polgárok felsőoktatásban való jelenlétét. Életszemléletének és gondolkodásának, tanítási módszereinek köszönhetően pedig a professzor előadása is interaktív lett: minden feltett kérdésére várta válaszunkat, véleményünket, így, ha nehézkesen is és számunkra kissé szokatlanul, de valóban közös eszmecsere alakult ki. Talán nem olyan szinten, mint amihez Tomi Gomory szokott, de biztosan interaktívabban, mint amit mi szoktuk tapasztalni.

A kétnapos rendezvényen igazán színes szekciók voltak. Mint szociális munkás hallgató, szívem szerint az összesen részt vettem volna. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a nem szakunkon tanuló hallgatók is rengeteg új, érdekes információval gyarapodhattak például Kárpáti Tamásnak köszönhetően, aki a Mérföld Egyesület munkáját mutatta be. Köztudott, hogy szenvedélybetegekkel foglalkoznak Kovácsszénáján, rehabilitációs és reintegrációs munkájukról ismertek. Mivel az addiktológia szakosodási irny, egy egész szekciót szenteltek e témakörnek a szervezők. A délután folyamán Budán Ferenc, a Szigetvári Kórház Addiktológiai Rehabilitációs Osztály munkatársa elmondta: „Az ember olyan, mint a vilmoskörte. Fiatalon belenő az üvegbe és már nem tud kiszabadulni onnan.”- kezdte előadását ezzel a népi közmondással, majd a magyarországi szenvedélybetegségekről beszélt. „Egy jól működő családban nem lehet 15-20 évig inni!”- hívta fel a figyelmet a függőség és a szociális háló kapcsolatára. Magyarországon a statisztikák szerint jelenleg több, mint egy millió alkoholistát jegyzünk. ( Korábban interjúnk egy függővel) A szenvedélybetegségek mellett nagy hangsúlyt kapott az iskolai szociális munka is. Az előadássorozatban bemutatkozott többek között a Budai Városkapu Iskola is, mely több egységből áll, köztük egy, a keleti városrészben elhelyezkedő intézménnyel. Szociális munkás szemmel nézve az említett intézmény is jelentős az elhelyezkedése, szociális környezete miatt. Az eseményen természetesen szó volt a gyermekvédelemről is, hiszen ez is szakosodási lehetőség. A tudományos, komolyabb hangvételű előadások mellett bemutatkozott az Élményzóna Egyesület is, akik, - mint ahogy az a nevükben is szerepel -, élmények segítségével adnak valami újat, valami pluszt a gyerekeknek és felnőtteknek. Egy speciális kötélpálya segítségével fejlesztik a játékban résztvevők motorikus képességeit, csapatszellemét és összetartását a kooperatív oktatás segítségével.

Kékesi Alexandra

Kékesi Alexandra