A Kodály Központ bálteremmé alakított nézőterén, körasztalok mellett ült a közönség
március 13-án este, majdnem megtelt a terem, a vendégek egy-egy pohár frissítővel a
kezükben élvezhették a szimfonikus zenét. Vajda Gergely vezényelte a Pannon
Filharmonikusokat és Bősze Ádám angol nyelvű beavatója segítette a darabok könnyebb
befogadását. A koncert érdekessége a zenekar tagjai közé beülhetett a Pécsi
Tudományegyetem 10 hallgatója, dolgozója. Hangszerrel a kézben.
A koncert előtt a kulisszák mögé is be lehetett tekinteni. Ez előbbi program és a
koncertismertető is angol nyelven zajlott, jó hangulatot biztosított a karmester és a
műsorvezető Bősze Ádám kötetlen, humoros társalgása a színpadon. Önkéntes karmesternek
két hölgy jelentkezett, ők ki is próbálták magukat a Brahms műben.
Három PTE-s fellépővel beszélgettünk a hogyanokról és a miértekről.
Mikor kezdtetek zenélni? Miért döntöttek úgy, hogy nem csak művészettel foglalkoztok?
Nagy Eszter: Soha nem készültem zenésznek, de mivel édesanyám zenetanár, nálunk –
négyen vagyunk testvérek – kötelező volt a zenetanulás. Az alapokat meg kellett tanulni, a
zeneiskolai hat évet mindegyikünk kijárta. Csellózni tanultam, a nővérem zongorázott, majd
nagybőgőzött, a bátyám klarinétozott, a húgom hegedül… Ez úgy hozzátartozott az
életünkhöz, mint a levegővétel. Soha nem akartam zenész lenni, örültem, hogy véget ért a
zeneiskola. Amikor a húgom hegedülni kezdett, engem is izgatott, hogy mennyit tudok még a
csellótanulmányaimból. Visszakéredzkedtem a zeneiskolába és hamarosan vettem hangszert
is. A családból egyedül a nővérem lett hivatásos zenész. Egy családon belüli trión kívül a
Pécsi Vonósoknál játszom.
Longauer Beáta: Én elvégeztem a zeneművészeti főiskolát, oboaszakra jártam a biológia
szakkal párhuzamosan. A diploma megszerzése után a jóistenre bíztam, mi az én utam, és
biológusként kaptam állást. Mellette azért megmaradt a zene.
Ha a Pannon Filharmonikusokhoz hívtak volna, nem az orvosira?
L.B: Akkor a Pannon Filharmonikusoknál játszanék (nevet). A Pécsi Vasutas
koncertfúvószenekarban játszom aktívan és a felkéréseknek is eleget teszek. Dombóvárra
hívtak egy minősítő hangversenyre, a Pécsi Vonósokhoz is járok...
Sáska Gyula: Négy amatőr fúvószenekar volt a városban régen, én az amatőr fúvószenei
életbecsöppentem bele, ezt űzöm 25 éve, sok együttesben megfordultam azóta. Valahol azt
érzem, hogy most értem el a „csúcsra”, már akár beültethetnek a profik közé…
Mekkora lehetőség számotokra a Kodályban fellépni? Milyen élmény a profilkkal
játszani?
N.E.: Megtiszteltetés profikkal együtt zenélni, a folyamatot jó volt végig élni úgy, hogy én is
köztük ülök, s a megtapasztalom, hogyan áll össze az előadás. Nem voltak velünk annyira
szigorúak, volt próbajáték, játszanunk kellett egy háromtagú zsűrinek. Nagyon sokat segített a
hozzáállásuk.
L.B.: Én nagyon izgultam, mintha egy verseny lett volna, nem csak próbajátékon. Pedig
kifejezetten barátságosak voltak velünk. Korábban egyszer-kétszer volt alkalmam már velük
játszani. Nekem azért jelentett ez nagy élmény, mert a tanárommal, Sturcz Lászlóval
zenélhettem együtt, azzal az emberrel, aki kisgyerekkorom óta végig kísérte a fejlődésemet.
Egy-egy szólamot át is engedtek nekem.
S.Gy.: Én is 20 éve játszom már zenekarban. Azt kellett eltalálnom, hogy azért ne nézzenek
nyuszinak, de idomuljak is a közönséghez. Ez egy társasjáték. Mellettem zenélt az a Török
Elek, aki tanított engem általánosiskolás koromban. Az az Arnold Zoltán a szólamvezető,
akihez fél évig jártam különórára. Ők élő legendák a városban, nem hasonlítható össze
semmivel ez az élményt.
Beférnél a Pannon Filharmonikusokba?
L.B.: Nem érzem késznek magam, hiába jártam végig az oboaszakot, de egy-egy kisebb
darabra szívesen mennék. De sikeresen megbirkóztam Kodály Marosszéki táncaival…
N.E.: Nem tudom, hogy beférnék-e. Nem érzem magam annyira elkötelezettnek, hogy csak a
zenével szeretnék foglalkozni. Az én mentorom a csellószólam vezetője volt – Pekán Dávid.
Volt kettesben egy szólampróbánk. Kedvesen bíztatott, hogy ne csak egy darabban játszak,
pedig én csak arra készültem. Nem úgy nézett rám, hogy játsszon valamit, aztán menjen…
Abszolút odafigyelt rám.
Milyen inspirációt adott ez a koncert?
S.Gy.: Élmény volt így játszani, és mindannyiunkban felmerült már az a kérdés, hogy jó, jó
ez a koncert, de nem lehetne, hogy több legyen ebből, legalább évente egy?
N.E: Úgy tudom, terveznek még ilyet. Nagy volt a lemorzsolódás, 21-en jelentkeztünk,
maradtunk tízen. Nem volt egyszerű, mert munka mellett kellett próbákra járni, szerencsém
volt: a kollegám és a főnököm is beleegyezett. Ahol elmondtam, hogy hová jelentkeztem, ők
nagyon büszkék voltak rám, hogy milyen bátor vagyok. Elismerték, hogy ez nem kis dolog.
És hát most azt érzem, hogy nem hiába szenvedtem végig azokat a zeneórákat. A zene
kinyitotta a világot előttem.
S.Gy.: Én tényleg csak négy évet jártam zeneiskolába, azóta mindig más-más zenekarokban
játszottam. A fél világot beutaztam, és a Kodály színpadjára is eljutottam. Jó befektetés volt
ez a négy év.
A Chill out zenei programja:
Wolfgang Amadeus Mozart: g-moll szimfónia No. 40, K. 550 I. tétel
Antonín Dvořák: Újvilág szimfónia e-moll, No. 9, IV. tétel
Kodály Zoltán: Marosszéki táncok
Johannes Brahms: V. Magyar Tánc
Arturo Márquez: Danzon No. 2.
Maurice Ravel: Bolero
A PTE-s résztvevők listája: Hegyaljai Réka - hegedű (PTE BTK nemzetközi tanulmányok
szak), Nagy Eszter – gordonka (PTE BTK ügyvivő szakértő), Kapitány Emese – fuvola (PTE
ÁOK Pathológiai Intézet biológus munkatársa), Longauer Beáta – oboa (PTE TTK biológia /
PTE MK oboa / Biofizikai Intézet phd), Matyikó Boglárka – klarinét (PTE Onkoterápiás
Intézet munkatársa), Nagy Renáta – klarinét (PTE ÁOK oktató), Belvárácz András – kürt
(PTE ÁOK Élettani Intézet dolgozója), Takács Bálint – trombita (PTE MK trombita szak),
Horváth András – trombita (PTE Babits Mihály Gyakoló Gimnázium 11. évf.), Sáska Gyula -
klarinét / basszusklarinét (PTE Szociális és Egészségügyi Szakgimnázium és Szakközépiskola
tanára)
