close
CímlapKultúraCsodaszarvas

Csodaszarvas

alumni, történelem, 3D
2016. december 08.

A Pécsi Tudományegyetemen doktorált régészetből, mellette gazdasági diplomát szerzett és jelenleg a Pazirik Informatikai Kft. projektmenedzsere. Hogy miként lehet tíz évig tanulni, úgy, hogy ezt mindvégig élvezze a diák, és milyen lesz egy kiállítás a jövőben? Erről mesélt nekünk Dr. Farkas István Gergő.

Korodat tekintve szép karriert futottál be. Egyik lépésről a másikra szerezted meg a doktori címet. Mi motivált, hogy elérj ide, ahol most tartasz?

Szerencsés vagyok, hogy mindezt tíz év alatt sikerült, egyetlen év csúszásom azért volt Erasmus miatt. Fél évig tanultam Padovában, amit nagyon szerettem, annyira, hogy ásatások, barátok miatt több, mint egy évig vissza is jártam. Abban az időben fontolóra vettem, hogy kint folytatom a tanulmányaimat, de aztán a doktori Pécshez kötött. A PTE-n megcsináltam a régészeti alapképzést, azután felkerültem az ELTÉ-re. Érdekes történet, ugyanis miután végeztem, csak egy olyan egyetem volt Magyarországon, ahol indítottak régészképzést. Szóval két lehetőségem volt, hogy várok egy évet, vagy pedig felmegyek Pestre. Az utóbbi mellett döntöttem, közben szereztem levelezőn egy gazdasági alapdiplomát a Corvinuson, de nem kellett sok idő, hogy visszajöjjek Pécsre. Szerencsémre itt is beindult a régészszak és a doktorit már Pécsett csináltam. Szerettem tanítani, bár erre nem volt annyi lehetőségem, amennyit szerettem volna. Én azok közé a kedves őrültek közé tartoztam, akiknek nem volt teher az óraadás. Sokan a doktorit egy „hároméves pihenőprogramnak” tekintik, de az ösztöndíjakkal együtt nagyon jó kereseti forrás is lehet (pláne ha ez ember pályázatokat is bead). Emiatt nem volt egy pihenőpálya, de a kötetlen munkarend remek volt. Voltak napok, amikor nagyon odatettem magam, és voltak napok, amikor meg inkább a szabadba vágytam és akkor jöhetett a sport, a Mecsek és a többi. Nagyon tetszett, hogy ezt így tudtam végig csinálni. Ez egy elég egyenes fejlődési vonal volt. Igazából most sem tettem le róla, hogy valamikor a jövőben folytassam tanulmányaimat és habilitáljak.

Miket kell számításba venni, ha a tíz évvel ezelőtti szaktársaidra gondolunk? Körülbelül hányan indultatok az évfolyamon?

Több mint 150-en kezdtük el a történelem alapszakot. Ekkor volt egy szűrés, amit Visy Zsolt professzor méltán híres személye végzett és 80-an maradtunk, akik jelentkeztek volna régésznek. Ő ebből kiválasztott tízet. A mi évfolyamunk így kis létszámú volt, sokan feladták a mesterképzés előtt. Nehéz mérlegre tenni a dolgot, mindenkinek teljesen más az élettörténete. Van, akinek abszolút semmi előnye nem származik az alapszak elvégzéséből. Manapság rengetegen végeznek itthon történelem-régészeten, ötven ember után végigcsinálni ötvenegyediknek nem feltétlenül járható út. Ha nekem sem az lett volna a célom, hogy tanítsak, kutassak, én sem viszem végig. Persze lehet egyetem alatt dolgozni, nyelvet, pályázatírást tanulni, olyan dolgokat, amiknek a munkaerőpiacon is hasznát lehet venni.

Régészekből nem lehet Dunát rekeszteni. Az említett egyetemi éveid után kezdett el téged foglalkoztatni a Pazirik Informatikai cég?

Mielőtt idekerültem volna a pécsi Világörökségi Helyszíneknél dolgoztam egy évig. Már ott is volt együttműködés a Pazirikkal. Vicces, mert még korábban konferenciákon összefutottam a mostani főnökömmel, csak akkor meg sem fordult a fejemben, hogy a jövőben nála fogok dolgozni. Májusban kiírtak egy pályázatot, amiben azokat a kvalitásokat kérték, ami körülbelül nekem van: gazdasági végzettség, régészeti szemléletmód. Beadtam a jelentkezésemet és az egyik interjú követte a másikat, majd felvettek, azóta vagyok a Paziriknál projektmenedzser. Szeretek itt dolgozni, és egyelőre nem szeretnék váltani. Ezt le is kopogom.

A Pazirik Informatika Kft. 3D-s történelmi rekonstrukciókat készít, ami nagyon érdekesen hangzik. Ráadásul viszonylag újnak számítanak Magyarországon a cég tevékenységei. Mesélj róla bővebben.

A cég tízéves múltra tekint vissza, körülbelül akkor indult, amikor elkezdtem egyetemre járni. A Pazirik egy híres altaji régészeti lelőhely után kapta a nevét, ahol egy lovasnomád nép halomsírjaiban nagyon szép, tetovált, teljesen épp múmiákat találtak meg kifosztatlan állapotban, ami egyébként ritkaságnak számít. Tehát egy világhírű lelőhelyről beszélünk, és mivel a cég vezetője régész, ezért választotta a Pazirik nevet. Szép lassan ebből nőtte ki magát a brand. Aki felmegy a honlapunkra, lát egy „csodaszarvas”-szerű állatot, amilyeneket a pazirikok egykor magukra tetováltak. Ezekről a varázsállatokról sokat lehet mesélni. Van egy komplett mitológiájuk, nagyon szoros törzsi köteléket jelenthettek. Kicsit olyanok, mint nálunk a cégnél. Kevesen dolgozunk itt, összesen 26-an, és elég szerteágazó feladatokat végzünk mind. Vannak grafikusok (2D-s, 3D-s), IT-vel foglalkozók, vannak, akik a hardveres részeket pakolják össze, illetve informatikai szakemberek, akik megtervezik mindennek a szoftveres részét. Szóval színes társaság. Az, amit mi csinálunk főleg abból áll, hogy újszerű, innovatív kiállításokat, újszerű megoldásokat készítünk. Szerencsére ott tartunk, hogy ha valaki szeretne egy történelmi rekonstrukciót, akkor nekünk szól.

Hogyan néz ki mindez és milyennek képzeljünk el egy történelmi rekonstrukció leképezési folyamatát?

Van az úgynevezett kiterjesztett valóság és van még sok szintén látványos, de inkább kicsit már a tudományos-fantasztikum hatátárt súroló fejlesztésünk. Ilyen például a hologramos technológia. Példának okáért egy plexipiramis, amiben egy tárgy jeleníthető meg 3D-ben, és forgatható körbe. Maga a fejlesztés úgy működik, hogy négy oldalról vetít fel egy kisfilmet, de a piramisban úgy láthatod, mintha térben lenne. Ha egy kicsit odébb mész, akkor nem az oldalát látod, hanem fordul el veled a tárgy is. Emellett fejlesztenek a cégnél interaktív játékokat is, illetve készítünk kézzelfogható tárgyakat is, mint például 3D nyomtatott maketteket.

Valóban nagyon látványos dolgokat alkottok. Amikor egy történelmi építményt vagy eseményt ábrázoltok, akkor nagy hangsúlyt fektettek a pontosságra. Mi/Kik vannak segítségetekre?

Jogos a kérdés, mert a rekonstrukciókat a legtöbb kritika szakmai oldalról éri. Mi igyekszünk ennek elejét venni azzal, hogy az adott témában szakértőnek számító régészekkel, történészekkel szorosan együttműködünk. Ilyen rekonstrukcióknál főleg olyan kérdésekre keressük a választ, hogy milyen magas volt egy fal, milyen volt az épület teteje, vagy egyáltalán milyen anyagokat használtak, hol voltak az ablakok, kapuk, mi hogyan működött. S ezek nagyrészt analógiák alapján történnek. Vannak szerencsére Európában olyan kastélyok, várak, amik különféle periódusokból maradtak fenn. Illetve maradtak fent ábrázolások, korabeli metszetek, de építészektől is kérünk tanácsot, például egy adott szélességű fal, aminek manapság csak az alapját látjuk, egy adott falazási technikával milyen magas lehetett, mekkora terhet bírhatott el. Így messze nem milliméter pontosan, de megközelítőleg tudunk készíteni egy makettet. Bár alapvetően a mi rekonstrukcióink nemcsak a szakmai köröknek szólnak, hanem a hétköznapi embert akarják megszólítani. Ha van egy vár, amiből mindössze egy kicsi falcsonk maradt, akkor arról el lehessen képzelni, hogyan is nézett ki.

 

 

Maradva a kiállításaitoknál, azt áruld el nekem, hogy mégis hogyan használjátok a teret. Befér egyszerre több vár egy kiállító terembe… ez olyan hihetetlennek hangzik.

Minden kiállítást egy adott helyszínre szabva tervezünk meg, nincsenek fix sablonok, amiket mindenhol elsütünk. Már a koncepció része, hogy lássuk azt a helyet, ahova a kiállítást tervezzük. Egy ekkora terembe, ahol most ülünk – a pécsi Nappaliban – biztosan nem terveznénk egy vár makettet, indokolatlan is lenne. Esetleg a hosszanti fal előtt lehetne egy diorámára vetített animáció, ahol a kézzelfogható háttér adna egy térbeli vásznat egy kisfilmhez. Ez a megoldás egyedi, Pécsett ilyen még nincs, nem foglalna el sok helyet, így nem kellene átrendezni a termet, a pultnál várakozva és az utcafronti ablakokon keresztül is belátható, így egy olyan attrakció lehet, ami egyszerre vendégcsalogató is... a legtöbbször így indulnak az ötletek. Nekünk is vannak saját ötleteink, de kevés olyan fejlesztés van, amit egy nemzetközi cég sem valósított még meg - valamennyire az ő nyomdokaikban járunk. Viszont tény, hogy nemzetközi szinten az is úttörőnek számít, amit mi csinálunk és ez nagyon pozitív.

 

 

Ezek szerint a Pazirik Informatikai cég megelőzi a saját korát.

Igen, és ráadásul nem csak Magyarországon, a cég rekonstrukciókhoz használt vármodelljei nemzetközi szinten is kiemelkedőek. Itthon is látszanak a pozitív tendenciák, sok együttműködésünk van. Voltam már mindkét oldalon, személy szerint nekem is van összehasonlítási alapom. Akadnak olyan szakemberek, akik képben vannak vele, hogy milyen IT fejlesztések léteznek, vagy milyen technológiákat lehet és érdemes bevetni, és ez nagyon örömteli. Ne felejtsük el, itt főleg 40-50 év körüli múzeológusokról beszélünk, akik a fáma szerint még a számítógéppel is hadilábon állnak, ehhez képest tök jó látni, hogy közülük sokan nyitottak az újdonságokra. Persze ebben is igaz, hogy már az x-y generáció közötti különbségek is elég markánsak. Még én is emlékszem arra az időszakra, amikor a család többi tagját meg kellett kérni internetezés előtt, hogy ne telefonáljon, mert a kettő nem működött együtt, manapság pedig a szélessáv az alap. Nincs is ezzel baj, a fejlődést megállítani nem lehet, jobb inkább lépést tartani vele.

Vermes Nikolett

Vermes Nikolett