Felhőtlen öröm és nyitottság volt jellemző a Nemzetközi Tavasz jegyében rendezett Japán Napra, ami a Művészetek és Irodalom Házában volt március 13-án. Nem túlzás azt állítani, hogy
tömegek voltak kíváncsiak
a rendezvényre, ami egy különleges teaművészeti bemutatóval kezdődött, melyet a Magyarországi Japán Tea Egyesület tartott.
Kegyes hozzám a sors és a teaszertartás egyik mesterét történetesen barátaim között tudhatom, így van szerencsém a varázslatosan zöld matcha hatásait rendszeresen élvezni (igen, van szerkesztőségi matchaporunk is). A szertartás és a tea kapcsán meghagytam a lehetőséget azoknak, akiknek nálam kevesebb ebben a tapasztalatuk. A helyek egyébként rendkívül gyorsan beteltek, Yugen matchát kóstolhattak, ami még a rutinos teaceremónia-mesterek szerint is zseniális volt. A tea előtt a hagyomány szerint mochit (vagy egyéb japán teaédességet) is kell enni – ez az édesség rizslisztből készül,
vicces színei lehetnek a természetes ételfestékektől, enyhén csillog és jobbára olyan az állaga, mint amilyen egy medúzának lehet: nyúlós.
Egyébként nagyon finom, én önmagában is elcsócsálnék fél tálnyit!
Világos rózsaszínben és zöldben pompázó mochikat
lehetett enni a pécsi Japán Napon. A csészéknek is jelentősége van: az eseményen használtakban nem csak a mintáik voltak különlegesek, hanem a csészék belseje. A simább felületen nehezebb eldolgozni a machaport úgy, hogy megfelelő habja is legyen, mint az érdeseken. A matcha elkészítéséhez chasen-t használtak.
„Most készülnek arra, hogy a matcha teák pontos összetételét levédessék. Ahogy nő a kereslet iránta, úgy nő a hamisítók száma is: hallottam olyan matcháról, ami mégcsak nem is zöld színű volt!” – mondta el Rajzó-Kontor Kornélia, a Magyarországi Japán Tea Egyesület művészeti vezetője. De mi is ez a matcha? Röviden olyan
porrá őrölt zöldtea, melyet a teacserje legfelső három leveléből készítenek lehetőleg egy olyan ültetvényen, amit a szüret előtti két hétben „sötétben” tartottak, vagyis megvédték a napfénytől.
Rajzó–Kontor Kornélia egyébként toleráns a különböző, matchát is tartalmazó italokkal (pl matcha latte) szemben: szerinte a lényeg, hogy a megfelelő minőségben találkozzanak az arra nyitottak a matcha jellegzetes ízével.
Az origami olyan közismert, hogy talán felesleges is bővebben írni róla, a furoshiki viszont talán még nem mindenki számára cseng ismerősen. Utóbbi a „csomagolás” japán módra, kendők felhasználásával: a kelmékbe úgy csavarják bele a tárgyakat, hogy azok a legkevésbé sérülhessenek. Kicsit olyasmi ez, mint
az origamit textilekre alkalmazni.
Bár tudom, hogy a magyar paraszti kultúrának is része volt az, hogy hogyan lehet egy kendőbe vagy terítőbe becsomagolni a földeken dolgozóknak kiszállított lábaskányi ételt, engem a furoshiki legalapabb sálból is csomózható „táskája” többször megmentett már, amikor leszakadt a bevásárlószatyrom füle. A Japán Napon sokan próbálták ki mind az origamit, mind a furoshikit, az esti előadások kezdetéig tele volt a program.
Japán nevezetességeiről, az ország geográfiájáról, politikai helyzetéről, és néhány különleges, csak a távol-keleten jellemző jellegzetességről szólt Mako Misumi, harmadéves nemzetközi szakos hallgató előadása, aki egy virágmintás sötétkék-fehér yukatába öltözött. Nagy volt a derültség, amikor a japán hightech toalettek piktogram-rendszerét próbálta meg értelmezni a termet megtöltő tömeg - pedig az ülőke-előmelegítést megjelenítő szimbólum nem is volt feltüntetve.
Nézőként is hatalmas büszkeség volt megtapasztalni azt, hogy az egyetem egyre több nemzetközi hallgatójának jelenléte milyen hatással van a városra:
mindenki angolul
kérdezett ugyanis. A kérdések ráadásul Japán jelentésre vonatkoztak, mint például hogy hogyan értékelik ma az országra a II. világháborúban ledobott bombákat (a veszteséget elszenvedett családok leszármazottai is önkéntesként osztják meg történeteiket a turistákkal is).
Csak ezután következett a kimonók történeti oldalának bemutatása. Rajzó-Kontor Kornélia elmondta, hogy ma már csak kiemelt, jobbára a shintó valláshoz kötődő eseményeken viselik a japánok ezt az öltözéket. Gondoljunk abba bele, mi magunk hányszor és -néptáncos előadásokon túl - milyen alkalmakkor öltözünk magyar népviseletbe. - jegyezte meg Rajzó-Kontor Kornélia, majd hozzátette: egyik legfelemelőbb élménye az volt, mikor egy japán barátjának ő tanította meg a kimonó viseletét. Azt, hogy milyen rétegekből áll egy kimonó, Szalai Dóra segítségével mutatták be, akit Tóth Mariann vetkőztetett, majd öltöztetett vissza a kimonójába. Sosem értettem, miért nem fagynak meg a japánok, miközben a vékony selyemanyagból készült kimonóikban sétálgatnak télen - persze úgy, hogy alatta akár 3-4 plusz réteg ruha is lehet. A ruhán egyébként nincs egy gomb sem, és az egészet egy öv tartja össze, amivel a hosszabb a anyagot is személyre tudják szabni. Az övet is zsinegekkel rögzítik. Van viszont egy kétujjas fehér zoknijuk, amit apró fémkapcsokkal kell összezárni. A kimonó alapján azt is meg lehet mondani, ki a szingli és ki a házas:
a szinglik ruhájának ujja hosszú, a feleségeknek és időseknek viszont rövid. Praktikusabb a házimunkáknál, ha a ruhaujj nem lóg bele a főzés alatt az ételbe,
és a hosszabbal nehezebb mosogatni is - jegyezte meg Rajzó-Kontor Kornélia.
Az ujjak voltaképpen hatalmas zsebekként funkcionálhatnak. A tiszta dolgok a jobb ujjzsebbe, a piszkosak, pédául a használt zsebkendők a bal oldalra valók. A kimonók hátán lévő látványosra csomózott része a ruhának pedig a kistáska szerepét töltheti be, vannak ugyanis olyan hagyományok, amiknél mindkét kézre szükség van. Az, hogy ki melyik oldalról melyik felé hajtja a kimonóját, az élet vagy halál kérdése. “Igaz, láttam olyan európait, aki vígan sétált a csak temetésen használt hajtással. “ - kuncogott Rajzó-Kontor Kornélia. Szóval jegyezzük meg:
előbb a jobb oldalt hajtjuk be, aztán rá a balt.
Dr. Vihar Judit, aki a japán kultúra magyarországi doyenje szintén előadott a Japán Nap keretében. Sajnos ezt a programpontot kihagyni kényszerültünk, de jószívvel ajánljuk a távol-keleti kutlúra szerelmeseinek.
Ha valaki szeretné gyakorolni a japán nyelvet, csatlakozhat a Japán Társalgási Klubhoz, ahol Mako Misumi vezetésével, a PTE japán hallgatóival japánul lehet társalogni, egészen kezdő szinttől - szerdánként 17:00-tól a Reménysugár Kulturális Egyesületben.
A Magyarországi Magyar Japán Tea Egyesület is várja az érdeklődőket, akik szeretnék megismerni a japán teaművészetet.