close
CímlapKultúra“A gasztronómiában nincsenek előítéletek!”

“A gasztronómiában nincsenek előítéletek!”

Kóstolda, cigány, gasztronómia
2016. március 21.

A Kóstolda nevű lakásétterem már hónapok óta várja a cigány kultúra iránt érdeklődőket. A Színes Gyöngyök Egyesület kezdeményezésének célja, hogy ízes ételeket és cseppnyi szeretetet kínáljanak. Belekóstoltam! Imádtam! Kelemen Zoltánnéval, Ancsával beszélgettem.

Miért éreztétek azt, hogy szükség van a Kóstoldára?

Ez egy érdekes kérdés. Régi vágyunk, álmunk volt,  hogy egy ilyen kis helyet nyithassunk. Nagyon sok beszélgetés, különböző programok lebonyolítása vezetett idáig. A lányok mind saját háztartást vezetnek, és azt gondolom, hogy nem rosszul. Nagyon sokat tanultunk szüleinktől, nagyszüleinktől és

tartottunk attól, hogy ezek a receptek idővel feledésbe merülnek.

Arra gondoltunk, hogy találni kéne egy megoldást arra, hogy  a régi ízek ne tűnjenek el a közösségünkből. Meg kellene főzni ezeket az ételeket, és megkínálni vele másokat is. Persze

nagyon izgultunk, hogy a látogatókból mit vált majd ki az, hogy cigányok, romák vagyunk.

Ez érzékeny téma, nekünk és a társadalom számára is, hiszen nagyon kevés esetben alakul ki pozitív vélemény. Viszont senki sem távozik rossz szájízzel tőlünk  és ennek nagyon örülünk!

Senki nem szereti, ha a társaságában vagy akár a szomszédjában cigányok laknak. Ezért gondoltuk úgy hogy egy ilyen kezdeményezésnek teret kell adni.  Egyesületünkkel, a Színes Gyöngyökkel nagyon sok programunkat úgy bonyolítottuk le, hogy a saját készítésű ételeinkből adtunk kóstolót a rendezvényekre látogató embereknek. Érdekes módon akkor nem volt probléma, hogy cigányok vagyunk, mert azt gondolom, hogy a gasztronómiában nincsenek előítéletek.

Hányan vagytok a projektben?

Nem nevezném projektnek, ez egy történet, ahol nincs meghatározott létszám.  Nekünk az is célunk, hogy ne mindig ugyanazok főzzenek: aki úgy érzi, szívesen megosztaná velünk saját receptjeit, szívesen látjuk. Persze van egy általában hat fős alapcsapat: egyikük a szakács, a másik a kisegítő, vannak felszolgálólányok és egy fiú is, aki az alapanyagokat szerezi be. A vendégszakácsok pedig a saját ételüket készítik, ami számunkra is újdonság, mi is tanulunk tőlük és oda- vissza. A vendéget közös főzésre is invitáljuk, abban is partnerek vagyunk!

20160212-csortos-szabolcs-0949-9996-kostolda-etterem.jpg

Egy étel mitől cigány?

A mi ízvilágunk egy kicsit intenzívebb, mindenből egy picit többet teszünk az ételbe, mint amennyit általában szoktak az emberek. Azt láttam otthon az anyukámtól, hogy mindig mindenből sokat készít a nagy család számára,  az ízeket valahogy mindig intenzívebbnek éreztem.

Tudnál mondani autentikus cigány ételeket?

Nekünk az igazi cigány étel a lecsó, az biztos! Ez az, amit a cigányok mindig meg tudtak főzni. Mivel régen vándoroltak, nem rendelkeztek olyan konyhai felszereléssel, ami lehetőséget biztosított volna arra, hogy mondjuk, süssenek. Szabad tűzön főztek. A lecsó mellett autentikus étel még a baboskáposzta.

Aztán van még a medvehagyma, ami mára közismertté vált. A cigányok ezt már ezer évvel ezelőtt ették, az erdőben fedezték fel és rájöttek, hogy milyen finom. Saláta helyett fogyasztották. Nagyon nagy előszeretettel készítjük ma is, mégpedig úgy, hogy lepirítjuk a szalonnát, a medvehagymát pedig beleforgatjuk, majd  leöntjük ecettel. Isteni finom! És persze a punya, a cigánykenyér. Régen nem sütőben készítették, hanem a lábasban, szabad tűzön. Meggyúrták vízzel a lisztet, abba tettek szódabikarbónát és sót.  A lábast kikenték zsírral, ebbe rakták bele a tésztát, jól lelapogatták, majd lassú tűzön fedő alatt megsütötték. Sokan megkérdezik, hogy főzünk- e ürgét. Hát mi nem, nem! (nevet) Mi ilyeneket nem csinálunk! Nem is ettem én soha, de biztos, hogy régen ezt is készítették. Megfordulnak nálunk lisztérzékenyek, vegetáriánusok, különböző vallásúak, akik mondjuk nem fogyasztanak disznót, marhát. Erre is fel vagyunk készülve.

Haladunk a korral, mi is próbálunk lépést tartani a gasztronómiai trendekkel,szeretnénk beilleszkedni és teszünk is érte...

Milyen tematikájú estélyitek voltak eddig? Melyiknek volt nagyobb a sikere?

A hétköznapi hősök egész jó kis történet volt, amikor olyan embereket hívtunk ide, akik egyébként hősök is lehetnének, de ők nem így gondolkodnak magukról.  Egyszerű emberek, teszik a  dolgukat és megküzdenek azért, hogy elérjenek valamit.  Nem azért teszik, hogy sikeresek legyenek, hanem azért, hogy eljussanak a céljaik megvalósításához.

20160212-csortos-szabolcs-0954-0013-kostolda-etterem.jpg

Mesélj erről a kezdeményezésről, vagy akár az egyik hősről, kérlek!

Például hétköznapi hős egy kedves ismerősünk, akinek vezetékneve már önmagában nehézséget okoz neki: Orsós. Nem beszélve arról, hogy a nagymama nevelte, hogy nem tudott írni-olvasni... Ennek ellenére több diplomás ember lett, vezető beosztásban van. Nem mondja, hogy ő nem cigány, és azon dolgozik, hogy minél több embernek segítsen. Ha valaki rosszul állt eddig a dolgokhoz, nem jelenti,hogy évekig vezekelnie kell. Nagyon komoly probléma, hogy nem tudjuk azt, mit szeretnénk, mi az, amiben mi jók vagyunk, és ehhez képest min változtassunk. Végiggondolva a 13 évnyi munkánkat a Színes Gyöngyök egyesülettel, azt hiszem, a többségi társadalom nem volt annyira elutasító. Látom, hogy a pozitív dolgokra a vevők az emberek. A Kóstolda is erre példa. Elismerik, nem pedig azt mondják, hogy: “Már megint a cigányok! Megint rajtuk kell segíteni!”

A látásmódod irigylésre méltó! Ezt „otthonról hoztad”?

Az én apukám is egy írástudatlan embert volt, de mégis olyan okos, hogy hihetetlenül nagy koponya lett volna, ha van lehetősége a tanulni. Számomra ő a legnagyobb példakép, mert olyan dolgokat mutatott nekem, amiket senki más:  hogy felelősséget kell vállalnunk önmagunkért, a tetteinkért és legfőképp a gyerekeinkért.

Ha vállalunk gyerekeket, akkor értük  mindent meg kell tenni - ezt én is így gondolom.

Ebből a tanításból élek, merítkezek az egész életem folyamán. Az baj, hogy már nem tudom a szüleimnek elmondani, de tudom, hogy büszkék lennének rám.

20160212-csortos-szabolcs-0954-0007-kostolda-etterem.jpg

A Színes Gyöngyök azért alakult, hogy saját magunkat próbáljuk egy kicsit segíteni, menedzselni.

Ne arra várjunk, hogy valaki megszán minket.

Úgy gondolom, hogy mi nem erre születtünk. Kell, hogy legyenek igényeink, vágyaink és céljaink. Mindig azt mondom a közösségemnek, hogy ahhoz, hogy jogaid legyenek, a kötelességeidet is tudnod kell. Mert nem lehet mindig kivenni valamiből - bele is kell rakni. Arányait tekintve ugyanannyit vegyünk ki, mint amennyit beleteszünk. Ezt az én apukám mondta mindig, azért, hogy ezt a fajta szemléletet próbáljam meg mindig követni. 

Mit jelent számodra a Kóstolda?

Az önmegvalósítást. Ez nagyon fontos része és nem csak rólam szól. Mindenki valahol megvalósíthatja önmagát, csak akarnia kell. A többségi társadalomban vannak normák, amikhez ez a közösség nem tud automatikusan alkalmazkodni, hiszen nem abba született. A kettő között sok létrafok, lépcső hiányzik. Bennünk általában nincs meg a tudatosság. Az én szüleim ezt hála istennek megtanították nekem, de a cigányokra  többségére nem ez a jellemző. Az nem állapot, ha van kedvünk, felkelünk, ha nincs, akkor nem. Csomó kifogást tudnak kitalálni, de ezen mindig csak mosolygok, mert gyakran ezek nagyon átlátszó indokok. Mindig elmondom, hogy itt nem engem csapnak be, hanem saját magukat.  Aki nem lép együtt velünk, az lemarad. Sajnos az ő gyereke pedig azt fogja csinálni, amit a szüleitől lát, ezek után pedig nincs joga számon kérni a gyerektől…… tőle!

A Kóstolda nem csoda!

Ez csak egy normális történet! A társadalom részei vagyunk, de úgy, hogy tudjuk, mik a kötelességeink és mik a jogaink. Egyik a másik nélkül nem megy. Hát ennyi a történetünk…

Kékesi Alexandra

Kékesi Alexandra