close
CímlapKultúraKerámiába bújtatott érzelmek

Kerámiába bújtatott érzelmek

kerámia
2018. május 29.

Revák Katalin, keramikus a PTE, Művészeti Karán végzett. Fusz György miatt jött a pécsi egyetemre tanulni. Az egyetemről, a pályakezdésről és a kisplasztikáiról beszélgettünk.

 

Miért lettél keramikus?

Jól tudtam rajzolni, agyagozni, szakkörökre jártam. Gyerekkorom óta képzőművész irányra lettem ráállítva, a nővérem pedig zeneire. Tanóra keretében is volt lehetőség kerámiázást tanulni, művészeti középiskolába szerettem volna kerülni, sikerült, és azóta ezen a pályán maradtam. A design és vizuális művész tanárszakot végeztem el, előtte a kerámiatervező diplomát szereztem meg.

Ki volt a mestered?

Fusz Györgyhöz jártam, miatta is jöttem Pécsre. Különböző habitusú tanárok oktatnak a PTE-n, igyekeztem mindenkivel konzultálni, mindenkinél szerettem volna tervezni, hogy többet tanuljak, de a diplomamunkámat Fusz Györgynél készítettem.

Miért Pécset választottad?

A BA képzést Budapesten végeztem el, a mesterképzést Pécsett. A pécsi mesterképzés sokkal inkább valóságosabb, mint máshol. Nem ragadtunk meg a tervezésnél, hanem a kivitelezés szempontjából életszerűbb helyezeteket alakított ki és adott az intézmény.

Többször jártam a kerámiaszakon, mindig nagyon tetszett a családias légkör.

A műhely kialakításából is ez következik, együtt volt mindenki. Este 11-ig benn maradhattunk a műhelyben, szinte bármikor bemehettünk dolgozni, nem voltunk időbeli határok közé kötve. Nagy szabadságot élvezhettünk az alkotás során.

Az egyetem többi részét így egyáltalán érzékelted?

A pesti BA képzés után kimaradt két évem a nyelvvizsgám miatt és nagyon vágytam már a mesterképzésre. Gyakorlatilag bezártam magam a műhelybe és dolgoztam reggeltől estig. Arra vágytam, hogy kiélhessem magam a kerámiában, ez egy költséges szakma, eszköz és anyagigényes. Most, hogy végeztem, szerencsés körülmények között vagyok, hogy folytatni tudom a kerámiázást.

Most mit csinálsz? Mire használod a megszerzett tudásodat?

Tanárként dolgozom, abszolút használható az a tudás, amit kaptunk, a vizuális művészet tanárszak kiemelkedő Pécsett. Művészettörténetet tanítok. A pécsi képzés inkább a gyakorlatra tette a hangsúlyt, ami most a feladatom, az az elméleti képzés, így ez egy kicsit nehéz volt az induláskor, sok munkába került megalkotni az órai anyagokat, de ami tudással felvérteztek, arra nyugodtan támaszkodhatok. Kerámia részről könnyebb volt elindulnom. Lehetőségem volt úgy pályát kezdeni, hogy saját munkákat – kisplasztikákat készítek – árusíthatok. A párom is keramikus, együtt készítettünk egy Jeti Design nevű kis brendet, a munkáinkat próbáljuk eladni. Vásárban is jártunk már, ahol nem feltétlenül szoktak művészek megjelenni, de az emberek hamar felismerik, hogy valami mást, többet látnak, mint amit megszoktak. Eladni nem sokat tudunk, de tanításnak is felfoghatjuk ezt a tevékenységet. A megélhetés miatt más munkákat is el kell vállalnunk, a tanítást például. Volt tanáraim úgy támogatnak, hogy megengedik, hogy bejárhassunk a műhelyükbe és ott égethessünk, ez hatalmas segítség.

Mi a végcél? Ha jól érzem, a kerámiának van alárendelve sok minden?

Tudtam, hogy nem feltétlenül fogok megélni a szakmámból, a kerámia inkább szerelem. Jó lenne ebből élni. Mindig vannak céljaim, de a végcélt még nem tudom. Most azt érzem, hogy az egyetemi képzés befejezésével egy célt teljesítettem, most pedig egy újat kell kitűznöm magam elé, még nem tudom, mi lesz a következő. Nem szeretném elveszíteni a tudásomat, amit eddig megszereztem, inkább fejleszteni szeretném. Állandó képzés, állandó tanulás a célom.

Elnéztem a munkáidat, sok állatot láttam, cicát, macit, de nem elsősorban cuki állatkákat, hanem elég antropomorf lények, expresszívek. Mik ezek?

Fontos a kifejezés a munkáim során. A kerámiában megjelennek nálam érzelmek, emberszerű állatokban nyilvánulnak meg legtöbbször.

Azért bújtatom állati formákba az emberi érzelmeket, mert így sokkal könnyebben ki lehet fejezni azokat.

Ha a mai világban ugyanezt emberi testekkel tenném meg, kevésbé lennének a munkák hitelesek. Kevésbé lenne befogadható emberi arccal egy plasztika, mert az internet miatt annyi emberi arccal találkozunk, hogy kezdenek kiüresedni, míg ha egy állattal találjuk szemben magunkat, sokkal befogadóbbak vagyunk, sőt sokkal őszintébbnek látjuk az állati formát, mint az emberi alakzatot.

Kisplasztikákat készítesz, de így iskola után hol tudsz dolgozni velük?

Otthon van egy kis műhelyem és egy stúdióban kiégethetem a nyers darabokat. Szerencsém van, hogy beengednek.

Megengedheted magadnak azt a luxust, hogy művész maradhatsz?

Félve nevezném magam művésznek, mert ez túl nagy dicséret.

Én nem nevezem magam művésznek, de másoktól elfogadom.

Ez a tevékenység, a kerámia, nem hagyható abba. Erkölcsi kényszer számomra, hogy alkossak. Vagy így születtem, vagy belém nevelték, nem tudom. Ha nem lesz rá elég pénzem, akkor kerámia helyett rajzolni fogok egy darabig. Ha megváltozik a helyzet, akkor kivitelezem a terveimet. Volt egy kiállítás: „Rajzok ma”, felkérést kaptam, részt kellett vennem rajta. Fogtam egy vastag üres könyvet és három perces rajzokat megengedve rajzoltam tele. Hárompercnyi időt adtam magamnak egy rajzra, s ez lett kiállítva.

 
Balogh Robert

Balogh Robert