close
CímlapKultúraPolitika, választás, demokrácia -1.

Politika, választás, demokrácia -1.

A köztársasági elnök 2018. április 8-ra írta ki a következő parlamenti választást. A választásról, a demokráciáról és a politikáról és a fiatal felnőttek politikához való viszonyáról beszélgettünk a PTE több tanszékének oktatójával (statisztikussal, big data kutató pszichológussal, szociológussal, ókorkutatóval, jogásszal…). A nyitócikkünkben Meskó Norbert, a PTE Pszichológia Intézetének Általános- és Evolúciós Pszichológia Tanszékén dolgozó evolúciós pszichológusával beszélgettünk a demokráciáról, hogy evolúciós szempontból miképp értelmezhető a parlamenti választás intézménye.

Szerintem a demokratikus berendezkedés (a szavazók érdekképviseletet választanak egy adott időszakra, akik fontos gazdasági és társadalmi kérdésekben döntenek, törvényeket hoznak, stb.) pszichológiai szempontból számos paradoxont hordoz magában.

Az egyik ilyen ellentmondás a politikusokkal, illetve a velük szemben támasztott elvárásainkkal kapcsolatos.

Amikor az érdekeink képviseletével bízunk meg valakit, akkor többek között olyan személyiségvonások alapján döntünk, mint a határozottság, jó kommunikációs képesség, érdek-érvényesítés, és egyfajta gátlástalanság. Azt szeretnénk, hogy az ügyünket sikerre vigye az illető (sokszor egy másik érdekcsoport ellenében), és azt sem bánjuk, ha emiatt esetleg taktikázik, manipulál, esetleg bizonyos mértékig agresszív és átgázol az ellenfeleinken. Azt is mondhatjuk, hogy ezeknek a személyiségvonásoknak a megléte előnyös lehet egy politikusnál a mandátum megszerzéséért vívott küzdelemben, hiszen előrevetíti, hogy egy ilyen ember nagyobb valószínűséggel képes a politikai érdekcsoportok (pártok) között győzelemre vinni bizonyos ügyeket. (Szemben mondjuk egy olyan politikus-jelölttel, aki egyenes, megértő, szerény, kompromisszum kész, lelkiismeretes és őszinte.) A politikus személyével szemben támasztott elvárások azért ellentmondásosak, mert az ilyen „gátlástalan” (és többek közt emiatt sikeres) ember, nagyobb valószínűséggel él vissza a választók bizalmával is.

A „gátlástalanság” valóban a morális és viselkedéses fékek hiányát is jelenti. Szóval a kérdés talán nem is az, hogy miként lehetnek a politikusok ilyen gátlástalanok, és miként élhetnek vissza a választók bizalmával, hiszen éppen ezért választjuk meg őket. Miért is várjuk tőlük, hogy mások legyenek?

Mivel nem várható el, hogy erős belső kontrollt gyakoroljanak magukon, ezért sokkal erősebb külső kontrollra lenne szükség. Az egyik lehetőség a törvényi szabályzás, a másik a civil összefogás a politikusok túlkapásainak ellenőrzésére.

És el is jutottunk egy másik alapvető paradoxonhoz, de ez már a választópolgárral kapcsolatos. A demokratikus berendezkedés sajátossága a parlamenti választás, amelyet egyfajta kampány előz meg. A politikai marketing működése lélektani szempontból nagyon hasonló a különböző fogyasztási cikkek reklámjaihoz. Csak itt nem egy termék/szolgáltatás iránti elköteleződés kiépítése, esetleg a márkahűség és vásárlás a cél, hanem egy politikai erő iránti szimpátia, a vele való azonosulás, és a rá adott voks a tét. Azonban a nyugati világban a fogyasztók jelentős része nem képes átlátni a multicégek professzionálisan felépített marketingjét, és egyszerűen nincs is felvértezve a fogyasztásra ösztönző médiaüzenetek ellen. Ezért az sem várható el a többségtől, hogy a politikai marketing általában manipulatív természete feltáruljon előttük. Szabad választásokról beszélünk, miközben a nyugati világban a politikai erők politikai marketinggel foglalkozó szakembereket szerződtetnek a választók érzelmeinek minél hatékonyabb manipulálása érdekében, és hogy elhitessék velük: az ő politikai válaszuk a legmegfelelőbb az adott kérdés rendezésére. Szóval, az emberek többsége valószínűleg nem elég érett arra, hogy minimálisan is átlássa a modern politika működését.

Ezért lehetne különösen fontos misszió felnöveszteni az embereket ehhez a feladathoz.

 

Adalék

Természetesen a politikai erők erősen rájátszanak arra, hogy a választók ne felnőttként működjenek egy ilyen rendszerben. Egy ideális, felnőtt világban ugyanis a következő módon kéne végbe mennie a dolgoknak:

(1) Történik egy társadalmi szempontból fontos esemény. (2) Az egyén átgondolja, hogy milyen morális álláspontra helyezkedik a történtekkel kapcsolatban. (3) Megnézi, hogy melyik politikai erő képvisel hasonló álláspontot, és azzal kezd közösséget érezni, szimpatizálni.

A valóságban pedig ez történik a nyugati világban:

(1) Történik egy társadalmi szempontból fontos esemény. (2) Az egyén meghallgatja, hogy mit mond erről az általa támogatott politikai erő. (3) Átveszi az adott politikai erő véleményét az adott kérdésben.

Balogh Robert

Balogh Robert