close
CímlapKultúra„A populáris zene az életünket állandóan körül vevő ügy!”

„A populáris zene az életünket állandóan körül vevő ügy!”

BeckZoli, PEN, ZEN
2016. március 16.

"Vegyenek részt a Zenélő Egyetem (ZEN) programjaiban azok, akik zenélnek, azok, akik nem, a befogadói, alkotói tevékenységek folytonos találkozását biztosítsuk valamiképpen. A hitelesítő erő a lányoktól és srácoktól jön" – mondja Beck Zoli, a 30Y frontembere. Milyen kurzusok vannak? Mi a teljesítés feltétele? És amúgy is, miért kell ez a PTE-nek? Erről beszélgettem Beck Zolival.

Hogy képzelted el a ZEN-t a megalakulás elején? Elhitted, hogy eddig jut az ötlet?

Alapvetően nem az volt a naiv dédelgetett álmom, hogy de jó lenne beszélni a zenéről az egyetemen. Talán ahhoz már öreg vagyok, hogy ennyire csillogó rácsodálkozással tekintsek a világra (nevet). Inkább az eddigi a zenei oldalról érkező tapasztalataim fogalmazódtak  tovább a fejemben, strukturált egészként tudtam elgondolni az ZEN-t, gyakorlatorientált kurzusokkal. Olyan képzési csomagot akartunk felkínálni, ami illeszkedik az egyetem oktatási rendszerbe. A populáris zene kapcsán nehéz az ilyesmi, hisz  olykor ledobja magáról az intézményi kereteket. A feltételezés legalább is ez. Szerintem nem így van! 

Meg lehet találni azokat a pontokat, ahol jól illeszthető az egyetemi oktatási rendbe.

A populáris zenének vannak elméleti hiányosságai: nem mondanám régi tudományterületnek az ezzel való munkálkodást, ezért kemény melóval meg kell keresnünk az érvényes megszólalásokat. Meg lehet találni azokat az embereket, akik a populáris zenei színtérrel a tudományos elbeszélhetőség szintjén foglalkoznak.

20160219-csortos-szabolcs-0525-0320-portre-beck-zoltan-30y-interju.jpg

Mesélj kérlek a ZEN szerkezetéről! Hogy is néz ki a felépítés?

Egyfajta hármas rendszerű, komplex elképzeléssel kerestem fel anno a rektor urat.

Először is fontosnak tartottam kidolgozni egy tematikát, amivel a kurzusrendbe lehet illeszteni a ZEN-t. A másik alapvető egység a gyakorlati oldal - ehhez tartozik a ZEN Session és a Nyitott Stúdió Programja, a PEN-en működtetett ZEN and Roll Színpad. Van egy harmadik egysége is, amely a független populáris zenei rendezvényekre koncentrál. Elsőre egész hülyén hathat, hisz nem vagyunk sem menedzserei, sem koncertszervezői semmilyen produkciónak. Ugyanakkor vannak  együttműködéseink, amiket fenntartunk a különböző fesztiválokkal, amilyen például a Fishing on Orfű;  vagy a Szenes klubbal a zenei programok és a kurzusaink szintjén is közösen gondolkodunk. Létrehoztunk egy vándorkiállítást, ami megfordult az országban, egyetemi és nem egyetemi helyszíneken: fesztiválokon, koncerttermekben is. Azt remélem, a Pécsi Tudományegyetem arculatához is hozzájárulunk ezekkel a tevékenységekkel.

Tehát ez a hármas tagoltság volt az eredeti koncepció, a történetünk további eleme pedig, hogy a ZEN végül egy olyan képzési rendszerré váljon, ami a populáris zenei szakemberek képzéséhez, fejlődéséhez hozzá tud járulni. Ennek a nemzetköziesítésén most komolyan dolgozunk.

Nem kirakat-szervezetként képzeltük el a ZEN-t,

amely csinál egy- egy jópofa programot, amivel lehet a bulvárlapok felületeit színesíteni, hogy forogjon az egyetem neve. Ennek ellenére nagyon érdeklődő a kultúrára érzékeny média a tevékenységeink iránt. Nincs olyan félévünk, hogy ne lennének jelentős közszereplők az előadók sorában: zenészek, médiaszakemberek, fesztiváligazgatók, akik önmagukban is behívják ezt a fajta nyilvánosságot.

Milyen tematika  alapján állítjátok össze a kurzuslistát?

Különös hangsúlyt fektetünk a hallgatók visszajelzéseire. Azt nézzük, mi iránt érdeklődnek, mi az, ami tematikusan vagy diszciplinárisan izgatja őket. Állati érdekes mondjuk, hogy nem nagyon tudunk úgy félévet csinálni, hogy egy vagy két menedzsment óra ne lenne a populáris zene szerveződési formáiról, mint iparágról. Ebben a félévben Pavluska Valéria, a közgazdaságtudományi kar docense épp úgy vezet egy kurzust, ahogy Sasváry Zoltán, Sasa, a Vad Fruttik menedzsere, aki egyébként itt, Pécsett szerezte annak idején a diplomáját.

Érdemes hinni hát az állandóan konvertálható tudásban, amire egyébként szerintem az egyetem képes. Ez fontos ügy! Egyik témánk mindig a populáris zene hátországa, vagy a populáris zenei iparág működésének mechanizmusáról szól.

Mivel a ZEN karközi kurzusokat ajánl, így egy ilyen kurzuson közgazdászok, jogászok, bölcsészek, ttk-sok, akár pollackosok járnak ugyanarra az órára. Ez mindig nagyon izgalmas! Egy tematika köré kell csoportosítaniuk a tudásukat, így nagyon sokat tanulnak egymástól is. Mindenki máshová helyezi a hangsúlyt, és végül heterogén tanuló közösség jön össze egy ZEN -kurzus alatt. Ez egy adott karon belül nagyon ritkán tapasztalható meg.  Ha a ZEN csak arra volna jó, hogy segítse a hallgatókat egy adott téma köré szerveződni, már az sokat jelentene az “egyetemiségben”.  Az a fajta egyetemi integráció, ami szervezetileg egy intézmény alá sorolta az egyetem karait, az az egyetem mély rétegeiben nem működik. Nincs átjárhatóság.

Fontosnak tartom, hogy létezzenek olyan képzési formák, találkozási helyek, ahol a különböző karok oktatói és hallgatói találkozni tudnak.

Ebben a félévben mire számíthatunk?

Egészen „idétlen” kurzusokat is kitaláltunk, olyat, ami extrém módon gyakorlati. Például a hangszerkészítéssel, azon belül is gitárkészítéssel foglalkozó kurzus. Éppen Pécsett él az egyik legismertebb hangszerkészítő Magyarországon, Sasvári Géza. Nagyszerű zenész és olyan professzionális műhelye van, ahol a hallgatók onnan kezdve, hogy megfogják a nyersfát, amelyikből majd egyszer gitártest lesz, egészen odáig jutnak, hogy a kezükbe fognak egy mesterhangszert. Minden munkafázist meg tudnak tekinteni. Ebben az esetben ki is mozdulunk az egyetemről, a hallgatók a teljes tömbös kurzust a Gézánál töltik, kiköltöznek pár napra és munkálkodnak vele együtt. Géza aranyos volt, azt mondta lesznek dolgok, amiket nem mutat meg, mert vannak műhelytitkok, amiket sajnos nem árulhat el senkinek.

20160219-csortos-szabolcs-0522-0306-portre-beck-zoltan-30y-interju.jpg

Melyik emlékezetes kurzus jut eszedbe az eddigi félévekből?

Foglalkoztunk színpadtechnikával. Van olyan szerencsénk, hogy ide épült a Kodály Központ. A hallgatóknak ott is volt egy teljes fél éves szcenikai gyakorlata. A fő szcenikus segítségével megismerték, hogyan működik egy ilyen színpad, milyen feladatokat kell ellátnia egy szcenikusnak. Mert semmiképpen sem az, hogy körbejár egy kalapáccsal és a kiálló szögeket visszaveri a deszkába. Fontos, hogy ezeket a dolgokat a hallgatók testközelből ismerjék meg, éles és pontos rálátásuk legyen erre. Ilyen tekintetben a kurzusok nagyon széles spektrumon mozognak.

Mik a hallgatói visszajelzések a kurzusokkal kapcsolatban?

A legfőbb visszajelzés azt hiszem az, hogy 7. féléve létezik a ZEN , ami egyelőre szakkal nem rendelkező, de tematikus oktatási csomagként működik. Ez nagyon jó dolog. Eddig egy félév alatt sem volt olyan kurzusunk, ami ne lett volna telt házas.  Ez félévente 150-200 hallgatót jelent, ami szerintem állati jó!  Ennek fényében, úgy gondolom, a ZEN jól működik.

A ZEN és a PEN?

A fesztivál ideje alatt a PEN is gyakorlati helyszín. A Pécsi Egyetemi Napok szervezőivel viszonylag régóta jó kapcsolatunk van, a legutolsó bőrgyári alkalomnál már létezett a ZEN program, néhány kurzust a PEN-hez rendeltünk. Ez az első tavaszi fesztivál, ami azért érdekes, mert a populáris zene magyarországi szereplői akkor szabadulnak ki először a zárt koncerthelyszínekről. Izgalmas, mert viszonylag sok jelentős alkotóval tudnak a fiatalok találkozni. A hallgatók a zenekari arculat problémakörétől kezdve a dizájn kidolgozásán át, a színpadi megjelenéséig mindennek foglalkoztak. Szénássy Alex (Laboratory, MOME) egyik kurzusán például  előzetesen egy- egy zenekart kiválasztottak maguknak, és azok életútjából és arculati rendszereiből készültek fel a kurzusra. Tök jó posztereket is készítettek! Ezek után az volt a feladatuk, hogy végigjegyzeteljék az élő koncertet és észrevegyék azokat a szakadáshelyeket, ahol az arculat és az zenei megszólalás nem esik egybe. Ahol nehéz értelmezni a grafikai elemeket vagy vizuális megjelenítéseket.

Rendszeresen van színpadtechnikai gyakorlat is a PEN-en,

Urbán Ernő vezetésével, olyannyira, hogy az egyik alkalommal a hallgatók fénytervet készítettek egy Tankcsapda dalra, és aztán azt élőben meg is csinálhatták. Persze a koncerten lévő közönség nem veszi észre, de a srácoknak ez tényleges felelősséget és élményt jelentett. Aztán a backstage-ekben is ZEN-es hallgatók dolgoztak, ami önmagában komoly szervezési feladat. A színpadmester mellett is voltak, illetve minden színpadtechnikai egység mellé került egy-egy ember. Újságírókat is felkértünk, hogy dolgozzanak velünk. Elkészítettek egy tudósítói tervet, melynek segítségével a fiatalok napi 24 órában dokumentálták a PEN eseményeit. Ehhez készítettek  facebook felületet, blogot írtak, interjúkat vettek fel, amiket országos ismeretségű platformokon is lehoztak.

20160219-csortos-szabolcs-0525-0318-portre-beck-zoltan-30y-interju.jpg

Az eddig említett bőrgyári PEN-en  gondoltunk arra-  és a Gellaiék ( a PEN szervezői- a szerk.) nagyon nyitottak voltak-,  hogy a Pécsi Tudományegyetem zenekarainak  megjelenése különösen fontos ügy. Az eddigiekben nagyjából 30 zenekar képviseltette magát, és az idei PEN-en egyébként 12 produkció kap pályázat alapján lehetőséget a bemutatkozásra.  A ZEN számára a tehetséggondozás fontos dolog, de azért ez nem egy rock suli. A hallgatók zenei aktivitását erősen nyomon követjük, de önmagában a ZEN-nek nem az a feladata, hogy zenélni tanítsa az egyetemi hallgatókat, hanem az, hogy a populáris zenéhez való viszonyt segítse értelmezni, rendszerezni.

Milyen módon tartjátok a kapcsolatot a hallgatókkal a későbbiekben? Van utógondozás? Tudtok olyanról, aki a zenei szférában helyezkedett el?

Egy felől a hallgatóinkhoz van egy adatbázisunk, ami a félévek során gyűlt össze, így folyamatosan tudunk levelezni velük, értesíteni őket a történésekről. A ZEN-nek persze megvan a hivatalos, egyetemi felülete, de fenntartunk egy facebook oldalt is, hogy az aktuális sztorikról a hallgatók értesüljenek .

Kezdetekben együttműködtünk az Ian-ékkel is (Mongooz and the Magnet- a szerk.), azóta is jó kapcsolatunk van. Mikor megismerkedtünk,  már akkor is nagyszerű zenész volt, dobozgitáron játszott feldolgozásokat állati vagányul. Most jó látni és a háttérből segíteni a Mongooz and the Magnet karrierútját. 

A ZEN, hogy segíti a hallgatók zenei iparban való elhelyezkedését?

Csináljuk a ZEN Sessiont, ahol a hallgatók már professzionális zenészekkel tudnak találkozni és színpadon együtt zenélni. Tulajdonképpen zenei, színpadi gyakorlatokat tudnak végezni 3 hetente. Szerintem ez azért izgalmas, mert

nem csak az együtt zenélés öröme van, nem csak technikai tanulás zajlik, hanem ennél sokkal fontosabb a karrier szempontjából: rengeteg kapcsolat épül.

Az a helyzet, hogy a mi dolgunk, hogy olyan tereket hozzunk létre, amik lehetőséget kínálnak fel a kapcsolatok épülésére. Úgy gondolom, ez a lehető legtisztább játszma. A Zsolnay Negyedben működtetünk már egy nyitott stúdiót, francia mintából valósítottuk meg.  Itt a hallgatók gyakorlatot tudnak szerezni, a produceri kurzusokat jellemzően ott bonyolítjuk le. Másrészt a stúdió üres idejében be tudnak jelentkezni és saját dalaikat tudják ott rögzíteni. Ami jó dolog, ha arra gondolsz, hogy egy kezdő zenekar az első felvételét általában vagy házi körülmények között csinálja vagy megpróbál valamennyi pénzt szerezni, hogy fel tudjon játszani egy jó dobot, vagy egy jó gitárt. A hallgatók a ZEN-en védett közegben próbálhatják ki magukat. Így remélem, viszonylag sokat tudunk tenni a formálódó zenei produkciókért, és ezt mondom úgy is, hogy a ZEN-nek nem ez az alapvető célja.

20160219-csortos-szabolcs-0524-0313-portre-beck-zoltan-30y-interju.jpg

Kékesi Alexandra

Kékesi Alexandra