A Pécsi Építész Iskola jubileumi programsorozat keretén belül avatták fel az iskolaalapító Bachman Zoltán szobrát – Rétfalvi Sándor alkotását – az újonnan elkészült a Műszaki és Informatikai Kar É81 épületének előterében május 9-én.
A szoboravatás alkalmával többen méltatták az iskolaalapító Bachman Zoltánt, többek között Medvegy Gabriella a MIK jelenlegi dékánja, Kukai Tibor főiskolai docens , Hübner Mátyás építész egyetemi tanár, valamit a család részéről Bachmann Bálint, a MIK volt dékánja és Bachman Zoltán özvegye.
Köszöntőjében Medvegy Gabriella a MIK dékánja kiemelte, a kar jelenlegi státuszának, jövőjének szempontjából felbecsülhetetlen az a munka, amit az alapítók végeztek. Ezért a jubileumi programsorozat lényegében tisztelgés az alapítók előtt.
A „régi harcostárs” Hübner Mátyás, építész, professor emeritus a Bachman Zoltánnal töltött több évtizedet átívelő közös munka és barátság néhány emlékezetes pillanatát osztotta meg a hallgatósággal.
Bachmann Bálint, a MIK volt dékánja – tekintettel a nagyszámú külföldi hallgatóságra – angolul mondta el köszöntőjét, amelyet az alábbiakban teljes terjedelmében közlünk:
– Engedjék meg, hogy angolul köszöntsem Önöket és rámutassak Bachman Zoltán örökségének egy különösen fontos aspektusára. Bachman Zoltán egyik alapítója volt a pécsi építész képzésnek és a doktori programnak egyaránt. Az alapító rendkívül nyitott személyiség volt, akire nagy hatással voltak azok az alkotók, akikkel karrierje során találkozott hallgatóként, oktatóként. Fontos pont volt az életében, hogy külföldi látogatásai alkalmával betekintést nyerhetett a kortárs építészet és oktatás kérdéseibe, problémáiba. Járt Angliában, Németországban, Olaszországban és még sok más helyen vendégoktatóként. Nagyon könnyen teremtett kapcsolatot, amelyek elősorban tudományos-szakmai alapon jöttek létre, de nála ezek a kapcsolatok nagyon könnyen formálódtak barátsággá. Nagy hatást gyakoroltak rá nemzetközi kapcsolataink – jelenleg nagy presztízsű kínai egyetemekkel, doktori iskolákkal és építész kollégákkal tartunk fenn szoros szakmai kapcsolatot. Ez a lelkesedése kitartott élete végéig. Felhívnám a magyar és külföldi barátaink figyelmét arra, hogy az alapítónknak ez a fajta kitekintése, küldetéstudata volt az alapja annak, hogy létrejöhetett az építészképzésben ez az iskola, ez az ő öröksége – nagy nyomást helyez ránk, érezzük minden nap. Kötelességünk ezt továbbadni, ami kétségkívül nehéz teher, de szerencsések vagyunk, hogy nekünk ez megadatott. Kívánom, hogy legyen meg az építészképzésnek ez a fajta támogatása a jövőben is, abban a szellemiségben, ahogyan ő ezt elképzelte.
