„Azért szeretek kertészkedni, mert munka közben nagyon jókat lehet nasizni!” – mondja Fatér Máté, aki Heiszki Évivel és Popa Mátéval közös projektbe kezdett. Mindhárman a BTK hallgatói, megismerkedésük után nem sokkal találták ki, hogy közösségi kertet szeretnének kialakítani Pécs belvárosában. A kezdeményezés facebook-on kezdődött és az utóbbi hónapokban igen nagyra nőtte ki magát a közösség. A kert neve Zöld Folt lesz, a kerítésen belül pedig lehet zöldséget, gyümölcsöt és fűszernövényt is termelni. A helyszínt még keresik, hogy tavasszal már a megálmodott idilli környezetben szürcsölhessük közösen a friss szörpöt, miközben arra emlékezünk, hogy az interjú alatt milyen jót mosolyogtunk egy paradicsom elmúlásán.
Kezdjük a legelején! Miért akartok ki kertészkedni? Hogy jött az ötlet?
F.Máté: Sokat foglalkoztam fenntarthatóság kérdésével, ez a téma hozott az egyetemre is, ezzel szeretnék foglalkozni nagyobb léptékben. A közösségi kert segítségével az ember megismerkedhet a fenntarthatósággal, gyakorolhatja azt és a közösséggel együtt folyamatosan fejlesztheti is. Budapesten születtem, aztán vidékre költöztünk nagy romantikus elképzelésekkel, hogy itt mindenki a saját kajáját termeli. Aztán azt láttuk, hogy mindenki bemegy a Tescoba és ott veszi meg a fagyasztott csirkéjét.
P. M.: Már a falvakban is szükség van az ilyen kertekre. Saját tapasztalatból mondom ezt, egy kétszáz fős faluból származom és ott is halnak ki a kertek.
Hogy lehet az embereket bevonni a projektbe? Ki lehet a célközönség?
F. M.: Mi szeretettel várunk mindenkit a kezdeményezésben, akár most a szervezés ideje alatt, akár a kert nyitásától. Az elmúlt hetekben elkezdtünk beszélgetős eseményeket rendezni. Ezek a beszélgetések mindig nyitottak és hirdetjük is őket facebook-on. Célközönséget azért nem határoztunk meg, mert úgy gondoljuk, hogy ezt most mindenképp az egész pécsi társadalomnak szól, és nem csak egy kisebb csoportnak. A kert annak szól, akit érdekel.
P. M.: Szerintem most már akkora igény van erre, hogy akiket érdekelt, azoknak a nagy része már meg is talált minket. De persze a többieket is próbáljuk elérni, kifejezett, behatárolt célközönség nincs.
É: A közösségépítésünk a facebook-on kezdődött, a baráti társaságunkon keresztül kezdtük el hirdetni az ötletünket, idővel egyre több követőnk lett. Sőt, bárkivel futok össze, mindeki erről kérdezősködik, van, aki már parcellát szeretne bérelni és megnézni a kertet. Azt veszem észre, hogy olyanoknak is felkeltettünk az érdeklődését, akik a témával kapcsolatban eddig nem volt képben. Volt, aki olvasott erről egy cikket és megkeresett, hogy ő is szívesen termesztene, mondjuk fűszernövényt.
Felmerül bennem a kérdés az egyetemista réteggel kapcsolatban, hogy nyilván lelkesek, de azért nyáron simán beleszólhat a kert életébe egy EFOTT, Fishing, Sziget…
É.: Nem csak a fiatal korosztály érdeklődik, vannak akik már elmúltak 25 évesek, Pécs lakosai. Szerintem ez még jobban beindul, mikor már mi is be tudjuk mutatni a területet. Úgy gondoljuk, hogy fenntartható tud lenni ez a közösség.
Meghatároznátok, hogy a parcellát bérlők mit termelhetnek?
P. M.: Nincs megkötés, ha valaki kifejezetten organikus módszert szeretne alkalmazni, mondjuk permakultúrát vagy biodinamikát, azt is nyugodtan csinálhatja, az nyilván nekünk is jó a kerten belül.
É.: A lényeg az, hogy gondozzák a kertet. Ha valaki nagyon durván elhanyagolja, akár több hónapig, akkor azt nyilván jelezzük felé.
Mennyiért lehet majd a terveitek szerint bérelni egy parcellát?
F. M.: Még nem határoztuk meg pontosan. Az biztos, hogy parcellát egy évre lehetne bérelni, az összeget viszont még tényleg nem találtuk ki, mindenképpen csak egy képletes összegre gondoltunk, mondjuk évente 10.000 Ft. Úgy tervezzük beindítani a kertet, hogy miden adott legyen. A bérleti díjból csak fenntartani fogjuk: vizet fizetni, állni a karbantartási munkákat, programokat szervezni, fejlesztéseket létrehozni. Szeretnénk üvegházat is építeni egyszer.
É.: Nyilván figyelni fogjuk a tendenciákat, kellő odafigyeléssel fel tudjuk ismerni, ha nagyon hullámzóvá válik vagy rohamosan kezd csökkenni az érdeklődés. Akkor kicsit lehet a marketinget újragondolni, valami változatosságot lehet bele hozni, ami apróságnak tűnhet, de fontos tud lenni. Azt gondolom, hogy mindhárman vagyunk annyira nyitottak és figyelmesek, hogy ezeket a leendő problémákat képesek leszünk megoldani.
A kert kiválasztásánál mennyire figyeltek a talajviszonyokra?
P. M.: Ha van olyan talajterület, ami élhető, az jó, de a magas ágyásoktól sem zárkózunk el, hiszen tök látványos és tök jó dolog. Lényege, hogy kialakítunk egy keretet fából, téglából, vagy bármiből és ebbe teszünk földet, tehát a beton alap sem probléma.
F. M.: Tulajdonképpen, mint egy hatalmas virágláda. Harmonikus dolgot tud teremteni, sokkal rendezettebbé teszi a kertet, nem az van, hogy a tök kúszik mindenhová.
Mi történik, ha a választott hely nem megfelelő a növények számára? Van lehetőség az átköltözésre?
F. Máté: Mobilis helyet szeretnénk kialakítani, persze nem úgy értve, hogy kocsival el lehessen vontatni (nevet). Hanem , ha mondjuk ott két év múlva egy lakóházat szeretnének ott építeni, akkor arrébb tudjuk tenni magunkat egy másik területre.
É.: Már két hónapja masszívan keressük a területet és jó pár már az elején kiesett, többek között emiatt a szempont miatt is. Kimegyünk, megnézzük, felsorakoztatjuk az érveket és azt is figyelembe vesszük, hogy az adott terület egy kihasználatlan parkoló, amit éppen ledózerolnak, de tökre megfelel. Azért nem tudunk egyértelmű választ adni, hogy alapból megfelelő földdel rendelkező területet vagy régi parkolót választunk–e, mert igazából mindkét lehetőség szimpatikus számunkra.
Hány parcellát terveztek?
F. M.: Ezzel egyelőre elég nehéz számolni. Tervezgetjük, hogy hogyan használhatnánk ki minél jobban egy területet, mert szeretnénk minél több embernek lehetőséget biztosítani. Olyan mintakertet szeretnénk kialakítani, ahol növénytársítások vannak, amik szimbiózisban élnek egymással, így területet is tudunk spórolni.
A kert őrzésére milyen szinten van szükség? Mi a biztosíték arra, hogy az a paprika reggelre is ott lesz még?
F. M.:: A kerítést nagyon barátságosra tervezzük, én szívem szerint szeder vagy málnabokor segítségével keríteném körbe a kerületet, élő sövényt hoznék létre. Nagyon kevés tanulmány készül közösségi kertekről, de ami elérhető, az arról szól, hogy a városokban, ahol közösségi kertek vannak, csökken a bűnözés. Olyan erős közösség alakul ki, hogy nem csak a kert tagjai, de külsősök is folyamatosan riasztanak, ha gyanús dolgot látnak, úgyhogy emiatt nem aggódunk annyira.
Magamból kiindulva nagyjából egy hétig tudok egy növényt életben tartani. Nektek milyen háttértudásotok van ezzel kapcsolatban? Mi rejlik a tarsolyotokban?
F. M.: Ezt sokan meg szokták kérdezni. Nekem volt egy nagyon fontos tapasztalatom, mikor vidékre költöztünk. A közösség egyik tagja folyamatosan járt ki a kertbe és valamit csinált. Mi meg mindig nevettünk, hogy már megint kint van az esőben és a paradicsomokat kötözi. Miért csinálja? Az a szeretet, amit beletett abba a kertbe varázslatos termést hozott.
Ha az ember képes ezt a motiváltan csinálni, akkor tényleg nem kell tudás.
É. : Mikor nagyon kétségbeesek, hogy meghal egy növényem, akkor a Máté azt szokta mondani, hogy a kertész attól jó kertész, hogy a végsőkig kitart a növény mellett. Tapasztalatból mondom, hogy odafigyelés kell a növénytermesztéshez.
Mik azok a trendek, amik most közösségi kert ügyében fellehetők? Amit mondjuk Pécsre is be lehetne hozni?
F. M.: Magyarországon egyelőre inkább az, hogy születnek. Nagyon sok közösségi kert ötletet láttam- egyik kedvencem egy németországi- egy csomó inspirált is, de egyiknél sem éreztem, hogy ez a tuti, így kell egy közösségi kertet csinálni. Inkább mintákat szedtünk össze és abból próbáltunk egy sajátot létrehozni.
Számomra a legfontosabb, hogy a kert szociális térként működjön, ahol lehessen jókat beszélgetni, meg lehessen enni egy szendvicset, meginni egy szörpöt.
P. M.: Szerintem a legnagyobb különlegessége a kertünknek az lesz, hogy szociális térként fog működni és egy büfé is lesz fenntartható élelmiszerekből, melyek egy részét remélhetőleg a kertből hasznosítjuk majd. Ez nagyon egyedi!
É. : Városi rehabilitációval foglalkozom, így érdekel, hogy lehet a városon belüli „lakatlan” területeket kihasználni, integrálni. A közösségi tér összekapcsolása a közösségi kerttel nagyon jól jön egy ilyen városi rehabilitációs miniprojekthez. Mert ezeknek a lényege,hogy szociális szempontból minél szélesebb körben, rétegben tudja összevonni a városlakókat. Ha nem is kertészkedni jönnek, hanem a szabadidőt együtt eltölteni a fenntartható szellemi környezetben az már egy abszolút jó dolog.
Milyen közösségépítő programokat tudtok elképzelni?
P. M.: Mondjuk szörpkészítés vagy lekvárkészítés közösen. Fő eseményként ezek jelennének meg és köréjük szerveződhetnének előadások a fenntarthatóságról, kisebb akusztikus koncertek vagy épp filmvetítés, mozi.
É.: Van egyedisége annak, hogy egy közösségi kerten belül lesznek koncertek. Ez Pesten már trendi és működőképes. Vannak kertek, ahol bográcsozó helyet is kialakítottaki. Nemrég ellátogattunk a közösségi kertek éjszakájára Pesten. Észrevettük, hogy mennyire színes a közönség, a látottak alapján úgy érzem, hogy Pécs is befogadó.
F. M.: Egy átlagos hétköznap a közösségi kertben tényleg csak a kert gondozásáról szólna, illetve vendégek fogadásáról, mert a büfét úgy is lehet látogatni, hogy az ember nem kerti munka miatt jön ki. Ha valaki csak meg akar enni egy fenntartható szendvicset, akkor bejön és megeszi (nevet). Akinek pedig kedve támad megnézni, hogy a szendvicsének nagy része honnét származik, az kimehet a kertbe és utánajárhat.
P. M.: Nyilván nem tudunk mindent előállítani, így arra gondoltunk, hogy a környező gazdákat keresnénk meg, az ő termékeit vonnánk be, így őket is tudjuk támogatni. Itt persze fontos, hogy olyan termékeket szereznénk be tőlük, ami fenntarthatónak minősül, környezetvédelmi szempontból nincs káros hatása. Egy önkéntes csoport már munkálkodik a termelők felkeresésén.
Szüretelek és nagyon örülök, hogy van otthon bab, de ezen kívül mit ad az embernek egy közösségi kert?
É.: Ennek mentálhigiénés előnye is van. Mint, mikor van egy macskád, kutyád, akire odafigyelsz, ápolod. A növény életének is van ciklikussága: elültetjük, kinő, elhervad, újraültetjük. Az ember életének ad egy rendszert. Emellett van ennek pszichológiai vonatkozása is. Megterem egy paradicsom és az nekem egy jó érzés, sikerélmény. Emellett még meg is lehet enni!
P. M.: Kikapcsolódási pontnak kell lennie, és igen kell valamennyit dolgozni vele, de nem kell megszakadni.
É.: Nekem problémás volt Pécsen, hogy nagyon sok az ember, sokkal ridegebb minden, mint vidéken, ahol felnőttem, s ahol otthon érezhettem magam. A városban nehezebb kapcsolatokat teremteni. Szociológia szakon sokszor hangsúlyozták nekünk, hogy különbség van a falusi és városi között. Előbbiek lakói nagyon otthonosak és nyitottak, a városiak meg a szöges ellentétei, bár erről tudnék vitatkozni... Nekem vannak elég kritikus ismerőseim, akik meg szokták kérdezni:
Ez miért jó az embereknek? Csak nyűg az egész!
De csak bele kell gondolni: az emberek a városban bemennek reggel dolgozni, majd hazamennek a panellakásukba. Mikor végre van egy kis szabadidejük, délután vagy hétvégén, ne csak arra legyen lehetőségük, hogy bemenjenek a bevásárlóközpontba. Ha a kertben megjelenő ciklikusság tud adni egy pluszt, otthonosságot teremet az nagyon értékes. Közösséghez tartozik az ember. A kocsmába is sokszor a társaság miatt járnak, nem azért, hogy igyanak.
Mikor állhatok már a kert kapujában és írhatok arról, hogy mi történik a kapun belül?
P. M.: Reményeink szerint tavasszal, már márciusban rajtolhatunk.
