close
CímlapMagazin„A lovak az életem”

„A lovak az életem”

2018. június 23.

Hollandiában él, Németországban dolgozik, és vannak német, holland, sőt, belga páciensei is. Elsősorban lovak. Berkó Csilla 2015-ben végzett a PTE ETK-n.

Miért a gyógytornász szakot választottad?

Gimnázium után két évig az orvosin tanultam, de nem éreztem, hogy az az én utam: nem szerettem volna csak kórházban dolgozni, illetve mindig is a lovak voltak az életem. Főként az egyetem alatt jöttem rá, hogy egyre kevesebb időm jut a lovakra, és emiatt stresszes voltam, nem találtam a helyemet, úgyhogy a szakirányváltás mellett döntöttem.

Valójában a lovasterápia vonzott, és annak egyik előfeltétele a gyógytornász végzettség volt.

Mindenképpen olyan szakot kerestem, ami egyetemi végzettséget ad, de tudok mellette lovakkal foglalkozni. Azt már gimnázium óta tudtam, hogy nem szeretnék Magyarországon maradni, és mindig Németország volt a célpont, mert ott sokkal változatosabban lehet elhelyezkedni gyógytornászként, mint otthon. Amikor kiköltöztem Németországba és elkezdtem dolgozni, láttam, hogy milyen irányokba lehet szakosodni, mint gyógytornász, és az egyik lehetőség az állatfizioterápia volt.

Amikor kiköltöztem Hollandiába, egy évig nem tudtam a szakmámnak megfelelően elhelyezkedni, ezért egy holland olimpikonnak dolgoztam, versenyelőkészítő, versenysegítő voltam lovaknál. Itt láttam sokféle kezelési módot, amivel a lovakat készítik fel a versenyre, vagy kezelik a verseny után, és ennél az istállónál láttam, hogy a lovakkal külön fizioterapeuta dolgozik. Itt elég nagy, több százezer euró értékű lovakról van szó, és nagyon fontos, hogy a lovak jól szerepeljenek a versenyeken, mert ez meghatározza az eladási, a későbbi tenyésztési, mének esetében pedig a fedeztetési árukat.

A versenylovak számára a versenyzés olyan, mint a cégeknek a marketing: ha jó eredményei vannak, sok versenyen szerepel, ismert mind a tenyésztő mind a ló, annál többet ér helyi, és nemzetközi szinten is.

Nagyon fontos, hogy a lovak jó formában legyenek, és emiatt erre egy külön szakma épül, a lófizioterápia. Ez egy MSc szintű végzettség, csak fizioterapeuták végezhetik, de ha megvan valakinek ez az alapképzettsége, akkor szakosodhat tovább állatfizioterápiára, ami általában lovakra vagy kutyákra vonatkozik. Mivel hollandul még csak alapszinten beszélek, inkább Németországban végeztem el a képzést, 2018 januárjában kaptam a diplomámat, és azelőtt is gyakoroltam lovakon, azóta pedig rendszeresen járok lovakat kezelni.

Mennyire voltál elégedett a képzéseddel?

Amikor Magyarországon voltam, elégedett voltam a képzéssel, hiszen magyar profilhoz megfelelő. De a hazai gyógytornász-képzés a magyar igényeket elégíti ki, ami a kórházakban való gyógytornát fedi le. Külföldön – így Németországban is – teljesen más a gyógytornának a felépítése: kevesebb a kórházi gyógytornász, mivel a betegek nem is tartózkodnak annyit a kórházban, és sokkal több a magánpraxis.

Jóval több profilúnak kell lenni, ugyanis nem egy külön kórházi osztályhoz kapcsolódik a munka, annál változatosabb:

lehet, hogy a 8 órás betegem ortopédiás eset, és a 8:30-as már egy traumatológiai. Így több területen otthon kell lenni ahhoz, hogy segítséget tudjunk nyújtani a betegnek, nyilván többen dolgozunk egy praxisban, mindenkinek megvan a fő profilja, én főként ortopédiai jellegű továbbképzéseket végeztem, emiatt főleg ortopédiai illetve sportirányban fogadok pácienseket, ezek közül főleg a lovasokat, illetve az ehhez szükséges továbbképzéseket végzem még mindig humán és lóirányban is.

Mennyire fogadták el külföldön a magyar gyógytornász diplomádat?

Németországban és Hollandiában sem fogadták el csont nélkül a diplomámat, mindenhol kiegészítő gyakorlaton kellett részt venni, valamint elég nagy anyagi vonzata van a diploma elismertetésének. Mint említettem, Magyarországon nagyon kórház-specializált ez a végzettség, külföldön viszont több szakterületen kell biztosan mozogni.

Mióta és miért töltenek be az életedben ekkora szerepet a lovak?

Hatéves korom óta lovagolok, alig vártam a nyarakat, hogy istállóban, lovakkal dolgozhassak.

Mindig is a lovak érdekeltek, a versenyzés is, de erre kevesebb lehetőség volt otthon, főleg anyagi okok miatt. Egyetem mellett és három helyen dolgozva értem el azt, hogy megvehettem az első saját lovam, akivel egyébként együtt költöztem ki Hollandiába. A lovaglás kikapcsol, és olyan pluszt ad, amit máshogy nem kapok meg. Csak úgy tudom elképzelni az életem, hogy ezzel foglalkozom minden nap!

Amikor a holland olimpikonnak dolgoztam, és láttam, hogy gyógytornászok kezelhetnek lovakat, arra gondoltam: megvan az utam, ezt szeretném csinálni.

Munka mellett végzem a továbbképzéseimet. Kezeltem már Paul Schockemöhle lovait, vannak grand prix lovaink is, akiket kezelünk, illetve eredményes sportolókkal és sportlovakkal dolgozom együtt a gyakorlatom során. A holland klinikán olyan lovakkal is találkozom, akik Aachenbe mennek (Aachen kb. olyan a lovassportnak, mint Wimbledon a tenisznek – a szerk.)! Amikor kicsi voltam, minden augusztusban néztem a tévében az aacheni nemzetközii díjugró- díjlovas versenyeket, és most ezeket a lovakat kezelhetem, hozzájuk érhetek, egy légtérben lehetek velük – nekem ez egy már önmagában megtiszteltetés! Az, hogy ezeket a lovakat hozzásegíthetem ahhoz, hogy eredményesebbek legyenek, láthatom, hogy fejlődnek... ez mindig megerősít abban, hogy ez az én utam.

Milyen bajokat orvosoltál eddig?

Megpróbálom leegyszerűsíteni. A lovakra, főleg a versenylovakra úgy kell gondolni, mintha profi sportolók lennének, így mindnek van fizioterapeutája, aki a munkája révén csökkenti a sérülés veszélyét és hatékonyabb tréningprogramokat állít össze a szakágra jellemzően. Egy ugró ló teljesen más izomzatot vesz igénybe, mint például egy fogathajtásban résztvevő. Illetve minden egyes szakág sportolóinál más jellegű problémák tipikusak: az ugrások miatt a problémák a lovak boka- és csípőízületére, illetve a thorakolumbális átmenetre koncentrálódik. Emiatt ezeket a területeket súlyozottan kell vizsgálni mozgásfunkcióra, izomerőre, neurológiai összefüggésekre.

A lovassportban nagyon fontos a szimmetria. Viszont ahogyan az embereknek, a lovaknak is van erősebb és gyengébb oldaluk, ráadásul ezt tudja fokozni, rontani vagy kezelni a lovas is a lóhátról, aminek megvannak a maga következményei, például ízületi blokád, vagy izomtónus-fokozódás. A fizioterapeutának az a dolga, hogy ezeket a mozgásszervi rendellenességeket helyreállítsa, hogy minél effektívebb legyen a lovaglás, illetve hogy az összhang a ló és a lovas között 100%-os legyen. Ezek mind sok hónapot felölelő folyamatok.

A sport miatt felmerült ízületi blokádok, mozgásbeszűkülés kezelését szeretném továbbfejleszteni a lovasokra is, mert szerintem ők is ugyanúgy hatnak a lóra, mint fordítva.

Vagyis az egész teamet kell kezelni, és emiatt szeretném a humán manuálterápiával tovább bővíteni a tudásom. Most júniustól szeretném még aktívabbá tenni a vállalkozásomat, több kooperációt tervezek kialakítani állatorvosokkal Németországban, Hollandiában és Belgiumban egyaránt. Épen a honlapomhoz készítjük a képeket, a logót, az árlistát, szóval meglehetősen elfoglalt vagyok.

Egy-két kutyapáciensem is van már, de ezen a szakterületen még nem érzem magam annyira otthon, ezért tervezem, hogy elmegyek önkéntesnek egy klinikára, hogy gyakorlatot szerezzek ezen a téren is.

Hol és mennyit dolgozol, illetve miért döntöttél úgy, hogy saját vállalkozásba kezdesz?

Másfél évig dolgoztam egy gyógytornász klinikán, ami gerinc eredetű megbetegedésekre szakosodott. Mivel Németországban a teljes állásban alkalmazottak nem vállalhatnak mellette másik állást, én pedig lovak mellett is szerettem volna dolgozni, el kellett döntenem, hogy maradok a biztos alkalmazotti létnél, vagy vállalkozó leszek, ami bizonytalanabb talaj, de több lehetőséget és rugalmas időbeosztást jelent. Amikor megalapítottam a vállalkozásomat, az volt a célom, hogy földrajzilag egymáshoz minél közelebb legyenek ezek a praxisok, és ne kelljen sokat utaznom, mivel a lovakhoz mindenképpen istállóhoz kell kimenni, az pedig önmagában legalább fél-másfél óra utazás naponta.

Nehezen tudom megmondani, mennyi időt dogozom a héten, és bevallom, nem is mindig érzem munkának. Amikor lovakkal foglalkozom, lovakat gyógyítok, az a hobbim is. A humán páciensekre talán 30-32 órát mondanék egy héten.

Munka mellett miden szerdán gyakorlaton vagyok, amit önként vállaltam, egy Európában is egyedi felszereltségű állatklinikán, ahol állatorvosokból és 2 gyógytornászból álló csapat dolgozik, ők kezelik a teljes holland olimpiai lovas teamet.

Rengeteget tanulok itt! Emellett Belgiumban is tanulok ló- és állatosteopátiát német és angol nyelven: ez egy kicsit komplexebb, mint a fizioterápia, mert míg az főleg az ízületek kezelésére koncentrál, addig az osteopátia szeretné kideríteni, honnan ered a probléma és annak a gyökerét kezeli. Nehéz magyarra fordítani, mert ha jól tudom, otthon nincs ilyen képzés. Egyebek között ezért sem maradtam Magyarországon, mert kevesebb a lehetőség a tanulásra és fejlődésre ezen a szakterületen, illetve a pácienskör – ha van is – jóval kisebb és kevésbé fizetőképes.

Mennyire volt bonyolult a vállalkozásodat elindítanod?

Rengeteg volt a papírmunka, a végzettségem elismertetése nagyon sokáig tartott Németországban és Hollandiában is, az országok közötti kommunikáció sem ment simán. Többször jártam úgy, hogy Magyarországról késve érkeztek meg a papírok, és emiatt csúsztam le a német határidőkről. Nyelvi nehézségek Hollandiában akadtak, de a párom holland, így ő segített ebben. Ha minden papír megvan a vállalkozás intézéshez, akkor viszont nagyon egyszerű, mert a rendszer is segíti a vállalkozásokat.

A papírmunka elintézése kb. másfél év, de utána maga a cégalapítás, cégbejegyzés Németországban másfél hónap alatt, Hollandiában két héten belül megvolt.

Inkább az előkészítés a nehezebb, hogy minden papír le legyen fordítva, közjegyző által hitelesítve, lepecsételve, és az adott szervhez leadva – az sokáig tart.

Mennyire éri meg ez a szakma anyagi és lelki szempontból?

Az állatfizioterápiás szolgáltatások ára a humán árak kétszerese a kutyák esetében, a lovaknál pedig 3-4-szerese.

Viszont nem a pénz miatt csinálom. Egyszerűen az állatok sokkal hálásabbak, mint sok humán páciens. Illetve a lovak esetében nagyon jó a terápia hatását látni:

például amikor egy 800 kilós állat ellazultan hagyja magát kezelni, vagy pozitív a lovasok visszajelzése a lovagolhatóság minőségének változásáról, az eredményekről vagy egy sérülés utáni sikeres rehabilitációról.

Az izomépítő és -koordinációs gyakorlatok felépítése mindig kihívást jelent nekem. Teljesen más egy ló edzéstervét összeállítani, mint egy emberét. Sőt, egyáltalán maga a diagnózis felállítása is kihívás: az állatok nem tudják elmondani, hogy hol fáj, milyen jellegű a fájdalom, hol tapasztaltak mozgásbeszűkülést. Erre mind a mozgásanalízisből (ami teljesen más szabadon, egyenes vonalon, körön, lovas alatt vagy futószáron kikötve), a lovasok észrevételeiből a lovagolhatóságról (állítás, hajlítás, előrelovagolhatóság, feligazítottság stb.), passzív ízületi technikákból, illetve aktív gyakorlatokból lehet csak visszakövetkeztetni. Ehhez el kell érni,hogy a ló mind a diagnózis felállításánál mind a terápiánál velem együtt dolgozzon. Ez sokszor függ a ló személyiségétől, amihez nekem kell adaptálni magam. Helyesen kell értelmeznem az állat válaszreakciót is az együttműködés érdekében, ez pedig más egy ménnél, egy heréltnél vagy kancánál.

Mik a terveid?

Szeretnék elvégezni egy nemzetközi manuálterápiás mesterképzést, Németországban, emellett végzem az osteopátiát, valamint szeretnék továbbra is önkénteskedni a holland állatklinikánál. Úgy tervezem, hogy pályázni fogok a FEI-hez (Fédération Equestre Internationale – Nemzetközi Lovas Szövetség), mint alternatív lóterapeuta. 2018-tól ugyanis lesz egy új szakág, ami azt jelenti, hogy versenyeken is ott lehet lenni és az ott felmerülő akut problémákat lehet kezelni. Ehhez még több gyakorlatra és további képzésekre lesz szükségem. A kevésbé verseny-orientált pácienseim miatt szeretnék még egy ún. nyeregkurzust elvégezni, de érdekel a takarmányozás is, ami olyasmi, mint a dietetika, de nem humánra, hanem kifejezetten állatokra vonatkozóan. Az állatmedicína alternatív része itt is újdonságnak számít, rengeteg kutatás zajlik ezen a terülten, PhD-programok is indultak - ezen is gondolkodom, nyitott vagyok minden újra ebben a szakágban. Szerintem nagyon sokszínű és változatos ez a szakma. Soha nem unalmas,mindig van mit tanulni, mindig lehet fejlődni.

Harka Éva

Harka Éva