close
CímlapMagazinMi vagyunk a Mikulás

Mi vagyunk a Mikulás

2018. december 05.687Megtekintés

A PTE-n végzett, saját vállalkozást vezet, s közben a PTE Babits-Komarov Baráti Kör elnöke. Ő Weinreich László, a Pécsi Mikulás.

Mikor kezdtél el „Mikuláskodni” komolyabban?

Bekattant. (nevet) 1991 telén kaptam az első felkérést a tévétorony vendéglőjének akkori üzemeltetőjétől, mert az, akivel lebeszélték, hogy Mikulás lesz, megbetegedett. Felhívtak, hogy elvállalom vagy sem. Jelmez volt, szakáll volt, minden kelléket adtak. Ez egy háromnapos rendezvény volt, jó poénnak tűnt. Aztán már az első beszélgetéskor rögtönzésre kényszerültem, mert a gyerekek megkérdezték, hogy hogyan érkeztem ide. Mondtam, hogy a Mecseken át jöttem a szánkómmal. De nincs is hó – felelték. Ezért megráztam a szakállamat, hátha az segít. Kinéztünk az ablakon – és elkezdett esni a hó. A mítosz megvan, erre már építkezni lehet: már másnaptól legitim volt a rendezvény, hiszen a Mikulás havat varázsolt a szakállából. Majd a vasárnap le kellett zárni a tévétornyot, mert akkora hóvihar volt. Mindenki hazamenekült, a Mikulás maradt ott egyedül.

Úgy tudom, itt nem álltál meg, egy csomó látszólag rendhagyó Mikulásos eseményről tudom, hogy te szervezted.

Pár év alatt mindez egy akciósorozattá alakult, ami már az ünnep estéjét megelőzően is megjelenik a városban. Mivel a kutatóktól kezdve a múzeumokig sok elhivatott enged bepillantást a szakmájába, december ötödikére megszerveztem a Mikulás éjszakáját, ami révén bele lehet lesni abba, hogyan is készül a Mikulás az ünnepekre. Ez persze nem a beöltözést jelenti, hanem mondjuk azt, hogyan készíti össze a csomagokat, mi van a zsákjában, mire jó a csillámpor, a tollpihe, stb. Ezt évről évre szponzorálási támogatással egy belvárosi üzletben valósítottuk meg. A 6-i ajándékosztás után pedig a Mikulás pár napig még elmegy jótékony rendezvényekre, ahol elsősorban hátrányos helyzetű gyerekek ünnepségén vesz részt.

A 2000-es évektől kezdve folyamatosan egy pécsi márka, egy brand kezdett el kialakulni. Népszerűvé vált a külföldi mintára létrehozott nagykarácsony, a Mikulásgyár - én pedig azon töprengtem, hogyan lehetséges, hogy egy mecseki városban nincs helyi Mikulás. Marketingesként egy ilyen arculatot kezdtem építeni: tudatosan pécsi, vagy mecseki mikulást kommunikáltam, felváltva használva a két nevet, hogy majd az erősebb fog győzni. Jött a következő lépés, a Mecseki Mikulástalálkozó. Ezen – mint minden rendes közszereplő egy-egy nagyobb dobása előtt – a Mikulás tartott egy sajtótájékoztatót. Így több éven keresztül megszerveztük november utolsó hetében ezt a rendezvényt, amin összejött tucatnyi Mikulás, és arról beszélgettünk, hogyan készülnek fel a Mikulások az ünnepkörre. Aztán kitaláltuk mellé a Mikulás várat, ahol a gyerekek találkozni tudnak a Mikulással. Elindult a cipősdoboz akció is, ezt is befogadtuk a Mikulásvárba - ezt a jótékonysági szervezetek időközben átvállalták.

Ha egy külföldinek el kéne magyaráznod azt, hogy mi a Mikulás, hogyan kezdenél neki?

A Mikulást mindenki ismeri! (nevet) A történelmi hátteret, Miklós püspök ténykedését ismerjük. Viszont párhuzamosan ezzel, főleg az elmúlt 200-150 évben megjelent a Télapó kultúrája is, ami nem azonos az orosz Ded Maróz figurájával, hiszen az angolszász nyelvterületeken is feltűnik a Télapó figurája az ünnep körül. Viszont a Mikulás és a Télapó figurája keveredett vizuális megjelenítés szempontjából. Elvileg a Télapó jelen lehet az ünnepvárás mindennapjaiban, míg Miklós kizárólag a névnapja előestéjén hozza az ajándékokat. Úgy gondolom, ma a gyakorlatban nem is feltétlenül fontos, hogy a két alak elkülönüljön, a lényeg, hogy legyen valamilyen ünnepkör, ami a karácsony közeledtére hívja fel a figyelmet. A „Mikulásipar” önálló várakozássá avanzsálódik.

Ami az érdekes, hogy ha a városban sétálva gyerekek találkoznak a Mikulással, majd továbbsétálnak, és két utcával később találkoznak egy másikkal, az nem okoz számukra zavart. A gyerek fejében mindig az a Mikulás, akivel éppen akkor beszél. Ezen az sem változtat, ha több Mikulást lát egyszerre, mint a Mikulás kongresszuson, ahol vagy 250 Mikulással beszélgettünk olyan szakmai kérdésekről, mint például, hogy mi a jóság fogalma. Német kollégánk úgy jellemezte ezt az összefogást, hogy “Mi vagyunk a Mikulás”. Hiszen a Mikulás nem egy személy, inkább egy gondolatiság, amiben a jóság, az ünnep, a várakozás, a találkozás megtestesül. Pozitív figura.

Hogyan tudnád körülírni azt, hogy mi a jóság?

Jóság lehet egy olyan apróság is… Például a hátrányos helyzetű gyerekek csoportjának tartottunk rendezvényt. Egy kissrác lemorzsolódott az apukájával, valamiért az ajándékosztás utolsójaként került sorra. Vége az ünnepségnek, a Mikulás készült továbbállni, a kissrác odarohan hozzá, az apuka vigyázva megáll mellette, a kissrác pedig leszögezi: „Nem a csomagért jöttem”. Vigyázzba vágja magát és elmond négy Mikulás-verset fejből. Az utolsó vers után az apuka azt mondja: „Mikulás, már két órája keresünk, hogy a fiam el tudja mondani neked a verseket.”

Nem azért jött, hogy ajándékot kérjen, hanem azért hogy adjon valamit a Mikulásnak. Ez nagyon kedves.

Szerintem ennek a gyereknek az irodalom iránti szeretete megmarad majd, és az a szülő, aki elkíséri egy ilyen rendezvényre a gyerekét, az egészen biztos, hogy otthon tiszteli a könyvet.

Hiszem, hogy nem az édességért találkozik a gyermek a Mikulással.

Ez általában tipikusan a külső szemlélők véleménye, mert azt látják, hogy a gyerekek kérnek valamit, mondjuk szaloncukrot – pedig maga a találkozás is nagyon fontos.

Melyik volt életed legmeghatóbb találkozása Mikulásként?

Ó, sok ilyen van! 8-10 év körüli csibész kisfiú, aki már sejti, hogy nem a piros ruhás hozza az ajándékot, de még hinni szeretne a mesében. Eljött egy rendezvényre, de nem fogadott el egy szaloncukrot sem, csak a szeme sarkából figyelte a Mikulás ténykedését. 20 perc után már tucatnyi gyerek megkapta az ajándékát, és egyszercsak odafut hozzám és azt mondja: „Mikulás, te ezt most direkt csinálod vagy csak úgy?” Azt mondtam neki, hogy direkt vagyok, de csak úgy jól érzem magamat. A kisfiú válasza: „Sejtettem. Már mindent tudok.” És elment.

De találkoztam egy sokkal dörzsöltebb kislánnyal is, akivel 4-e körül találkoztunk az utcán. Elém futott, és azt kiabálta, hogy „Mikulás, Mikulás várj meg!”. Amikor odaért hozzám, bemutatkozott, elmondta, hogy Bettinek hívják, és megkérdezte mikor megyek hozzájuk. Mondtam, hogy két nap múlva. Mire ő: „Ezt írásba is adnád?” Mondom: igen. Mire a kislány: „De tényleg leírnád egy papírra is, hogy eljössz hozzánk?” Végül írtam neki egy lapot, azzal a szöveggel, hogy „Kedves Betti! Két nap múlva érkezem hozzád. Mikulás” Mire leírtam az igazolást, addigra utolérte a nagymama is, a kislány pedig azonnal elújságolta neki a következőt:

„Mama, azt mondtad, hogy nem jön hozzánk a Mikulás. De most adta írásba, hogy eljön. Ezek szerint mégis jó voltam.”

Felnőttekkel kapcsolatos sztorid van?

Volt egy idős úr, túl a nyolcvanon, aki Kertvárosban lakott. Mozgásában korlátozott volt, de nagyon jó szomszédság vette körül, akikre számíthatott. Egyik évben, november végén a bácsi elkezdett ajándékokat vásárolgatni a szomszédainak, azzal a felkiáltással, hogy ő valószínűleg már nem éri meg a karácsonyt. A szomszédok összefogtak, és megkérték a Mikulást, hogy látogassa meg a bácsit. Miután megbeszéltük, együtt várták a bácsinál, hogy mikor érkezik a Mikulás. Hallottam a lépcsőházban, hogy a bácsi – nevezzük mondjuk Lászlónak - szólt az egyik szomszédnak, hogy nyissa ki az ajtót, de az azt válaszolta, hogy „Laci bácsi, biztos magához jöttek”. Az öregúr kijött a lépcsőházba, kinyitotta az ajtót, majd azzal a lendülettel, ahogy meglátott, azt mondta: „Itt nincs gyerek!” - és becsukta előttem az ajtót. De résen voltam: a Mikulás gyorsan odarakta a küszöbre a csizmáját, és azt mondta: „Dehogy nincs gyerek. Én Lacikát keresem.” A nyolcvanon felüli ember kitárja az ajtót, megnézi a saját névtábláját, és azt mondja: „Lacika, Lacika. 80 éve nem lakik már itt Lacika.” Aztán vagy egy órát beszélgettünk Laci bácsival. Mikor lesétáltam a panelházból, hívtam egy taxit. A sofőrnek elmeséltem a történetet – ő meg kikapcsolta a taxiórát, visszahozott a belvárosba, és azt mondta: ez most az ő ajándéka Laci bácsinak. Egyébként az öregúr szerencsére megérte a következő karácsonyt is.

A nemzetközi Mikulás találkozó mint esemény hogyan talált rád?

Dániában, Koppenhága mellett van egy Bakken nevű település, ahol több mint 60 éve minden nyáron találkoznak a világ Mikulásai. Ezt a négynapos rendezvényt egy olyan alak találta ki, aki a mi magyar Rodolfónkhoz hasonló figura volt Dániában. Olvastam erről a nagyszabású fesztiválról, de mindig azon gondolkoztam, hogy hogyan lehetne egy jellegzetes, kifejezetten pécsi rendezvényt összehozni ennek a mintájára. Persze emellett mindig szerettem volna egyszer eljutni erre a rendezvényre. Két évvel ezelőtt meg is találtam a jelentkezési kontaktot, felvettem vele a kapcsolatot, elmondtam, hogy Pécsett van egy kis helyi kezdeményezés, mehet-e a pécsi Mikulás a találkozóra. Két szóval lerendezték a regisztrációt: „Gyere, várunk!” Így 2017-ben én lehettem ott a magyar Mikulás – s mint megtudtam, én voltam az első, nem csak az országunkból, hanem Közép-Európából sem volt eddig Bakkenben küldött.

Idén már mindenképpen szerettem volna a magyar kultúrát is belecsempészni valahogy az ottani megjelenésbe is, ezért vittem magammal hungarikumnak számító szaloncukrot és virgácsot is - ezek egyike sincs meg az északi kultúrkörben. Tudatosan készültem ajándéktárggyal, sőt, arra gondoltam, hogy a virgácsot egy autentikus személy oszthatná. Ezért vittem magammal egy krampuszt is, aki trükkös nevet kapott, ő lett a „Szervusz, Krampusz”.

Ki volt a legextrémebb kinézetű az idei találkozón?

Úgy kell elképzelni, hogy a 200 Mikulás mind különböző öltözékeket visel. Van egyfajta „püspöki vonal”, - ők Szent Miklós alakjához kötik leginkább a megjelenésüket. Ilyen volt például idén a német Mikulás, aki püspöki süveget és palástot viselt. Északon, Dániában a Télapót Julemand-nak, vagyis karácsonyembernek nevezik. A Julemand-hoz más alakok is társulnak, az úgynevezett nisszék, akik törpeszerű figurák, az erdőben lakó manószerű lények. A karácsonyi vásárokon előforduló piros-szürke csíkos ruhájú manók, na, azok mind nisszék.

Aztán megjelennek a piros-zöld csíkos, nagyfülűek, pomponos sapkában – ők a Mikulás segítői, akik biztosan manók, akiket dánul alf-nak neveznek. A négynapos fesztivál alatt minden Mikulás arra törekszik, hogy a rendezvény sikeres legyen - mire törekedne másra? És ez független attól, hogy valaki mennyire "gazdag”: Volt köztünk olyan, akinek a ruházatán látszott, hogy nem áll mögötte túl nagy támogatás, és voltak olyan kosztümök, amik milliós tételek lehettek.

Idén pl. a Nagy-Britanniából érkezett Mikulás jött kékben. Az Amerikai Egyesült Államokból érkezett Mikulás pedig talpig fehér ruhában volt, rajta fehér és arany hímzéssel, prémekkel. A japán viszont teljesen a kólahirdetésekből vett szerelésben jelent meg: volt szép fekete csizmája, vastag öve, piros-fehér kabátja. A hongkongi ruhája sokkal színesebb volt: sárga-zöld, sok hímzéssel. Felvonult egy egész Mikulás-család is: nagyszülők, szülők, és a gyerekek, mind beöltözve. De bármelyik alak megjelenne a belvárosban, azonnal mindenki be tudná azonosítani, hogy ehhez az ünnepkörhöz kötődik. Annyira egyik ruha sem szélsőséges, hogy ne lehessen felismerni. Idén a legfiatalabb, aki beöltözött négyéves volt, és a legidősebb nyolcvanon felüli. Ezek a Mikulások a szabadidejükben ugyanúgy kipróbálták ennek a parknak a játékait, úgyhogy voltak, akik hullámvasutaztak, labdáztak, moziba mentek vagy beültek valahova forrócsokit inni.

Fizikailag mennyire volt megterhelő?

Nyáron Bakkenben 34 fok volt, és minden kellék ugyanaz volt, mint télen itthon. 7 kilót sikerült is fogynom 4 nap alatt. De egyedi a jelmezem és tisztítható. (nevet)

Hogyan kell ezt a vidámparkot elképzelni? Mekkora érdeklődés övezte a Mikulások kongresszusát?

Bakken kisváros, 10-15 kilométerre van Koppenhágától, a vidámparkja fogadja be a Mikulásokat, ami egy manófalva-féle hely: egy erdőben van, telezsúfolva különböző játékokkal, vagy 150 különböző szórakozási lehetőséggel, éttermekkel. Maga a kisváros lakói is beöltöznek ilyenkor. Nem meglepő, ha a pincér elegáns, karácsonyi mintás öltözékben van, a hölgyek fején ott a piros sapka, az éttermekben karácsonyi zene szól… A 200-250 Mikulás már csak hab a tortán! Úgy kell elképzelni, hogy az utcákon bárhol belebotolhat az ember egy Mikulásba. Például közlekedik a kisvonat, és benne a látogatók között ott ül két Mikulás, akik integetnek, vagy vannak, akik ugyanúgy sorban állnak a jegypénztárnál, mint mások. Naponta kétszer felvonulás van: egy Mikulásnak beöltözött komplett tűzoltózenekar kíséretében 200 Mikulás végigsétál a városon a nemzeti zászlóikat lobogtatva, közben az országainak megfelelő kis ajándékokat osztogatnak, és a rajongók két oldalról tapsolnak és éljeneznek. Naponta 4-5ezer ember jött el a fesztiválra.

Arról mi a véleményed, hogy már november elején – október végén előveszik a karácsonyi dekort az üzletek?

Jó kérdés. Nyilván az a cél, hogy fogyasztásra ösztönözzék a vásárlót. Szerintem, aki vásárolni akar, az akár előre megveheti a szaloncukrot decemberre. Ha július közepén Dániában megjelenik 200 Mikulás, és ez nem vált ki megrökönyödést, akkor miért érezzük ezt novemberben gondnak? Ha mindennap találkozhatnánk a Mikulással, akkor elvesztené a varázsát. De szerintem néha felbukkanhat, hiszen valahol mindenkit érdekel, hogy

mégis mit csinál a Mikulás december 6. után a többi napon?

Például nyáron a Balatonon egy kulturális rendezvényen megjelent a pécsi Mikulás ugyanúgy Mikulás ruhában, csak fürdőruhás változatban. Elment nyaralni a magyar tengerhez. Az emberek mosolyogtak, de nem akadtak fenn ezen.

Egyébként pár éve hallottam egy interjút az adventi időszakról, ami a karácsonyt megelőző 4 vasárnap. Egyházi műsor volt, és arra a kérdésre, hogy mikor kezdődik a karácsonyi várakozás egy lelkész úgy válaszolt: az ő részéről vízkeresztkor kezdődik el. Ha a karácsony ünnepét megéljük, és az arra való várakozást is megéljük, akkor az eltarthat 12 hónapig. Szerintem ugyanez áll a Mikulásra is.

Tudnál beszélni a Mikulásság pénzügyi oldaláról?

Én nem tudok pénzért Mikulás lenni. Mint pécsi Mikulás, ezt a tevékenységet jótékonysági küldetésnek tekintem. Persze azért furcsa a küldetés szó, mert ezt – ugyan társadalmi igényre válaszolva, - de magam építettem ezt a brandet. A pécsi Mikulás nem business Mikulás.

És Mikulás attól sikeres, ha szívvel csinálja az ember. Nem elég egy piros ruha vagy egy szakáll – ezektől még nem Mikulás valaki.

De lehet most nekem egy kérdésem?

Persze.

Jó voltál?

Harka Éva

Harka Éva