Az idei nyár sem lazsálással telt a PTE-n, sokkal inkább zsúfolt programokkal. Egyik fesztivál után jött a másik, egyik nyári egyetemet követte egy újabb. Az egyik ilyen nyári egyetemre (a 18. Magyar Nyelv és Kultúra Nyári Egyetem) azért gyűltek össze a világ több, mint 30 országából, hogy szerencsét próbáljanak a bámulatosan nehéz anyanyelvünkkel. A programban résztvevők között találunk fiatalt és időset egyaránt. Akad olyan, aki már visszatérő a pár hetes nyári egyetemre, ahol nem csak a nyelvet ismerhetik meg, de a várost, a történelmet és a kultúrát is és persze olyan is, akinek ez az első lépés a magyar nyelv felé.
Nem is gondolnánk kik és miért küzdenek itt a nyelvvel, talán még le is győzik! Egy volt ENSZ nagykövettel beszélgettünk, egyenesen Finnországból. Pertti Torstila már a 70-es éveit tapossa, de ez sem tartja vissza attól, hogy elsajátítson egy új nyelvet. A nem csak a tanulásban aktív finn férfi a mai napig rendszeresen fut, így jutott el hazánkba is, mikor 6 éve részt vett egy veterán tájfutó versenyen, így nem csoda, hogy most is egy pilates óra után tudtunk vele beszélgetni.
Miért gondolta úgy, hogy ennyi idősen belekezd egy új nyelvbe és miért pont a magyarra esett a választás?
Miért ne? Hiszen már nyugdíjas vagyok, így van időm és mindig is érdekelt a magyar nyelv, elsősorban mert hiszek a finn – magyar barátságban és persze vágytam a kihívásra is. Eddigi életem évei alatt megtanultam 5 nyelven beszélni és ma már elmondhatom, hogy a magyar is benne van a repertoáromban. Számomra a magyar jelentette a legnagyobb nehézséget, pedig elsajátítottam már a német, a francia, az angol, a svéd és természetesen a finn nyelvet is.
Azzal, hogy teljesen szabadon tudtunk magyarul beszélgetni számunkra is világossá vált, hogy milyen profi munkát végeznek azok, akik létrehozták a programot. Ön mit gondol az itt zajló oktatás minőségéről?
Életem során sokat láttam a világon, hiszen elmúltam már 70, de azt kell, hogy mondjam, ezen az egyetemen a tanárok páratlan minőséget képviselnek. Hosszú életem alatt nem találkoztam ilyen modern, praktikus tudást nyújtó nyelvkönyvekkel, mint itt. Nemcsak a könyvek modernek, hanem maguk az órák is, nagyon sokat beszélünk és nem általános dolgokról, hanem nagyon sok aktuális témát érintünk. Kis létszámú csoportok vannak, melyek tudás szerint jól vannak elosztva, nincs sok különbség egy csoport legjobban és legrosszabbul teljesítő diákjai között, ez az ideális szerintem, így jobban oszlik el a figyelem és mindenki megtud szólalni valamelyest az órán.
Azt már tudjuk, hogy programon kívül is járt már Pécsett, ami állítása szerint az egyik, ha nem a legszebb magyar város, de az első magyar szavakat nem itt hallotta. Hol hangoztak el az első emlékezetes magyar szavak?
Az első szavakat az 1952-es Helsinki Olimpián hallottam. Ez nem is csoda, hiszen a magyar csapat parádés eredménnyel zárt, 42 éremmel jöttek haza, melyek között 16 arany, 10 ezüst és 16 bronz szerepelt, ezekre a számokra a mai napig emlékszem pedig még csak kisfiú voltam, ezenkívül Puskás Ferenc volt, akinek a nevét sosem felejtettem el. Mindössze 7 éves kisfiú voltam, de mindenki, kicsik és nagyok is tudták, hogy ez egy magyar buli.
Emlékszik még azokra a szavakra, amelyeket először ismert meg?
Természetesen, hogy is felejthetném el, a ‘dal’ és a ‘zene’ volt, melyeket elsőként tanultam meg. Mindenkinek van hobbija és akad olyan is, akinek több is van, én is ilyen embernek vallom magam, a zene és az éneklés a mai napig része az életemnek, bár már nem szoktam fellépni és leginkább otthon pengetem a húrokat. Azonban talán a zene iránti érdeklődés volt az, ami miatt ez a két szó maradt meg. Később ezeket követték a finn és magyar nyelv rokonságának elméletét erősítő szavak. Olyanok, mint például a ’vér’, a ’kéz’ vagy a ’fej’. Én hiszem, hogy a magyar népet és a finneket rokoni szálak fűzik össze, azért is vagyok itt!
Érdekes, a legtöbb külföldi kedvenc szava általában a szerelem, szeretlek vagy a pillangó, nálam viszont teljesen más a helyzet, ugyanis a kedvenc magyar szavam nem más, mint a ’tulajdonképpen’. Sosem találnád ki, hogy miért, szóval nem is húzom az időt. Egyszerűen csak vicces a hangzása. Ez is megmutatja, hogy mennyire más lehet egy másik kultúra.
Nem egyszerű nyelv a magyar, de annál szebb és itt a tanárok tudják, mit csinálnak. Nagyon jónak tartom azt is, hogy mindenféle korosztály jelentkezhet, ez számomra különösen jó, hiszen talán én vagyok a legidősebb a programban, így pedig lehetőségem nyílik arra, hogy tanuljak a fiataloktól, az, hogy több, mint 30 országból gyűltünk össze pedig remek lehetőség arra, hogy nemzetközi barátságok szülessenek.
