close
CímlapMagazinTeával a világ körül

Teával a világ körül

Jó magyar szakos révén, a japán kultúra is az irodalom felől érkezett az életembe. Egyik pillanatról a másikra, a posztmodern haikuk rajongója lettem, hála, pár új ismerősömnek, akik közös szenvedélyként űzték a haikuk írását. Tőlük egyenes út vezetett Fodor Ákoshoz, majd visszafelé alkalmazva a kronológiát, Macuo Basó verseihez. Újabb szerencsés fordulat volt, mikor a japán szakot végzett, Simon Márton haiku workshopján, még közelebb kerülhettem a műfajhoz. Eredeti nyelven, a magyarázatokkal együtt vizsgáltuk meg a verseket, Marci ott, helyben fordított nekünk.

Első sorban, azt hiszem, a haikuk hangulata vonz. Az a tömörített idő felfogás, az a megörökített, ám soha újra nem játszható pillanat, amiben a mű megszületett. Nem hiszek a véletlenekben. Úgy gondolom, minden okkal történik, minden találkozás sorsszerű az életünkben, és minden ember tanít nekünk valamit. Ilyen találkozás volt Tóth Mariannal is, aki az egyik szerkesztőségi meeting során megemlítette, hogy japán tea szertartást tanul. Nem leplezve izgatottságomat, kértem, hogy meséljen róla, mire ő válaszul, meghívott a Nemzetközi Tavasz rendezvénysorozat Japán napjára, 2018. március 22-ére.

Origami, furoshiki, teakóstolás, autentikus viseletek, japán hallgatók bemutatkozója, és rengeteg, a kultúráért rajongó ember. Ha címszavakban szeretném összefoglalni, lényegében ez várt, mikor beléptem az ajtón. Mariann hol angolul, hol magyarul ecsetelte (az épp aktuális hallgatósághoz igazítva) a teák tulajdonságait. Kétféle teát kóstoltunk: senchát, ami egy hagyományos japán zöld tea, illetve genmaichát, ami egy pirított rizses változat.

Izgalmas volt látni, ahogy a tea, maga mögé utasítva a napi rutint, az igyekvő, értő kezek alatt egyszeriben szenvedély lesz. Mert kellő tisztelet és odafigyelés után, igenis épp úgy viselkedik, mint egy szerelmes társ. Élénkít és megnyugtat. Átmelegít és harmóniát teremt.

Mikor az érdeklődők nagy része elment, Mariann megengedte, hogy elkészítsem életem első, igazi japán zöld teáját. Minden mozdulatomat figyelte, mondta, mit kell, hova, mennyit, és mennyi ideig. Egyszerre félelmetes, és lenyűgöző az a szabályrendszer, ami meghatározza a tea készítés folyamatát. Ekkorra már csak hatan voltunk a teremben, fülig érő mosollyal töltöttem ki az általam készített teát a kis csészékbe, majd ebbe a csodás csendbe burkolózva megtapasztalhattuk azt a végtelen nyugalmat, amit egy ilyen tea, és egy-egy haiku után érezhet az ember.

Hetesi Júlia