close
CímlapSportÍgy neveld a sárkányhajósaidat!

Így neveld a sárkányhajósaidat!

2018. április 25.

A PTE csapata a Dunai Regatta küszöbén! Varga Tamás, a sárkányhajósok sportszakmai vezetője nyilatkozik.

Téged, személy szerint mikor kapott el a sárkányhajózás szele? Hogyan kerültél vele kapcsolatba?

2011. óta foglalkozom komolyabban a sárkányhajózással. Akkor a régi iskolám csapatában eveztem, velük kezdtünk el amatőr szinten sárkányhajózni.

Igazából mindig tetszett a sportág, de soha nem volt közöm a vízisportokhoz, teljesen új dolog volt számomra, és nagyon hamar megszerettem.

A nagy fordulópont viszont 2014., és a II. Dunai Regatta volt. Ez volt az első, amin a Pécsi Tudományegyetem is részt vett. Amikor megtudtam, hogy lehet jelentkezni, azonnal írtam az akkori kapcsolattartónak, hogy én mindenképp szeretnék menni és evezni, tulajdonképpen innen indult az egész. Majd összeverbuválódott az első Dunai Regatta keret, de közülük senkinek nem volt komolyabb köze a sárkányhajózáshoz. Lényegében azt lehetett mondani, hogy én voltam az egyedüli, aki látott már közelről is sárkányhajót, vagy legalább is verseny szituációban. Ezután jött a felkérés, hogy én, mint többet látott ember, vállaljam el a csapatkapitányságot. Ezt természetesen elvállaltam, bár nem tudtam, hogy mire kell számítani, vagy, hogy kell ezt az egészet csinálni, de úgy gondoltam, hogy jól lemenedzseltük ezt az első szezont. Nyilván, senki nem várt tőle sokat, ez egy ilyen pilot projekt volt.

Milyen posztot töltesz most be a csapatban?

Ez egy rendkívül érdekes kérdés, nehéz megfogni egy kicsit a funkciómat. Én nagyon szeretnék még evezni, bent lenni a hajóban, viszont a Magyar Sárkányhajó Szövetség részéről jött egy egyértelmű jelzés, hogy kell valaki ide, Pécsre, aki úgy vezeti ezt a csapatot, hogy kormányozni, edzeni is tudja őket, ezért tavaly megindult ez az úgymond kiválásom a csapatból. Eddig csapatkapitányként funkcionáltam, de az idei év már egyértelműen arról szól, hogy inkább kormányzok és a csapat fizikai, és mentális felkészülésével foglalkozom, valamit, azzal, hogy a felkészüléshez szükséges körülmények egyben legyenek.

Nyilván ezt egyedül nem tudnám megcsinálni munka mellett. Van egy öt főből álló szervezői brigád, akikkel közösen dolgozunk, megosztjuk a feladatokat egymással. Például adminisztrációs munkákban én nem jeleskedem annyira, erre választottam egy olyan embert, aki nagyon pontosan be tudja hajtani a határidőket, nagyon jól rögzíti az adatokat, van, aki az internetes kommunikációhoz ért, van egy sportolónk, aki élsportoló volt korábban, ő a fizikai dolgokban segít,

így tulajdonképpen ez nem egy embernek a munkája, hanem egy csapaté.

Maga a versenyzői csapat hogyan állt össze?

A csapat magját azok alkotják, akik már korábban is sárkányhajóztak velünk, ismernek minket, szerettek velünk versenyezni, jó érzésük van a sárkányhajózással kapcsolatban. Ugye a tavalyi évben mi már több versenyen is részt vettünk az országban, nem csak a Dunai Regattán, hanem a sárkányhajó szövetség fesztiváljain, illetve a magyar bajnokságokon is.  Tavaly, november elején hirdettünk egy tagfelvételt, amire nagyon sokan jelentkeztek, és a többségük be is került, így ők egészítették ki a már meglévő csapatot. Nyilván, mivel egyetem vagyunk, elég nagy fluktuáció van a csapatban, vannak, akik végeztek már, elmentek, nem itt folytatják az egyetemet, vagy csak úgy gondolták, hogy nem fér bele az idejükbe a sárkányhajózás, így az ő helyükre kellenek az újoncok. És most idén igen jól állunk az újoncokkal.

Tehát a jelenlegi csapat igazából február óta edz együtt?

A teljes keret február elejére alakult ki. De 90%-ig kész volt már novemberben, és csak néhányan csatlakoztak hozzánk február során. Tulajdonképpen február óta a Kószfit-ben készülünk, Kósz Gergőnél, aki nagyon jó erőnléti alapot adott nekünk a szezonra. Gergő hozzáértése megkérdőjelezhetetlen, így mindenképpen ragaszkodnánk hozzá a továbbiakban is, ráadásul emberileg is nagyon jó kapcsolatban vagyunk, a csapat is nagyon meg van elégedve a munkájával. Igazából az első visszajelzést, már meg is kaptuk hétvégén, az orfűi PTE Sárkányhajó Regattán. Ez már a nyolcadik volt, de a PTE válogatott még egyetlen egyszer nem tudta megnyerni, mert egész egyszerűen annyira más edzésmódszereket követtünk, hogy ebbe a 100 méterbe nem tudtuk belerakni magunkat. Idén volt az, hogy először sikerült megverni a tesis csapatot, ami hihetetlen élmény volt. Ha vissza kéne emlékeznem pályafutásom legjobb versenyeire, akkor ez biztosan közte van, és ebben Gergőnek nagyon nagy szerepe van, mert a fizikai felkészítésen túl mentálisan is nagyon sokat segít nekünk. Egyértelműen, 70%-ban ezen múlott, hogy meg tudtuk nyerni ezt most hétvégén.

Ez akkor egy nagyon jó löket most a regattához is!

Igen, most kicsit úgy érzem, mintha a csapattagokkal vért itattunk volna, felszívták magukat nagyon.

Nyilván a vezetőség feladata, hogy ezt egyensúlyban tartsa, hogy ne szálljunk el nagyon magunktól, mert így lehet könnyen, elég nagy pofonokba beleszaladni, de egy egészséges önbizalmat, úgy gondolom mindenképpen adott ez a győzelem, és igyekszünk ezeket is a helyén kezelve folytatni a felkészülést.

Mivel tudtok még készülni? Mennyire sűrűsödnek az edzések a verseny közeledtével?

Heti kétszer járunk ki Orfűre, edzeni, kedden és csütörtökön délután, illetve emellett még kedd esténként járunk Gergőhöz továbbra is, most már csak erőnlétben, illetve formában tartani magunkat. Nyilván, mivel sok emberrel dolgozunk, egy 26 fős kerettel készülünk a világbajnokságra, nagyon nehéz összeegyeztetni, hogy mindenkinek pont akkor és ott legyen jó, ezért úgy terveztük meg a felkészülést, hogy heti 2, nagyon maximum 3 edzést kérünk tőlük, a többi rájuk van bízva. Az egyéni felkészülés elengedhetetlen, de nyugodtan mondhatom, hogy meg lehet bennük bízni, hogy nem lébecolnak, csinálják a felkészülést rendesen, egyénileg is, hisz látszik rajtuk napról napra a fejlődés. Együtt ezek az orfűi edzések azok, amikor tudunk készülni, emellett volt egy edzőtáborunk is a múlt héten, ami szintén a lelki felkészítésről szólt, és, ha valamikortól azt kell mondanom, hogy van csapatunk, akkor ez az edzőtáborunkban jött el. Ilyenkor tényleg olyan dolgok történnek, amiktől egy csapattá kovácsolódunk, és ez most az orfűi versenyen nagyon érződött.

Mondtad, hogy nehéz összehangolni ennyi embert. Neked hogy van időd erre a munka mellett?

Ez érdekes kérdés, mert van egy ilyen közhely, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja, és ez nagyon igaz az én esetemben is. Nyilván, ez a szabadidőnek az abszolút rovására megy, de mivel töltse az ember a szabadidejét, ha nem szabadidősporttal? Pont ezért hívják szabadidősportnak. Úgy érzem, hogy a sárkányhajózás által több vagyok, mint egyén, és jót teszek magammal, a mozgáson keresztül, jót teszek az egyetemmel, mert öregbítjük országosan is a hírnevét, illetve

legfőképp akivel jót teszünk, az maga a csapat, akiknek életre szóló élményeket, barátságokat és közös célokat adunk.

Egy győzelem után megélni azt az eufóriát, ami szombaton is volt, szerintem zseniális dolog, ami minden fáradtságot megér. Nem nagyon tudok negatívumot mondani a sárkányhajózásról, és ez bőven elég, mint motiváció.

Milyen eredményre számítotok? Vagy nem szabad ilyet előre mondani?

Soha nem szoktam előre ilyenekbe bocsátkozni, mert bármi megtörténhet. Az az adott pillanatnyi mentális állapottól-, a pillanatnyi felkészüléstől függ, mert lehet, hogy valaki nagyon jól végig teljesítette a felkészülést, de mondjuk, pont a Dunai Regatta napján egy rossz szériája van, esetleg front van, ezeket mind figyelembe kell venni.

Azt mondom, az esélyeink nem rosszak, sőt kecsegtetők, együtt van a csapat, jók vagyunk, fejben ott tudunk lenni, kérdés az, hogy az adott pillanatban ebből mennyit fogunk tudni kihozni, és ugye az előbb kérdezted, hogy mennyire sűrűsödik az edzés a világbajnoksággal kapcsolatban, itt is igyekeztünk úgy összerakni a dolgainkat, hogy ne csak fizikailag legyen a csapat felkészült, hanem szellemileg is. Eddig mindig azt csináltuk, hogy kimaxoltuk teljesen a felkészülést, az utolsó pillanatig csináltuk, és nyilván, mikor kísérletezzünk, nem ilyenkor lenne a legésszerűbb, de úgy gondolom, hogy a csapatnak előnyére válik, ha az utolsó héten csak csapatösszetartást tartunk, és nem engedjük vízre a társaságot.

Küzdősportokban van az a fogalom, amit kesztyűéhségnek hívnak.  Legyen bennük az, amikor a Dunai Regattán hajóba ülnek, hogy menjünk, és csináljuk, és már alig várják azt, hogy evezzenek,

ez egy ilyen kicsit pszichológiai húzás, azt gondolom, hogy ennél a csapatnál, ennek működnie kell. Úgyhogy igyekszünk maximálisan biztosítani nekik mindent, amit lehet, így az edzések nem sűrűsödni fognak a világbajnokságig, inkább ilyen leszálló ágban vagyunk, amit meglehetett, azt megtettük.

Köszönöm szépen! Szorítunk nektek majd nagyon!

Hetesi Júlia

Hetesi Júlia