Galambos Ramóna számos eredményt tudhat magának a birkózás világában, hiszen többszörös Magyar bajnok, most már felnőtt korosztályban is, kadet kategóriában világ- és Európa bajnok, juniorként pedig többszörös Világ-és Európa bajnoki címmel rendelkezik.
Mindig is birkózással szerettél volna foglalkozni?
Mikor elkezdtem birkózni, még csak egy hobbi volt. Nagyon szerettem és már akkor sem fordulhatott elő, hogy kihagyjak egy edzést. Az viszont eszembe se jutott akkoriban, hogy ezt hivatásszerűen lehetne űzni. Jó tanuló voltam, szóval sok tervem volt a jövőre nézve, de nem találtam egy olyan szakmát sem, ami mellett hosszú távon elköteleztem volna magam.
Hogy lépett be a sport az életedbe?
Gyenge, beteges gyerek voltam, nem is gondoltak rá a szüleim, hogy sportolnom kellene. Az öcsémmel ellentétben, akinek annyi energiája volt, hogy kellett valami, amivel le tudják fárasztani kicsit. Ő választotta ennek köszönhetően a birkózást, én pedig elkísértem az első edzésére. Tudni kell, hogy mi imádtunk és a mai napig imádunk vetélkedni egymással, tehát a következő edzésre már én is beálltam, hogy megmutassam, vagyok olyan ügyes, mint a testvérem. Az edzők azt mondták megvan a tehetségem, így pár hónap múlva, 9 évesen már minden nap jártam edzésre. Mondhatjuk, hogy véletlenül kerültem a sportágba, így a szerencsének köszönhetem.
Volt olyan pont a karriered során, mikor megfogalmazódott benned, hogy igen, ebben a sportágban komoly eredményeket érhetek el?
Konkrét pont nem, inkább szép lassan alakult ki bennem ez az érzés. Eleinte nem mertem nagy álmokat szőni. Talán 13 éves lehettem, mikor válogatottságról, korosztályos világversenyekről beszéltek nekem, ekkor kezdtem el nagyobb, távolabbi célokat is kitűzni magam elé.
Elég fiatalon, 18 évesen 2014-ben meg is szerezted az országos bajnoki címet a 60kg-os súlycsoportban. Ma viszont az 55kg-os súlycsoportban versenyzel. Van valami oka ennek a súlycsoportváltásnak?
Ennek egy egészen egyszerű oka van, a testsúlyom változott azóta, illetve felnőttként nagyobb fogyásokat is bevállaltam egy-egy verseny érdekében.
2018-ban szerepeltél a felnőtt Európa-és világbajnokságon is. Milyen érzésekkel, tapasztalatokkal jöttél haza a nemzetközi porondról?
2018. számomra volt nem túl szerencsés év. Az Európa-bajnokságra csak épp, hogy felépültem egy kézközépcsonttörés utáni műtétéből, majd a világbajnokságon sem sikerült jól szerepelnem. Nem tudtam olyan eredményeket hozni, amiket elvártam volna magamtól, emiatt mélyponton éreztem magam. Ezzel párhuzamosan ezek a vereségek ösztönöznek is arra, hogy leüljek és higgadtan kielemezzem az eddigi munkám, hogy ezek után jobban és hatásosabban tudjak dolgozni a siker érdekében.
Egy ilyen sportban nem meglepő, ha megsérül valaki. Mi volt a legsúlyosabb sérülésed eddig? (Reméljük, ennél súlyosabb nem lesz.)
Volt már kulcscsonttörésem, kézközépcsonttörésem, de a legrosszabb a könyökficamom volt, hiszen akkor a szalag is sérült és nagyon sokat ki kellett hagynom. Ez a rákövetkező évben kiújult, ami így további heteket vett el a felkészülésemből. Emiatt próbálom kerülni az ilyen veszélyhelyzeteket.
Milyennek a versenytársak, vannak ellentétek? Hiszen egy küzdelmes kontaktsportról beszélünk.
A szőnyegen mindenki nyerni akar, így ott megvan a kellő versenyszellem, agresszivitás, de ez a normális. A magam részéről sosem volt harag bennem egy ellenfelem iránt sem, ez nem személyes ügy. Viszont ha a szőnyegen vagyunk, az a dolgunk, hogy nyerjünk és legyőzzük azt, akivel szembe kerültünk.
2018-at Magyar bajnoki címmel zártad. Mik a terveid, céljaid 2019-re és a távolabbi jövőre? Esetleg van valamilyen álomcélod a sportágban?
Szeretnék érmeket szerezni a világversenyeken, U23-as korosztályban és felnőttben is, szerintem ez reális célkitűzés is. Az álmom továbbra is az Olimpiai részvétel, így mindent megteszek 2019-ben, hogy Tokióban már ott lehessek a lejobbak között.
Utánpótlás szinten és most már a felnőttek között is több szép eredményt gyűjtöttél be. Melyik számodra a legkedvesebb?
Az utánpótlás eredményeimre is nagyon büszke vagyok. Bár kadet világbajnokságot is nyertem, nekem mégis a kadet Európa-bajnoki címem a legkedvesebb, mert az volt az első érmem világversenyről és ez jelentette a nagy áttörést is számomra. De a legértékesebbnek a felnőtt Európa-bajnoki bronzérmem mondanám, erre vagyok jelenleg a legbüszkébb.
Hogy tudod összeegyeztetni az élsportot a tanulással, mennyire kezelik rugalmasan, ha versenyre kell utaznod?
Ez egy nehéz része az életemnek, mivel az év nagy részét edzőtáborokban töltöm, így nagyon kevés időm marad az iskolára, nem tudok részt venni az órákon, amit persze – érthetően - nem mindenki tud tolerálni. Így lassan, de biztosan haladok az iskolával.
