close
CímlapSportA sikersztori folytatódik

A sikersztori folytatódik

2018. november 26.2875Megtekintés

Mostanra biztos vagyok benne, hogy hallottatok Bicsák Bencéről, az ország egyik legsikeresebb triatlonosáról, hisz már több cikket is írtunk róla, eredményeiről. „Mellesleg” a PTE hallgatója és tehetségkövet. Most, hogy az idei szezonnak vége, itt egy újabb interjú, mert mint mindig, most is volt miről beszélgetni vele.

Az idei év elég sűrű volt számodra. Hogy érzed magad, elfáradtál?

Ahogy mondod, sűrű volt ez az év, de annál jobb. Nagyon jól érzem magam, mar két hete tart a pihenőm, szóval sikerült kipihenni magam. Hogy őszinte legyek, mar kezdenem újra az edzést, de az edzőm egy hosszabb pihenőt szabott ki most, hiszen hosszú év áll mögöttünk, és meg ennél is hosszabb lesz a következő év. Ennek ellenére nem ereztem magam fáradtnak, valószínűleg azért, mert olyan jól jött ki minden lépés idén, meg most is csak menni akarok előre. Azonban most fejben kell ott lennem, tudni kell, hogy mikor jön el a lazítás ideje, mielőtt újra nekilátunk a terhelésnek. Nem mondanám, hogy kimerültem, érzem, hogy van meg bennem, de ebben a pihenő időszakban kevésbé érzem magam energikusnak, mivel nincs meg a megszokott napi rutin, a három edzés, így nem is pörgök annyira.

Egy bejegyzésedben írtad, hogy ez volt pályafutásod eddigi legsikeresebb éve. Mesélj róla kicsit!Igen, ez nagyon jól sikerült! Idén kezdtem a WTS sorozatot, ami a felnőtt világbajnoki sorozat. Hasonló a rendszere az F1-hez: hét verseny van a világ különböző pontjain, ahol pontokat szerez az ember, majd a végén rendeznek egy döntőt. Számomra ez volt a következő lépcsőfok. Ezek a versenyek rengeteget számítanak a világbajnoki ranglista alakulásánál és az olimpiai kvalifikációnál is. A kvalifikáció egyébként májusban kezdődött, és két évig tart. Évente hat versenyt foglal magába, nagyon izgatottan várom a következő szezont pont emiatt.

„Következő lépcsőfok” – így jellemezted a WTS versenyeket. Mennyivel más, mint az eddigi futamok, amiken részt vettél?

Ez most rosszul fog hangzani, de eddig „csak” Európa-kupákon, világkupákon indultam. Ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy nagyon fokozatosan, tudatosan haladunk előre. Nagy a különbség! Ezeken a versenyeken 75-en indulhatnak, míg egy WTS-en 55 a maximum induló szám, valamint ott tényleg mindenki ott van, aki számít: világranglista top 10. Talán a Grand Slamekhez tudnám hasonlítani a teniszben.

Így már értem, miért fontos előrelépés a karriered szempontjából. Kicsit sem voltál ideges, hisz idén voltál először ilyen kaliberű versenyen?

Pontosan ezért nem idegeskedtem rajta, újoncként nem akartam rágörcsölni. Az első verseny Abu-Dzabiban volt és én csak élvezni akartam. Bevallom, ott elestem, de így is 30-ban végeztem, és nagyon hasznos verseny volt. Jó lehetőség, hogy felmérjem milyen is egy ilyen verseny, hol helyezkedem el a többiekhez képest. Az eredménnyel ugyan nem voltam elégedett, de nagyon tetszett a verseny. Nem volt akkora káosz a vízben például, mint, amit eddig tapasztaltam és éreztem, hogy több is lett volna bennem, amit a második versenyen meg is mutathattam.

Milyenek voltak az ellenfelek? Éreztették veled, hogy te vagy az új fiú, ők pedig a sport elitje?

Megdöbbentő volt az egész élmény. Ahogy megérkeztem, mindenki nagyon kedvesen fogadott. Befogadó volt a közeg, a legnagyobb versenyzők is egyből odajöttek köszönni, beszélgetni. Én meg csak arra tudtam gondolni, hogy miért állnak velem szoba. Hihetetlenül pozitív élmény volt ez számomra. Egyébként versenyzés szempontjából nagyon látszott, hogy tapasztalt, megfontolt sportolókkal állok szemben.

Említetted, hogy a második verseny jobban sikerült. Hol volt és mit kell róla tudni?

A jokohamai verseny valóban szuper volt. Az volt egyben az olimpiai kvalifikáció első versenye is. Előtte az elvárások nem voltak olyan nagyok, nem is számítottam arra, hogy benne leszek az első 15 futóban, hiszen előtte sérült is voltam, hetekig nem futottam. Mégis 5. lettem, sőt ez után is ereztem, hogy akar jobb eredménnyel is zárhattam volna. Eufórikus érzés volt, az egész verseny, annyira jól jött ki. Olyan volt számomra, mintha az olimpián lettem volna 5., hiszen olimpiai távon versenyeztem, olyan ellenfelekkel, akik minden bizonnyal ott lesznek Tokióban. Emiatt annyira felszabadult lettem egész nyáron, borzalmasan jó visszajelzéseket kaptam, ami csak jót tett. Sokan a versenytársak közül is odajöttek, hogy gratuláljanak az eredményhez. Azt mondjak, hogy ez a magyar triatlonsport legjobb eredménye volt.

Én is sportoltam versenyszerűen, tehát tudom, mennyi önbizalmat tud adni egy jó eredmény. Mi következett ezután?

Jól mondod, nagyon sokat ad az embernek, nagyon motivált lettem, nem akartam leállni, és ennek meg is lett az eredménye. Jokohama után begyűjtöttem egy világkupa negyedik helyezést Asztanában, ahol a körülmények nem feltétlenül nekem kedveztek. Nagyon jó úszókkal kerültem össze, ami nekem pont nem a legnagyobb erősségem, mégis elsők között értem partot. Majd címvédőként álltam rajthoz a tiszaújvárosi világkupán, amit nagyon szerettem volna ismét megnyerni. Az előfutam nagyon jól sikerült, első helyen jutottam a döntőbe, ahol aztán akkora jégeső fogadott minket, hogy biciklizés közben lefújták a versenyt.

Idén elég sokat léptél előre a világranglistán is, ha jól tudom.

Igen, es ennek nagyon örülök, viszont, ami megmosolyogtatott az az, hogy az asztanai verseny után első voltam a kvalifikációs ranglistán.

Jó volt olvasni, hogy Bicsák Bence első, Mario Mola, aki háromszoros világbajnok második és meg sorolhatnám.

Ez is hatalmas löketet adott meg így a vége felé. A világranglistán is sokat léptem előre, 83. helyről a 18.-ra, ami azért nem kis váltás, legalábbis én úgy érzem. Emellett megnyugtató, hogy ezeket az eredményeket úgy tudhatom magaménak, hogy nem voltam túlhajtva, nem versenyeztem annyit, mint az előző években.

Talán annyi futamod nem volt, de nagyon sokfelé jártál a világban, gondolom, a folytonos utazás sem sétagalopp.

Valóban, voltam Ázsiában, Kanadában, Ausztráliában, Európában és a Közel-Keleten is. Sok időt vesz el az utazás, és ha nagy a távolság, akkor én úgy vettem észre, hogy érdemes annyi nappal a futam előtt kimenni, amennyi az időeltolódás. Kétféle versenyen vettem reszt idén, voltak versenysorozatok, mint Ázsiában, ahol több verseny volt, aminek megvan az az előnye, hogy ha az első nem sikerül úgy, ahogy kellene, akkor sem ment kárba az a sok utazás, mivel van még verseny. Szerencsére mikor csak egy WTS-re utaztam ki Kanadába, akkor sem kellett jó eredmény nélkül hazajönni. Sikerült a 9. helyet begyűjteni, ami azért is remek helyezés mert magyarnak meg sosem sikerült WTS-en top 10-be kerülni nekem pedig már kétszer sikerült.

Egy korábbi interjú során már említetted, hogy ti az edződdel hosszú távra terveztek, nagyon megfontoltan építitek a karriered, hogy 25-28 éves korodban legyél a csúcson. Mit gondolsz, hogy álltok ezzel, hiszen pont az olimpia évében töltöd be a 25-öt.

Igen, bár csak most ismertem meg azokat a triatlonosokat, akikkel ott kell majd szembenéznem és látom, hogy milyen iszonyatos mennyiségű edzésmunkát tesznek bele. Úgy érzem, még nem állok ezen a szinten, így az az időszak, mikor fizikailag és mentálisan is a csúcson leszek, ki fog tolódni szerintem. Viszont, mivel már így is jönnek a jó eredmények, abban bízom, ha növeljük az edzések intenzitását, akkor még jobb teljesítményre lehetek képes. Fontosnak tartom az egyensúlyt és a fokozatosságot. Kellenek a kemény edzések és a lazák is, és persze növelni sem lehet ész nélkül a terhelést. Szép lassan kell hozzászoktatni a szervezetet, és akkor nem lesz baj.

Úgy érzem, jól haladunk, magabiztos vagyok.

Milyen célkitűzéseid vannak a következő évre nézve?

Szeretnék minél több WTS-en ott lenni, lehetőleg az összesen. Úgy érzem, az olimpiai kvalifikáció már nem cél és álom, hanem alapelvárás. Persze messze van meg, de már most annyi pontom van, amennyivel jutottak már ki az olimpiára, ennek ellenére szeretném bebiztosítani ezt a WTS versenyeken elért eredményekkel. Sokat szeretnék fejlődni, főleg a sprintversenyeken. Valamint amiben úgy érzem, javulnom kell, az az agresszivitás. Ha ez sikerül, akkor úgy érzem, akár a dobogós helyekért is küzdhetek majd. A lényeg ezek után is az marad, hogy élvezzem és szeressem, amit csinálok és persze amennyire csak tudok. Igyekszem több energiát az egyetemre fordítani, mert szeretek PTE-s diák lenni, és a sok sikerhez az egyetem támogatása is elengedhetetlen volt.

Horváth Attila

Horváth Attila