close
CímlapKlímaváltozásVíz, erdő, termőföld

Víz, erdő, termőföld

Ózdon született 1980-ban, gyerekkora nagyobb részét a természetben töltötte és természetesen az ország egyik legszennyezettebb városában – hála a vaskohászatnak. Elmondása szerint, az erkélyen gyakran még teregetni sem lehetett. Meghatározó élménye a Bükk hegység. „Én mindig a vizek és az erdők között léteztem. Ma is ebben élek. Minden szünetben az erdőben dolgoztam, akár a fatelepítéssel, erdőtisztítással, akár gombagyűjtéssel foglalkoztam. Ma permakultúrát oktat a világ 23 országában. A nadrágja perui, a pólója etióp, a bronz karkötője dél-amerikai, a rézből készült ír, a haja a 24 ezer kilométeres stoppolás közben magától berasztásodott. Márkuly Istvánnal (Kurgi) a Globális Klímahét pécsi rendezvényén beszélgettünk.

Mit tanultál, erdészetet?
Nem, festő-mázolóként végeztem, majd érettségiztem, de a modern oktatási rendszer nem az én utam. Fentarthatóságot tanultam, gyakoroltam, 18 éves korom óta a saját utam járom, előbb az építőipari cégemben dolgoztam. Elegem lett, 2003-ban végigjártam egy permakultúra tanfolyamot. Ez motivált annyira, hogy máig is ebben élek.

Mi az, hogy permakultúra?
Egy tervezési rendszer a fenntartható emberiségért. Az első hétvége, amelyen részt vettem, megmutatta, hogy a természettel együtt is lehet dolgozni, nemcsak ellene. A természet mintázatait vesszük alapul. Ez egy olyan kultúra, amely áthidal határokat, népcsoportokat, klímákat. Leegyszerűsíti a létezést oda, ahonnan jöttünk. A természetből érkeztünk mi is, ezt sokszor elfelejtjük.

Jártam egy német hippiközösségben. Fából készül lakókocsikban éltek egy erdőszélen. Elképesztő szabadságban és harmóniában éltek.
Különböző formák és mintázatok jönnek a természetből. Most az ébredés időszakát éljük, nem lehet olyan életformát kialakítani, ami nem természetazonos, mi is része vagyunk a természetnek. Ha szeretjük önmagunkat, rá kell jönnünk arra, ha a környezetünket bántjuk, önmagunkat bántjuk.

23 országban dolgozom, vagy dolgoztam, három különböző klímán. Etiópia, Közel-Kelet, Dél-Amerika, Ausztrália… A kultúra tükrözi azt, hogyan bánunk a természettel. Ha megérkezem egy országba, a tájképből fel lehet ismerni a kultúra sajátos jegyeit.

Milyen globális gondokat láttál?
A termőföld és víz a prioritás. A termőföld és az erdős rendszerek átalakulása, eltűnése a legnagyobb probléma. És ez is a kulcs. A permakultúrában azt tartjuk, hogy a problémában van a megoldás kulcsa. Ez az oktatási rendszer. A problémák nagyobb részét az emberiség hozta létre. A mezőgazdaság kiemelhető. A mezőgazdaságban épp ott jelent meg a műtrágyázás, ahonnan az I. Világháború is kirobbant, Németországban. Ha romboljuk a természetet, akkor ez más téren is megnyilvánul.


A Földön élő 7,53 milliárd ember mekkora részének jelent megoldást a permakultúra?
Ha megismerjük a természetet, rájövünk a működésére. Az életközösségek megtalálják a saját harmóniájukat. Ha egy erdőt kivágok, akkor eltűnik egy erőforrás – a fák – és felgyomosodik a talaj. A gyomnövények segítenek megvédeni a földet, amíg újra beerdősödik. A Földön, globálisan az ember az egyetlen olyan eleme a rendszernek, amely képes újragenerálni a forrásokat. Egy intelligens tervezési rendszerrel képesek vagyunk támogatni, segíteni a természetet, azáltal, hogy aktívan a természetet tekintjük elsődlegesnek, nem pedig a gazdasági hasznot. Ha magára hagynánk a Földet és elvennénk belőle az embereket egyetlen mozdulattal, akkor a sivatagosodás már nem állna meg, hanem egyre jobban közeledne a mérsékelt égövre.

Már Magyarországon is megjelent a sivatag.
Félsivatagnak, sivatagnak minősítettek Magyarország egy részén. Ha még több fát vágunk ki, annál több gyom jön. Minél nagyobb stresszhatás ér minket, annál nagyobb számú lesz a populáció. Megismétlem: mi vagyunk azok, akik képesek regerenálni a Földet. Azokban az országokban, ahol a legdinamikusabb a populáció növekedése ott a legnagyobb stressz: Afrika, India, a Közel-Keleten… Én hiszek abban, hogyha „paradicsommá” alakítanánk a földet, akkor a populáció önmagától moderálódna, mert nem lenne annyi stressz. Ha egy cukkini termését levágom, mielőtt magot hozna, akkor az a növény stresszhelyzetbe kerül, mivel veszélyeztetve érzi a következő generációt, ezért megsokszorozódott erővel kezd növekedni. Ha elmegyek egy fitneszterembe és gyúrok ezerrel, akkor az a stressz az izmaimat megnöveli. Nem tudok más rendszert, mint a permakultúrát, ami képes lenne a növekedő populáció okozta stresszt kezelni.

Hogyan?
Cselekedni kell. A világ problémái nagyon bonyolultak, a megoldás idegesítően egyszerű. Le kell egyszerűsíteni az igényeinket – ahogy a permakultúra is leegyszerűsíti a problémákat azokra a kérdésekre, amelyek nélkül nem tudunk létezni. A termőföld, a víz, az energia, és az energia átalakítása – ezt a fás rendszerek képesek leghatékonyabban megoldani. A termőföld a legbonyolultabb élő közeg. Mindössze a 6%-át ismerjük. Ez az evolúció szintere. Ha nem ennek a védelme lesz a prioritás, akkor rengeteg problémával kell szembenézni még az emberiségnek. A Föld köszöni szépen, jól elvan nélkülünk. Emberek nélkül is létezni fog. Nem a Földet kell megmentenünk, hanem önmagunkat. Klímaváltozás mindig is volt, gondoljunk a jégkorszakra, de a mértéke stresszelő. A jégkorszakban is eltűntek emberi közösségek. A föld belsejében rejlő energia előbb utóbb elő fog törni. Ehhez cselekedni kell. Védeni a földet, vizet, biomasszát.

Te mész körbe a Földön és erről beszélsz, vagy pedig a tudatos tervezést végzed?
Egyrész tanulok, minél többet tudok, annál erősebben érzem, hogy mennyire keveset. És tanítok is, hogy az egyensúly létrejöjjön. Láncot kellene alkotnunk és az előttünk járó lába nyomába lépni. Nem professzorként szeretnék tudás nélküli fiatalokat oktatni. Az egyik mesterem pár napja mondta, hogy

a komposzt olyan mint az információ: ha nem szórjuk szét, akkor nem ér semmit.

Összefogásra, együtt dolgozásra van szükség. A harmadik terület pedig a kivitelezés.

Milyen elvek szerint működik a permakultúra?
Fontos az emberekkel való foglalkozás és törődés. Törődők azzal, hogy hogy van a szomszédom, a tágabb közösségem, és hogy van Európa… Globálisan gondolkodni és lokálisan cselekedni. Fontos megújuló erőforrásokat alkalmazni és megőrizni és segítem újragenerálódni. A harmadik elv az egyenlő megosztásé. Mind információban, mind másban. Ami számomra már túl sok, azt más lehet, hogy fel tud majd használni. A szennyeződések elkerülése a világban is fontos.

Mi a szennyeződés?
Egy fel nem használt erőforrás. Amiből túl sok van, azt nem tudom használni. Ezt visszafordítani úgy, ahogy egy fa is felnő, majd eldől, s komposztálódik. A visszafordított energiák elve is fontos. Akadályt lehet találni bőven, de bizonyos ideje az életem arról szól, hogy olyan katasztrófa sújtotta területekre járok, ahol a természet már nem tudja magát regerenálni. Novemberben nyolc hetet töltök a Holt tenger partján, ahol a Green in the desert c. projektben fogok tanítani. Egy kéthetes elméleti tanfolyam mellett egy négyhetes gyakorlatit is tartok, hogy az emberek tudjanak magukon segíteni. Van 72 milliméter eső egy évben, pár óra alatt leesik. A talaj teljesen elszikesedett, 400 méterrel a tengerszint alatti területen leszünk. Saját magától ez a terület már nem tud regerenálódni. Kenyában is ilyen helyre megyek tanítani.

Mit tudsz tanítani ilyen helyeken?
Van egy általános emberi tulajdonságunk. Ha van valamink, nem tudjuk értékelni, csak ha már nem birtokoljuk. Kívülállóként tudok segíteni, rámutatni az értékekre. Én, aki érzelmektől mentesen megyek egy népcsoporthoz, meglátok olyanokat is, amiket ők nem. Kenyában női csoporttal dolgozunk. A maszájoknál férfidominancia van. A mai napig lehet venni 50 kecskéért egy feleséget, elmész egy másik faluba és lecseréled a régit. A gazdagság mértékegysége még mindig az állatok száma. Ezáltal túllegeltetés lesz, ez tönkreteszi a talajt, a növények nem tudják megfogni a földet, s oda az egész, megindul az erodáció. Sem a kecske, sem a növények, sem az ember nem fog megélni a területen. Egy olyan völgyben is dolgozom, ahol ezer hölgy él,

egy maszáj női csoport és naponta 20 km-ert sétálnak az ivóvízért – ez a tradíció.

Amikor eljut oda a közösség, hogy nincs mit enni, nincs mit inni, akkor már tényleg baj van. Egy terhes nőnek háromnaponta jut egy tál étel. Amikor elkezdünk ilyen népcsoportokkal dolgozni, akkor azt a hitet tudjuk adni, hogy ki tudjuk javítani azt, amit ők elrontottak. Előbb a közösségnek egy kisebb kertet készítünk, megmutatjuk, hogy így is lehet boldogulni, akár nagyobb mértékben is, de ehhez az állattenyésztés mértékét csökkenteni kell, ahogy ezzel együtt a férfidominanciát is. Ahogy mondtam, a kultúra és a táj egymással harmóniában létezik. Ez nem működhet a mi három alapelvünk nélkül.

És ha nem tehetnek az emberek arról a helyzetről, amibe kerültek?
Etiópiában gyerekekkel foglalkozunk egy árvaházzal. Ott a gyerekek élete nem feltétlenül érték. Az utcán kéthetente lehet kitett gyerekeket találni. Én nem a világot szeretném megmenteni, hanem a saját világomat. A harmincas éveim végét járom. Van rá időm, energiám, hogy különböző klímákkal együtt dolgozzak. Ahhoz hogy megértsük a földet, kell a trópusokon, a sivatagban és a mérsékelt égövön is dolgozni. Ha ezt követi az oktatásirendszer és én kinevelem a mögöttem haladókból a tanárokat, akkor majd nyugodtan hazamehetek kertészkedni. (nagy mosoly)

Beszámolsz néhány sikerről és kudarcról?
A legnagyobb kudarcom az volt, amikor rájöttem, hogy mibe születtem bele, miben éltem, hogy ez mennyire van közel a természethez. A modern gondolkodás kudarc. Sikerként éltem meg, hogy megváltoztattam ezeket a dolgokat. Sikerélmény az is, ha elültetek egy magot és kihajt. Azzal az energiával együtt növünk. De egyetemeken is elértünk sikereket. Európában először értük el, hogy a saját elveink megjelentek a felsőoktatásban. Egy tavalyi tanítványom a Keszthelyi Egyetemen tanít, akkora hatással volt rá, hogy majdnem összeomlott, mert nem szeretett volna visszamenni és ugyanazt tanítani, ugyanúgy, ahogy korábban tette, arra kért, segítsek. Egy hosszú beszélgetés után rájöttünk arra, hogy két erős fegyver van a kezében azzal, hogy növényvédelmet tanít – az oktatás és az, hogy kapcsolatban áll gazdákkal. Vegyszer helyett mást is fel tud kínálni nekik. A problémát nem söpörtük a szőnyeg alá, visszament az egyetemre, és megpróbálja beépíteni a permakultúrát az oktatásba. Egy párórás előadást is fogok tartani, és elindul a Bevezetés a permakultúrába c. tantárgy. Emellett a cserszegi fűszeres területén kapunk három évre egy háromezer négyzetméteres részt, ahol bizonyíthatjuk, hogy másfajta rendszerekkel is tud működni a szőlészet.
A humánökológián is indítottunk egy tanfolyamot az ELTE-n. Az elveink gyakorlati fázisban kerültek. Hat egyetem hívott meg minket az országban, változást hoztunk a felsőoktatásban. Ovikba is megyünk, szakközépiskolákba, ahová hívnak. Szívesen megyünk olyan helyekre, ahol tudunk segíteni. Minél messzebb megyünk a problémáktól, annál nehezebb megoldani. Zalában egy nagyobb víztározót hoztunk létre, a völgy vízbiztonságát regeneráltuk ezzel.

Balogh Robert

Balogh Robert