close
CímlapEgyetemi életHiánypótló képzések: színházi, filmes és média háttérszakmák

Hiánypótló képzések: színházi, filmes és média háttérszakmák

2018. július 31.

Tíz szakirányú továbbképzés indul 2018 októberétől a színház- és filmművészet területén a PTE Művészeti Kar és a Színház és Film Intézet szervezésében. Olyasmik, amiket mindenki kipróbálna egyszer, s amiket látszólag, laikus nézőként olyan egyszerű csinálni. Az ezeket körüllengő misztikus ködöt oszlassuk is el rögtön: ezek a szakmák tanulhatók. Csak eddig nem volt hol. A Színház és Film Intézet alapítóját és vezetőjét, a szakmai programok összeállítóját, Csányi Jánost kérdeztük a részletekről.

Ha jól tudom, ezekhez hasonló képzések Magyarországon nem nagyon voltak eddig.

Egyáltalán nincsenek. A Színház és Film Intézetben létrehoztuk a színház és film ágazat teljes szakoktatási portfólióját, 110 szakmai képzést, s ennek tíz szakmai képzése indul el a PTE-vel való együttműködésben. Ehhez hasonló portfólió egész Európában nincsen, egy-egy szegmens köré szerveződtek eddig csak képzések. Mi pedig arra vállalkoztunk, hogy a két nagy művészeti ág, a mozgókép és az előadóművészet teljes szakképzési programját kidolgozzuk és összehangoljuk.

Ha nem volt kidolgozott képzés eddig, akkor hogy zajlott a szakemberek képzése?

Inaskodással. Odakeveredett valaki az ismerősök vagy rokonok révén, vagy véletlenül, egy mester pedig magához fogadta, s 5-10 év alatt kitanította az adott szakmára. Ez eddig működőképes volt, de ma már annyira komplex technológiákat kell egy-egy összetett kollektív alkotóművészeti tevékenység során alkalmazni, hogy ahhoz, hogy ez professzionális szinten működjön, professzionális oktatásra van szükség. Nem kell mindent egyetemi szinten oktatni, természetesen van számos szakma, amihez kevesebb is elég. De vannak azok a szakmák, amik komolyabb felkészültséget igényelnek. A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karával 2018 őszén tíz szakirányú továbbképzést indítunk el. Több művészeti intézményt hoztam létre eddigi a pályámon, mely során olyan tudásra tettem szert, amivel már kidolgozhatók voltak ezek a képzések. Nem ismerek senkit, aki három-négy szakmánál többet átlát valamennyi összefüggésében.

Milyen alapdiplomával rendelkezik az ideális jelölt?

Elsősorban a szakterületekre alkalmas személyeket keresünk, de a képzések között is van különbség: más kvalitások kellenek egy díszletfestőnek, mint például egy forgatókönyvírónak. A díszletfestő és -szobrász szakokra például képzőművészeti alapképzettséggel rendelkezőket várunk. . A dokumentumfilm-alkotó vagy a forgatókönyv- és drámaíró képzésre, és még néhány másikra azonban bármilyen diplomával lehet jelentkezni.

 

Az egyik szakra külön is rá kell kérdeznem: mit fed az, hogy hatásvilágítás-tervező?

Ez egy kifejezetten színházhoz kötődő szakma. Gyakorlatilag azt lehet megtanulni, hogyan kell az üres teret vagy díszletet a színházban bevilágítani úgy, hogy pusztán ezzel különböző hatásokat érjünk el. Különleges szakma, Magyarországon nem oktatták eddig, és Európában sem sok helyen, pedig minden színházban folyamatosan szükség van a hatásvilágítás tervezésére, ami természetesen magas szintű művészeti és kreatív érzéket és kiemelt szaktudást igényel. A fénnyel való munka az egyszerű gyertyalángtól a fényfestésig a technológia fejlődése miatt végtelen lehetőséget rejt magában.

A gyakorlati oldala milyen lesz ennek a képzésnek?

Ezeket a szakmákat nem lehet eltávolítani a szakterületektől: a színházi szakmákat színházban, a filmes szakmákat a filmes szakterületen lehet csak megtanulni.

Éppen emiatt a képzésnek pontosan a fele az elmélet, ami a tantermekben zajlik, s a másik fele pedig gyakorlat, a szakmai területekre kihelyezett óra, illetve gyakorlatvégzési munka. Lényegében minden szaknál egyéni szintre bontjuk le a gyakorlatot, ami számunkra kifejezetten bonyolult logisztikát jelent. A képzés második és harmadik féléve gyakorlat, a Színház és Film Intézetnek több mint 50 szakmai partnere közül valamelyiknél Budapesten.

Milyen trendek vannak az adott szakokon? Például egy díszlettervezésnél?

Magyarországon és Közép-Európában a szocialista időszak második felében, sőt, még 90-es évek első felében is nagy, statikus és nehéz színházi díszletek építése volt jellemző. Az elmúlt 15 évben, illetve Nyugat-Európában már korábban változás ment végbe: egyrészt rendkívül költségesek ezek a díszletek, drága a gyártásuk, a beépítésük, mozgatásuk, lebontásuk, raktározásuk és a szállítás is komoly költségekkel jár. A szocialista időszakban ez nem volt probléma, hiszen az intézmények olcsó munkaerővel rendelkeztek. Ma ezeket a szakembereket megfizetni nagyon költséges. Ráadásul ma már lenyűgöző technológiai lehetőségek állnak rendelkezésre, s ezáltal sokkal kreatívabb, könnyebb, kisebb költségvetésű, és ugyanakkor sokkal látványosabb dolgokat lehet velük elérni.

Meggyőződésem, hogy nem vagyunk olyan távol attól, hogy komplex, háromdimenziós képeket bevetítsünk a térbe.

Mondok egy egyszerű, magyar példát, ami szerintem rendkívüli innovációs értékkel rendelkezik: lehet módosítani élőben egy háromdimenziós képen, vagyis mondjuk, esik az eső, de 3D-ben. Egy csettintésre megállítom az esőt, odasétálok az egyik esőcsepphez, megbököm, és az az egy csepp leesik, a többi a helyén marad.

És a forgatókönyvírásnál?

A magyar film a XX. század első felében abszolút világszínvonalú volt, és - amennyiben nem lennének nyelvi kötöttségek - a magyar színészek is a világ élvonalában lennének. Operatőreink is világhírűek. A forgatókönyvírást tekintve viszont soha nem voltunk erősek: mindössze néhány nemzetközi hírű forgatókönyvírónk van. Ugyanakkor ez a szakma a filmkészítés a filmkészítés kulcsa, hiszen a filmek előállítása ma már annyira bonyolult és drága művészeti és üzleti tevékenység, hogy ahhoz, hogy magas színvonalú legyen, nélkülözhetetlen a forgatókönyvírás magas színvonalú elsajátítása. Mivel drágán, sok tízmillió dolláros költségvetéssel gyártanak, a forgatókönyveik precízen, akár képekre lebontva tartalmazzák a gyártási, gyakorlati oldalt is.

 

 

 

Egy forgatókönyv elkészítése hét-nyolc verzióban több év munkája, és jellemzően nem egyvalaki dolgozik rajta, hanem általában egész alkotócsoportok. Ez egy rendkívül izgalmas, és nagyon nehéz szakma: komplex fantázia, írói képesség és dramaturgiai véna, a technológiák és a filmkészítés folyamatának pontos ismerete szükséges hozzá. Mi összekötöttük a drámaírással, egyszerűen azért, mert a két terület alapjaiban kapcsolódik egymáshoz: a forgatókönyvíró egyben drámaíró is kell, hogy legyen, hiszen minden film alapja lényegében egy írott párbeszédből álló dráma. Persze, a drámát nemcsak az adott személyiségbe belehelyezkedve kell tudni megírni, hanem teljesen másként kell időben, térben gondolkodni. Ezek a képzések másoddiplomás szakmai képzések, ide például olyan személyiségeket várunk, akik írással foglalkoznak, akik komolyan érdeklődnek eziránt a szakma iránt. Magyarországon a nagyobb egzisztenciális biztonságon túl is célszerű összekapcsolni az összetartozó szakmákat, hiszen míg egy angolszász filmprodukcióban több mint 200 szakma képviselője dolgozik egy magyar film, esetén ugyanezt fele annyi szakterülettel oldjuk meg, ami szaktudásban le kell, hogy fedje ugyanazt a filmelőállítási tevékenységet.

De a filmgyártás nemcsak a forgatókönyvről és a forgatásról szól, ezek a filmprodukciók hatalmas, komplex vállalkozások, melyeken évekig dolgoznak, egy-egy adott filmre épülő ipart is beleértve, mely a megjelenés után is hatalmas további bevételeket hoz.

Ami a képzések között meglepett, az az előadó-művészeti gazdasági vezető. Ennyire speciális terület az előadó-művészet gazdasági szempontból?

Ehhez egy közgazdász alap végzettséggel közelíteni sem lehet, hiszen a középpontban egy művészeti folyamat áll. Hiába járt valaki közgázra, ha nem érti, nem látja át, mi folyik egy színházban, és nem tudja meghozni a költséghatékony döntéseket. A képzésünk kifejezetten az előadó-művészeti terület gazdasági vezetését célozza. Egész eddigi pályámon kulturális fejlesztésekkel foglalkoztam, két színházat alapítottam, két nagy színházat átalakítottam. Sok szakembert indítottam el a pályáján vezetőként. A Nemzeti Színház előző ciklusának gazdasági vezetőjét a Nemzeti jelenlegi gazdasági vezetőjét is én vettem fel és készítettem fel gazdasági vezetői feladatára. Mindkét kolléga rendelkezett közgazdaságtudományi alapokkal, gazdasági tapasztalatokkal, s ennek ellenére több évet vett igénybe a felkészülésük.

 

 

 

Van egy mondás: egy színházban nincsenek tisztán gazdasági, és nincsenek ettől független szakmai döntések, mert a kettő összefügg. Ahhoz, hogy valaki adekvát gazdasági döntéseket tudjon hozni, teljes mértékben érteni kell a színház belső folyamatait. A debreceni Csokonai színház átalakítása során pl. megszámoltam: 80 teljesen különálló szakma szükséges a három tagozatos színház működtetéséhez és az előadások létrehozásához. Vajon melyik gazdasági vezető ismeri mindet? A legtöbb városban a színház az egyik, ha nem a legnagyobb önkormányzati költségvetési intézmény, mely nagy foglalkoztatónak is számít. Például az Operaház 20 milliárd nagyságrendű költségvetéssel dolgozik évente.

Minden egyes színház éppolyan bonyolult, mint egy multinacionális nagyvállalat, csak kicsiben.

A sok szakma összehangolása speciális működtetési folyamatokat igényel, egyedi az egész rendszerre, csak éppen kis területre, pár épületbe van összesűrítve.

Kikre számítanak elsősorban a képzésben, olyanokra, akiknek nincs meg a papírja, de már részt vettek ilyen „inaskodásban”, vagy olyanokra, akik csak most vágnának bele?

Is-is. Lehet már gyakorlattal rendelkező és jelentkezhet az is, aki úgy érzi, az elméleti és a gyakorlati hátteret is szívesen elsajátítani, de nem rendelkezik előképzettséggel. A végzettség egyébként nem mellékes, a színházi területen az európai uniós jogi keretrendszer miatt ma már minden egyes szakmának dokumentált végzettséget kell tudnia felmutatni. Az eddigi tapasztalataink alapján fele-fele arányban jelentkeznek szakmai előképzettség nélküli, illetve gyakorló szakemberek. Annyit hozzátennék, hogy mi elsősorban szakmai utánpótlással foglalkozunk, kifejezetten kis létszámú osztályokban, magasabb színvonalon, professzionális gyakorlóhelyekkel együttműködve.

Mi a véleménye az előadó- és filmművészeti kritikaírásról, illetve annak a fogadtatásáról, amit szintén indítanak?

Sajátos véleményem van, hiszen szakmai szereplő is vagyok. Rosszak a tapasztalataim. Nemcsak a kritika, de maga a szakírás is mélyrepülésben van. A kiutat ebből csak egy teljesen új szellemiség megteremtése jelentheti. A magyar kritikaírás hagyományaira tekintve látható, hogy a legjelentősebb alkotók, pl. neves költők írtak régen kritikát, és írásaikat még ma is nagyon tanulságos elolvasni: szakmai tudásuk, felkészültségük, műveltségük, és nem utolsó sorban nagy fokú alázatuk bámulatos.

 

 

A probléma abból fakad, hogy ma bárki írhat kritikát anélkül, hogy értene a szakmához, és anélkül, hogy értené azokat a folyamatokat, melyek a színpadon vagy a filmben történnek. Attól, hogy valaki sok előadást látott és egy adott darabról vannak gondolatai, még nem lesz szakíró. Egy kritikusnak ismernie kell a belső folyamatokat, azt, hogyan születik meg egy-egy előadás, annak komplexitását, nemcsak a végeredményt.

A szakmát meg kell ismerni, s ehhez ki kell próbálni, meg kell tapasztalni, micsoda küzdelem és erőfeszítés van egy-egy előadás vagy film megszületése mögött.

Az nem lesz jó kritikus, aki nem próbált meg rendezni, játszani, nem próbált végig egy teljes munkafolyamatot, akár amatőr szinten. Ezek fejben nem lejátszható folyamatok, ahhoz túl összetettek.

Egy teljesen új szellemű, új kritikaíró nemzedéket kell elindítani, olyanokat, akik nemcsak elemeznek, de a szívükkel is látnak. Valószínűleg ugyanannyi időbe telik majd felépíteni a kritikusi szemléletet, mint amennyi idő alatt megszűnt. Azokat a lapokat is újra kell teremteni, melyekben volt igény arra, hogy kritikák jelenjenek meg. Vagyis nemcsak a nemzedéknek kell megjelenni, hanem azoknak a felületeknek, is ahol a kritikának helye van. Lassan vissza kell épülnie a magasabb szintű, minőségi kritikaírásnak, ahogy annak a piacnak is, ahol ez életképes. Szerencsére vannak biztató jelek, az értelmes és gondolkodó emberek igénylik ezt a kiegészítő műfajt.

Tervezik azt, hogy hosszú távon lesz ezeknek a képzéseknek idegen nyelvű verziója?

Amennyiben lesz erre igény és jelentkező, a későbbiekben a most induló szakok közül néhányat lehet, hogy meghirdetünk majd idegen nyelven is - pillanatnyilag erre nincs lehetőség. Elsősorban a filmkészítő szakoknál lehet ez távolabbi cél, hiszen a filmkészítés nemzetközi szakma, belföldön is angoltudással érdemes belevágni. Magyarországon a nemzetközi film bérgyártás 100 milliárdos piac, a magyar film ebből csupán néhány milliárdot tesz ki. Viszont a nemzetközi produkciók közül soknak Magyarországon zajlanak nem csak a forgatási, hanem a háttérmunkái is, kellenek a jól képzett szakemberek.

A Mozgóképalkotó képzésünk arra reagál, hogy az elmúlt évtizedekben a technológia hirtelen és elképesztően gyorsan fejlődött, s ennek révén a filmkészítés hozzáférhetőbbé, olcsóbbá vált: egy komplett filmet egy két-három fős stáb is el tud készíteni. Igen ám, de hiába elérhetőek a technikai feltételek, a kamerák, ha nincsen hozzá megfelelő tudás. Egy filmhez nemcsak az alapötlet kell, meg kell tudni írni a forgatókönyvet, megtervezni a gyártási folyamatot, összeszedni hozzá az embereket, megszervezni és elvégezni a forgatást, legyártani a filmet, vágni, utómunkával véglegesíteni, és a forgalmazást is elvégezni.

A teljes folyamatot eddig sehol sem tanították, pedig maga a folyamat ugyanaz akkor is, ha egy dokumentumfilm, és akkor is, ha pl. egy professzionális esküvői videó elkészítése a cél. Az eszköz ott van a kezünkben, de felkészültnek is kell lenni ahhoz, hogy végig lehessen vinni a teljes folyamatot.

Miért pont Pécsi Tudományegyetemen indulnak el ezek a képzések?

Annak, hogy Péccsel kerestük az együttműködés lehetőségét, a PTE jó hírén túl volt egy további fontos szempontja: az, hogy kiváló emberekkel találkoztam itt. Az a tapasztalatom, hogy minden dolog mozgatórugója néhány olyan ember, akikkel lehet együtt gondolkodni és közösen dolgozni. A pécsi Művészeti Karon nyitottságra, befogadókészségre, és ilyen nagyszerű emberekre leltem. Lengyel Péter dékánhelyettes urat külön ki kell emelnem, rengeteget dolgoztunk közösen az elmúlt két évben azért, hogy ezek a képzések elindulhassanak.

 

Dokumentumfilm-alkotó

Mozgóképalkotó

Színpad- és televíziós stage menedzser

Előadó-művészeti műszaki vezető

Előadó-művészeti gazdasági vezető

Forgatókönyv- és drámaíró

Mozgókép- és előadóművészeti szakíró, kritikus

Díszletfestő

Díszletszobrász

Hatásvilágítás-tervező

 

További információk:

A jelentkezés feltételei és további információk honlapunkon találhatók: http://www.art.pte.hu/szfikepzesek

Jelentkezési határidő: 2018. szeptember 14.

A képzések tervezett indítása: 2018. október 1.

e-mail: szfi.kepzesek@art.pte.hu

Harka Éva

Harka Éva