close

Prinz-díj

geomorfológia, Prinz-díj, Aubert Antal
2017. február 16. 62Megtekintés

A Prinz Gyula díjat a PTE TTK Földrajzi Intézete 1998 óta ítéli oda minden évben, és eddig a hazai földtudományok 37 kiemelkedő képviselője, illetve reményteljes tehetsége kapta meg. A Földrajzi Intézet Tanácsa 2017. január 10-i ülésén döntött az idei díjazottak személyéről: a junior díjat Józsa Edina kapta, a seniort Aubert Antal, vele beszélgettünk pályájáról.

Megtisztelő számomra a Prinz-díj, hiszen ezt még Tóth professzor úr alapította. Prinz Gyula sok egyetemet megjárt oktató, kutató volt, a ’30-as években, Pécsett dékán és rektor is volt egyetemünkön, mellette geológus, geomorfológus profillal a nagy polihisztorok közé tartozott.

Mikor találkozott először Prinz Gyula nevével?

Hallgatóként szembesültem Prinz tanaival, közte a leghíresebbel, a Kárpát-medence geológia viszonyait modellező elmélettel, a településmorfológiai kutatásai, morfológiai elemzései és néprajzi gyűjtései is megérintettek. Kezdő, fiatal kutatóként a vidék földrajzával foglalkoztam, a faluhálózat átalakulásával és a nemzetiségek sorsával. Minden vizsgált település morfológiájával is foglalkoztam. Társadalomföldrajz irányába fordultam, inkább a vidékkutatással foglalkoztam. A rendszerváltozással áttértem a turizmus kutatására, először a falusi turizmusra, aztán egyre összetettebb módozataival.

Mit tart a legnagyobb szakmai sikerének?

Igyekeztem az oktatásban is meghonosítani a turizmust, így került a földrajz tantervünkbe először az országban a turizmus szakirány. A Bologna-programba is sikerült átmenteni a turizmust, ma az országban több egyetemen is tanulják ezt a szakirányt. Éppen 25 éve ennek, hogy elkezdtük. Ezt tartom a legnagyobb sikeremnek, hogy sikerült ezt a határterületet meghonosítanom a földrajz-oktatásban. Kutatóként is az utóbbi húsz évben turizmus területéről publikáltam a legtöbbet, egyetemi tanári szintig jutottam vele.

Most mit kutat?

A turizmus világában a társadalmi, emberi tényezők szerepének fontosságát. A természeti, környezeti vonzerőt már kikutattuk. A humán erőforrás szakképzettsége a turizmushoz is nélkülözhetetlen, ezt a szociál-geográfia módszereivel igyekszem kutatni. A turizmus, a régiók és a kistérségek kapcsolatát vizsgálom. A turizmust, mint mentsvárat kezelik a világban, de ahol megjelenik ott bonyolult hálózatok működésére van szükség. A turizmus kemény iparág, koncentrált tőkét igényel, szükséges hozzá fejlett alapinfrastruktúra, a mellécsatlakozó kisvállalkozásokról nem is beszélve. A turizmus szelektál a térben. Manapság a területfejlesztési tényezők összefüggéseit kutatjuk.

Egy mai fiatalnak tanácsolná a földrajz szakot?

Természetesen. Azzal együtt, hogy sokat küzdünk a szakma elismertetéséért. Nincs normálisan szakmásítva a földrajz. A piaci oldal, a munkaadók nem tudják belőni, mit is tud egy földrajzos, ezért folyamatosan korrigáljuk, piacosítjuk a tantervünket, különösen a specializációk segítségével. Így egyre jobban eladható a geográfus. Különösen a geo-informatikus, a terület és településfejlesztő, a táj és környezetföldrajzos és a turizmus földrajzos. Mi a non-profitszférát célozzuk meg, nem a vállalkozásokat. A geográfia egy szemléletmód, összefüggéseket kell meglátnunk a térben, természet, a gazdaság és a társadalom háromszögében. Erre igazából csak a geográfus képes. A közgazdaságtudomány és az ökonómia is fontos, mélyelemzésekben rájuk van szükség, de a problémák felismeréséhez geográfusra.

Balogh Robert