close
CímlapEgyetemi életÚj megoldásokhoz új utak

Új megoldásokhoz új utak

2018. július 25.

Az új rektori vezetés tagja Lengvárszky Attila, az OIG vezetője, akit új, nem klasszikus, hanem kifejezetten újító szerepköre kapcsán kérdeztünk.

 

Egyelőre rektori megbízottnak nevezik az új posztot, melyet július elsejétől betöltesz. Mik azok a feladatok, amik ennek köszönhetően rád várnak?

Rektor úr arra kért fel, hogy nézzük át azokat a területeket, amelyek rektorként az ő közvetlen felügyelete alá tartoznak, és segítsem ezeket összefogni. A szervezeti egységeket tekintve jelenleg ez a Rektori Hivatalt, a Külügyi Igazgatóságot, és az Oktatási Igazgatóságot foglalja magában.

Nagyon sajátos az új rektori vezetés felállása, azt hiszem, hogy egyedülálló, hogy az új rektor volt vetélytársait választotta társnak. Ha pedig ez így történt, lépjünk még eggyel tovább, nézzük meg, ki mit írt a rektori pályázatában! Ezek alapján állítjuk össze az új rektori programot.

Az igazgatást pedig úgy tervezzük átalakítani, hogy ezeket a célokat a lehető legjobban szolgálják, a célokhoz hozzárendelve tudjuk a lehető legjobban végrehajtani a terveket. Nagyjából ez a feladat.

Komoly kihívás ez, hiszen egy program kapcsán szeretnénk szerveződni, melyben bizonyos változások szerepelnek mind az oktatás, a kutatás, mind a hallgatók életével kapcsolatosan, de még a Pécsi Tudományegyetem kapcsolatrendszerét tekintve is új vizekre evezünk. Logikus, hogy ha változtatni szeretnénk, már nem lehet a régi utat járni, hiszen a régi úton járva nem várhatnánk más, új, a korábbinál is jobb eredményeket.

Olyan szervezeti struktúrára van szükség, mely hatékonyabban, eredményesebben tudja végrehajtani a változásokat, hogy el tudja érni a rektori programban deklarált kiemelt célokat: a 25 000 fős hallgatói létszámot, az oktatói minőség emelését, a szolgáltatások minőségi javulását, a kapcsolatrendszer erősödését.

Van vagy lesz a munkádat segítő csapatod?

Az új SzMSz még csak formálódik, így még nem mennék bele a részletekbe. Az átalakítások, melyek előtt állunk, természetesen egyeztetéseket igényelnek, és végezetül természetesen a Szenátus döntését. Annyi már most látszik, hogy egyfajta kabinet-rendszer körvonalazódik, a rektori megbízotti titulusom egyfajta kabinetvezetői szerepben fogja majd össze a feladataimat.
Nagyobb és jól tagolt struktúrákban gondolkodom, azért is, mert ez a fajta struktúra az Oktatási Igazgatóságon már bizonyított. A projektek mindegyikét külön iroda fedi le, melyek munkája eredményesebben és mérhető módon végezhető. Az Oktatási Igazgatóságon is működik egyfajta teljesítményértékelési rendszer, amelyet a küldetésünkből levezetett célrendszer feladatainak negyedévente történő ellenőrzése és felülvizsgálata határoz meg. Így tudunk eredményesen dolgozni, és ezt hasznosnak tartanám az új rektori célok megvalósításának érdekében is.

Egyetemi szinten milyen kihívásokat látsz?

Nagy terveink vannak! Meggyőződésem, hogy egy szervezet nem lehet öncélú: korábban is az intézményfejlesztési tervből kiindulva vezettük le azokat a feladatokat, melyek az Oktatási Igazgatósághoz (OIG) rendelődtek, s ezeket azután irodákra lebontva fogalmaztuk meg, konkrét célokká és feladatokká definiálva azokat.

A legfőbb küldetésünk, hogy hogyan tudjuk az Egyetemet úgy szolgálni, és a PTE felemelkedését szolgáló rektori programot úgy megvalósítani, hogy azt olyan konkrét feladatokra bontsuk le, hogy a végeken szolgáló ügyintéző is átérezze azt, hogy munkájával hozzájárul a Pécsi Tudományegyetem, s ha úgy tetszik, ezáltal a magyar felsőoktatás fejlődéséhez.

A struktúra szempontjából kiemelem még az információáramlás fontosságát! A dolgozói elégedettség vizsgálatokban az OIG munkatársai az átlagnál mindig elégedettek voltak ezzel a területtel. Ezt a továbbiakban is fontosnak tartom: akkor lehet jó döntéseket hozni, ha az ahhoz szükséges mértékű információ rendelkezésre áll.

Az OIG feladatai is olyanok, melyek a rektori programból következnek, így például ki kell dolgoznunk, pontosan hogyan tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy elérjük a 25 000 fős hallgatói létszámot. Próbálkozunk a beiskolázással, annak a térségben való növelésével, de lehetőséget látunk – és ennek az élharcosának gondolom magam – a lemorzsolódás megállításában. Nagy tartalékokat látok ebben, ahol egy pályázat révén az OIG ennek kulcsszereplője. Ezt tartom talán az első és egyik legfontosabb kérdésnek.

A másik szerintem nagyon fontos problematika, ami szintén a rektori program része, hogy végre tudjunk egyet előrelépni a tantárgy-konszolidáció területén! Meg kell tudnunk beszélni egymással, hogy hol vannak a legkiválóbb tudás kapacitásaink, ezeket el kell ismernünk végre egymás előtt és egymás felé, és nem szabad további párhuzamosságokat fejlesztenünk, erre ugyanis nincsenek már fölösleges erőforrásaink. Nyilvánvalóan, ezért szembe kell néznünk gazdaságossági kérdésekkel is. Azt gondolom, igen körültekintően kell megvizsgálnunk a portfóliónkat, és eldönteni, fent akarunk-e tartani egy ilyen széles spektrumot vagy inkább bizonyos népszerű szakokra fókuszáljuk. Azt viszont nagyon fontosnak tartanám, hogy egyedi, unkális szakjaink is legyenek, olyanok, amelyek más intézményekben nem elérhetőek, és idevonzzák a Dél-Dunántúlra az érdeklődőket.
Fontosnak tartom a Külügyi Igazgatóság és az Oktatási Igazgatóság együttműködését:

el kell érnünk azt, hogy elmosódjanak a határok a magyar és a külföldi hallgatók között, és a nemzetközi diákokat is ugyanolyan eredményességgel tudjuk képezni és szolgálni, mint a magyar nyelvű képzéseinkben résztvevőket – nem mintha utóbbi területen ne lenne még tennivaló.

Dolgoznunk kell azon, hogy a hallgatók elégedettebbek legyenek, a szolgáltatási színvonal mérhető legyen, kimutatható emelkedést e téren mindenképpen szeretnénk elérni.

Nagyon fontos figyelnünk arra, hogy az oktatóink utánpótlása is megfelelő legyen. A rektori programban is megfogalmazott cél, hogy az oktatói minősítések számát növeljük, s ennek révén egy vonzó, magas tudással rendelkező oktatói gárda álljon a hallgatók rendelkezésére.

Amellett, hogy a minőséget szeretnénk fenntartani, külön hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy képzéseink még inkább gyakorlatorientálttá váljanak. Ahol ez lehetséges, térjünk át a duális képzésre, illetve vezessünk be minél több gyakorlatot. Meggyőződésünk, hogy erre akár a város cégei, intézményei is alkalmasak lehetnek, de magát az egyetemet is érdemes lenne úgy átalakítani, hogy több olyan helyet, posztot és feladatot biztosítson, mely alkalmas arra, hogy egyfajta értelmiségi gyakorlóműhellyé váljon a hallgatóink számára.

Magyar és/vagy nemzetközi szinten az egyetemek strukturális felépítését tekintve van a mostani PTE-s rendszerhez hasonló?

Elnevezésében valószínűleg van, gyakorlati kivitelezésben még nem találtam hasonlót. A felsőoktatásban az a gyönyörű, ami más államigazgatási területekre kevésbé jellemző: bizonyos keretek között magunk határozhatjuk meg a működési kereteket. Ez ad lehetőséget  arra, hogy kreatívan tudjuk kialakítani az adott helyen és időben legmegfelelőbb működési struktúrát.

Optimális esetben szinte láthatatlanul, más érintettek terhelése nélkül kellene működnünk, szerveznünk és szolgálnunk az oktatást és a kutatást. Ha a megfelelő kommunikációs csatornák is eredményesen hajózhatók, akkor úgy vélem, ez megvalósítható.

Az OIG-ra visszatérve, mintaként utalsz rá. Milyen ívet járt be eddig ez a szervezet, milyen feladatok várnak rá most?
A Bölcsészettudományi Kar Tanulmányi Osztályára magam pályáztam, azóta viszont mindig felkérést kaptam egy-egy újabb feladatra, posztra. Ezt óriási megtiszteltetésnek tartom, mivel úgy érzékelem, hogy elismerik a munkámat. Annak idején az Oktatási Igazgatóság vezetésére is meghívást kaptam. Korábban nem volt ilyen szervezeti egység, a semmiből építettük fel.  A felkérés után végigjártam a nagy egyetemeket, hogy megismerjem, hogyan szervezik ezt a feladatkört mások, Budapesten, Debrecenben vagy Szegeden. Mindenhol volt valami hasonló szervezetet, mi mégis egy olyan rendszert dolgoztunk ki, ami nincs máshol. A vezérszavunk már akkor is az volt, hogy a hallgatók és az oktatók szakmai szolgálatát kell a középpontba állítanunk. Néhány tevékenységgel kezdtünk, amely mára széles portfólióvá vált: az oktatásszervezés, a tanulmányi rendszer működtetése, a szakindításokkal, az akkreditációval kapcsolatos teendők, a fogyatékkal élők támogatása, a karrierszolgáltatások, a tehetséggondozás… mind az Oktatási Igazgatóság égisze alatt szerveződnek.  A hallgatói pénzügyek feladatait egyre nagyobb mértékben vállaltuk át a karoktól, az ösztöndíjak számfejtése is itt történik: a karok hozzák meg a döntéseket, mi pedig végrehajtjuk azokat. A magyar hallgatók felvételi eljárását teljes egészében mi bonyolítjuk le. Az új kötelezettségem mellett egyébként maradok oktatási igazgató továbbra is.

Mi a véleményed a centralizációról?

Azt gondolom, hogy a karok igényeire mindenféleképpen reagálni szükséges:

nem vagyok az öncélú  központosítás híve, úgy gondolom, hogy az igazgatásnak minden körülmények között az oktatást, a kutatást, a gyógyítást, és legfőképp hallgatókat kell szolgálnia.

Harka Éva

Harka Éva