close
CímlapKultúraA nemzetközi helyzet egyre fokozódik - Populizmus a jelenben Katalónia példáján

A nemzetközi helyzet egyre fokozódik - Populizmus a jelenben Katalónia példáján

Sok helyen sok félét olvashattunk a katalánok függetlenedési kísérletéről. De mi az egész történet háttere? Miért lehet intő példa a világ számára?

Brexit, Trump, majd Katalónia - hozzák összefüggésbe a szakértők a közelmúlt három politikai történését. Mind a három esetben a populizmus érvényesülésének lehettünk a tanúi, ami nagyon jól tükrözi a mai világpolitikát és annak veszélyeit. Az összetevők egyszerűek: könnyen befolyásolható, bizonytalan, félő tömeg (gyenge társadalom), karakán vezető, demagógia, és az ezt terjesztő sajtó. A jelen világban és a történelemben is megannyi példa van rá, mégis az utóbbi időkben az említett hármas kavarta a legnagyobb port világszerte, ami nem csoda, hiszen az érintett országok, régiók a nyugati világ centrumai, világgazdaságunk fontos szereplői.

A katalánoknál mégis kicsit más a helyzet. Sokan a demokrácia alapelveinek bukását látták a történetben, amiért a spanyol állam a 2012-es érvényes népszavazás (amikor is arra lehetett voksolni, hogy legyen-e a függetlenségi kérdésről referendum) ellenére sem hagyta a katalánokat szavazni. A helyzet azonban távolról sem ennyire egyszerű.

A referendumnak nem voltak egyértelmű következményei.

Ha győznek az “igen”-ek függetlenednek, olyan opció viszont nem volt, hogy mi történik a “nem”-ek esetleges fölényénél , vagy ha nem lesz érvényes a népszavazás.

“Az eldurvult indulatok közepette október 1.-én, amikor is a spanyol állam által el nem ismert referendumot kitűzték Barcelonában, az ex-katalán elnök, Puidgemonte a keze alá dolgozott rendőrök segítségével szabotálta az esetleges “nem”-el szavazók urnához járulását. Olyanok is akadtak, akik többször szavaztak minden ellenőrzés, vagy identifikáció nélkül (feltehetően “igen”-el)”- írja az EL País

Volt-e független állam valaha Katalónia?

- ugyanis elsősorban ezzel érveltek a függetlenség pártiak az elszakadás mellett. A válasz: attól függ, hogy Barcelonában vagy Madridban lapozzuk-e fel az iskolák történelemkönyveit. Ma Katalónia egyike Spanyolország azon tartományainak, amelyek autonómiával rendelkeznek. Hivatalos nyelvük, saját parlamentjük és sok esetben önálló törvénykezésük van. Ezzel ugyanakkor vissza is lehet élni, mint azt az előbbi példa tanúsítja, ugyanis “Katalónia mindig egy nagyobb birodalom, vagy ország részét képezte, mint kisebbség (Frank Birodalom, Aragónia, Spanyolország). Az is tény, hogy a kisebbségek sokat szenvednek a történelem során és ez alól a katalánok sem képeztek kivételt, elég ha csak a fasiszta Franco diktatúráját említjük, aki sokat tett azért, hogy az addigra igen stabil spanyol öntudatot porig rombolja.”- tudjuk meg José Álvarez Junco, spanyol történésztől

Azonban egy olyan mai világban, ahol a határok egyre jobban elmosódnak és a gazdasági érdekek irányítanak mindent, hitelét veszti az, aki több száz éves történelmi indokokra hivatkozva kíván függetlenedni Nyugat-Európa egyik legjelentősebb térségében.

Politikai és gazdasági érvekkel is alátámasztották a függetlenedést.

Barcelona és térsége sok ideig Spanyolország leggazdagabb régiójának számított és itt is az történt, ami elsősorban az olaszországi észak-dél konfliktusokat is szüli, hogy a fejlett régiók pénzén zárkóztatják fel a fejletlenebb régiókat. Az sem titok, hogy a liberálisabb eszméket valló katalánok ki vannak szolgáltatva a közép-jobboldali PP (Partido Popular) kormányzásának, ami szintén az elszakadás eszményét erősíti.

A következményekkel azonban nem foglalkoztak kellőképpen.

Az EU-ban nem maradhatnának, nem lenne pénznemük, és kérdéses lenne az önálló államuk nemzetközi elismerése is. Újra határokat kellene állítaniuk, ami megnehezítené a turizmust, a térség legnagyobb bevételi forrását, ezenkívül kivonulnának a katalán gazdaság alapját képező bankok, cégek is a régióból. Utóbbi lényegében meg is történt, csak októberben 691 db cég helyezte át a székhelyét a tartományon kívülre.

Etikailag nehéz az ügyben állást foglalni, a folyamatok, amik idáig juttatták a térséget és a népet nagyon összetettek. Az kétségtelen, hogy gazdaságilag egy hatalmas és elkerülhető “öngólt” lőtt Katalónia saját magának, amit hosszú évek munkája lesz újjáépíteni. A spanyolokkal való kapcsolatuknak sem tettek jót a történtek, illetve rémisztő példája mutatkozott meg annak, amikor egy vezető felkarol egy erősödő nemzeti öntudatot, tömegeket babonáz meg és mozgat meg a 21. században egy eleve veszett ügy érdekében.

A sok veszteség ellenére azonban a helyiek jóléte és gazdagsága még mindig bőven felülmúlja akár Spanyolország elmaradottabb régióiét, vagy akár sok Közép- és Kelet-Európai országét.

De vajon mi lesz a forgatókönyv akkor, amikor ez a fajta populizmusra épített politika kicsit keletebbre okoz majd hasonló válságot?

 

Linkek, források:

https://elpais.com/ccaa/2017/10/02/catalunya/1506898063_586836.html

https://elpais.com/elpais/2017/10/09/videos/1507575236_214157.html

https://elpais.com/especiales/2017/referendum-independencia-cataluna/quien-es-quien/

https://elpais.com/tag/referendum_autodeterminacion_cataluna_2017/a

Ha valaki többet kíván megtudni az elmúlt hónapok katalóniai eseményeiről, az itt olvashat róla angolul: https://elpais.com/agr/catalonia_independence/a/

Tóth Áron

Tóth Áron