Figyelem, koncentráció, fókuszáltság, memória - ezeket a kérdéseket járja körül legújabb könyvében Steigervald Krisztián. A szerzőt a Generációk harca a figyelemért című könyve kapcsán kérdeztem.
A Generációk harca - hogyan értsük meg egymást? után nemrég került forgalomba a Generációk harca a figyelemért című műved. Hogyan viszonyul egymáshoz a két könyv?
Előző könyvemben a generációkkal kapcsolatos alaptéziseket foglalom össze. A most megjelent kötetben azt vizsgálom, hogy jelenleg mik azok a körülmények, melyekre másképp tud reagálni a hat generáció, hogyan változott meg a figyelemgazdaság és ez hogyan hat ránk.
Hogyan tudjuk fenntartani a figyelmünket, hogyan tudunk fókuszálni?
Sehogy.
A világunk abba az irányba tart, az összes trend azt ösztökéli, hogy a figyelmünk széttöredezzen.
Ebből csak úgy lehet kiszállni, ha valaki tényleg kiszáll. Vagyis bizonyos időszakonként neked kell megteremteni magadnak egy olyan világot, amikor ezeket kikapcsolod. Ezt statisztikákkal támasztom alá a könyvben. A fókuszált figyelem a lineáris gondolkodás része, így képtelenség fókuszálni és mélységében foglalkozni bármivel akkor, ha párhuzamosan több program fut.
Például úgy írtam a szöveget, hogy 50 percre kikapcsoltam vagy repülő üzemmódba állítottam a telefonom.
De nemcsak ezt tettem meg, hanem fizikailag is félreraktam a mobilt! Nem lehet úgy figyelni, hogy egy digitális eszköz van a közeledben - túl nagy a kísértés, hogy csekkoljuk az smseket, az emaileket… Ezzel biztosítottam, hogy 50 percig semmilyen jellegű impulzus ne érjen. Aztán tartottam egy 25 perces szünetet. Vissza kell szereznünk a figyelmet, és egyelőre ezt az egy módszert ismerem erre.
Milyen tippeid vannak ennek az elérésére?
Az a legjobb, ha olyan előkészületeket teszel, melyeknek köszönhetően nem tudsz megbotlani, amiket nem tudsz kikerülni. Ha például fogyókúrázik valaki, akkor nem az a megoldás, hogy kevesebb rágcsálnivalót vesz, hanem az, ha egyáltalán nincs otthon semmilyen nasi. Így kisebb a valószínűsége, hogy ha éjjel rájön az ehetnék, és külön emiatt elmegy vásárolni. Ugyanez vonatkozik a figyelemre is: ha tudatosan akarsz figyelni a gyerekedre, a párodra, a szakdolgozatodra, akkor teremts olyan környezetet, amiben nincs esélyed megbicsaklani.
Olyan szinten küzdenek a figyelmünkért, hogy ha nem vagy tudatos, nehezen tudsz ellenállni.
Sokaknak lehet ismerős, hogy azt mondjuk, hogy csak egy részt nézek meg egy sorozatból, aztán ledarálunk hajnali kettőig egy teljes évadot. Még a tartalom minőségétől sem függ, hogy addiktív-e egy platform vagy sem - gondoljunk csak a tiktokra. Ha nem tudod, mit csinálsz, akkor nem tudsz ellenállni sem.
Mi a véleményed arról a kijelentésről, hogy "az offline az új luxus"?
Az offline a múltunk. Ahhoz, hogy valaki teljesen kizárja az online világot, legalábbis a Himaláján kell lennie - jártam ott, nem volt térerő. A kényelem sodor bele minket az online térbe, hiszen az agyunk a könnyebb utat keseri, és gyorsabban lehet tanulni a ChatGPT-vel, mintha elmész a könyvtárba, hamarabb végzel a csekkekkel, ha online fizeted és nem a postán állsz sorba.
Könnyen eszkalálódik az életünkben az online világ. Az offline macerásabb, nehezebb.
Az interperszonális kapcsolatok száma drasztikusan csökkent, és már nem 20-50 fős csoportokban éljük az életünk, ahogyan az evolúció kezdetén az embertől megszokott volt. Rengeteg előnye van az online térnek, viszont azok a kompetenciáink, amik az elmúlt többezer évben a túlélésünket szolgálták, kezdenek eltűnni. Per pillanat azt tudjuk, hogy az online tér mikre jó, de azt nem tudjuk, hogy a digitális kompetencia hosszú távon mire lesz hasznos.
Jelenthet a ChatGPT egy újabb "robbanást", ami már az alfákat/bétákat fogja meghatározni? Egyáltalán, mi a véleményed a Chat GPT-ről és általában a mesterséges intelligencia térnyeréséről? Megjelent egy interjú az UnivPécsen Herbály István cégvezetővel, aki szerint pl. a mesterséges intelligencia miatt "egyfajta butulás következik be, mert nem használjuk az agyunkat".
Azt gondolom, most léptünk be a következő szakaszba, mely már a béta generációt fogja meghatározni. Ha ez a mostani szinten marad vagy eszkalálódik, evolúciós szinten változtathatja meg a tudáshoz, a memóriához való viszonyunkat. A tudás mint érték már eddig is átértelmeződött: a ‘90-es évekig az volt menő, ha valaki nagy lexikális tudással rendelkezett, az online tér viszont megváltoztatja a fiatalok hozzáállását ahhoz, hogy egyáltalán van-e még haszna megtanulni dolgokat. Szerintem ezt nem kellene hagyni. Globális összefogásra van szükség ahhoz, hogy valóban jóra használjuk a mesterséges intelligenciát. A mesterséges intelligencia ugyanis visszatükrözi használójának szintjét: az okos emberek sok hasznos dologra tudják alkalmazni, de a nagy tömegek körében populárissá váló AI sok értelmetlen célt szolgál majd. Nem az elbutulás szót használnám, és nem is azt gondolom, hogy ez döntés kérdése lenne - az idegsejtjeink közötti kapcsolódások, a szinapszisok fognak megváltozni, vagyis az agy működése.
A memória mint az ember egyik legfontosabb képessége eltűnhet.
Kérdés, hogy a digitalizáció hogyan jelenik meg a nevelésben. A gyerekek agya hétéves korukig fejlődik intenzíven. Ha addig azt tapasztalja, hogy a szülő minden problémáját Sirivel vagy Alexával oldatja meg, ne várjuk mást a gyerekektől sem. Nem az ember alapvető tulajdonságai változnak, hanem a környezetünk. Ki kell találni, milyen egy digitális család. Nem szabályokra gondolok, hanem követendő mintákra, hiszen a gyerekek ebből tanulnak, ezeket fogják követni. Ha nem korlátozzuk térben és időben a digitális eszközhasználatot, akkor az egyfajta ötödik végtagként fog működni a béta generációs számára, - és fel sem merül majd, hogy érdemes-e az agyba chip-et építeni, mert a korlátlan digitális eszközhasználatra neveltük az új generációt.
Mégis, hogyan lehetne megállítani ezt, és visszacsempészni a fókuszálás képességét a mindennapjainkba?
A tudatos offline programokban látom a megoldást. Például elmenni kirándulni anélkül, hogy fotót lőnénk róla. Nem kell mindenről fényképet készíteni, megosztani a közösségi médiában és várni a lájkokat. A gyerekeket offline közegbe kell vinni, társasozni, mesélni, elővenni egy igazi könyvet.
Valódi offline élményt adni fárasztó, mert magunkon, magunkkal kell kezdeni. Talán könnyű megérteni az offline világ fontosságát, de a kivitelezése körülményes. Gyors megoldás a mobil után nyúlni és rákeresni valamire, egyszerűbb kaját rendelni a netről, mint mindent beszerezni a közös főzéshez. Megértem, hogy ez a könnyebb megoldás. Ráadásul a mi agyunk még duális, tud különbséget tenni az offline és az online világ között - a most felnövő gyerekeké viszont nem tud majd, ha nem tanítjuk meg a viselkedésünk révén nekik.
Van olyasmi, ami minden generáció figyelmét megragadhatja?
Szerintem nincs, mert az alapvető beállítottságunk más. Annak ellenére, hogy minden generáció audiovizuális tartalmakat néz, a legidősebbek eszköze még mindig a tévé, és nem találják meg magukat a streaming világban; az x és y a streaminget fogyasztja, vagyis a nem szerkesztett, nem rögzített adásokat keresi, de nem értékeli sem a YouTube-ot sem a Tiktok-ot; a legfiatalabbak esetében pedig a teljes kontent-hozzáférést biztosító és kortárs-orientált média fogyasztása a jellemző - főleg Instát vagy TikTokot néznek.
Kádárra nem tudtál ráírni cseten.
Ma viszont a fiatalok számára nincs alá-fölé rendeltség. Madonna például egyfajta véleményvezér tudott maradni sokáig sokak számára. Ma egy véleményvezért meghallgatsz, beköveted, aztán két hét múlva már le is cseréled, mert a figyelmed más irányba fordul. Emiatt is nehéz közös halmazt, közös értékrendet találni. Gondolhatunk akár a Barátok közt sorozatra is - véget ért, és már nincs mi mentén összehuzalozni egy hasonló témát.
Ugyanez igaz az emberi kapcsolatokra is: a kötődéseink fellazultak. Hamar megunjuk egymást, mert olyan szintű információdömping van, hogy könnyű felismerni, hogy találok hozzád hasonlót. Ez a tizenéveseknél például a szexuális kapcsolatok csökkenésében is megnyilvánul: már nincs szükségük valódi kapcsolatra, mert egy éjszakára bármi megszerezhető, utána úgyis csökken az izgalmi faktor. Kevesebb a buli is, inkább “tömbösítve” kapcsolnak ki, mert “nincs idő a másnapra”. Mindez a figyelem 21. századi erodálódásának a következménye.
A kulcs az önismeret lehet, de annak is része a mélységi figyelem és az önreflexió, és a digitális detox sem működhet ezek nélkül.
