A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti tanszék tanszékvezetője, dr. Szalma József egyetemi tanár vezette kutatócsoport a dento-alveoláris szájsebészeti beavatkozások szövődményeinek csökkentésével, illetve a bölcsességfogak eltávolításához társuló perifériás idegsérülések megelőzésével foglalkozik.
Miért éppen a bölcsességfogak?
„A világnépesség körülbelül 15-70%-ára jellemző, hogy nem tud előtörni a bölcsességfog, beékelődik. Ezért – a szakirodalom szerint – a szájsebészeti rendelések 35-50% közötti tevékenysége bölcsességfog-menedzsment. A magas arány miatt magától adódik a kérdés, melyek azok a szövődmények, problémák, amelyekkel a szakorvosoknak meg kell birkózniuk, illetve ezek közül mely területeken érdemes kutatásokat végezni. Megkülönböztetünk enyhébb szövődményeket, melyeket a beteg saját magának menedzsel, esetleg enyhébb – például gyógyszeres – terápiát igényel, illetve súlyosabb szövődményeket” – mondja dr. Szalma József, akinek kutatócsoportja az utóbbiból főként az idegsérüléseket vizsgálja.
„Nem mindegy, hogy az ember elmegy egy bölcsességfog eltávolításra, és utána soha életében nem érez többet az érintett nyelvfelével, vagy az alsó ajka, fogai, szája széle, állcsúcsterülete örök életére lezsibbad. Vannak olyan esetek is, amikor nem teljes érzéketlenség lép fel, hanem egy csökkent beidegzés, ún. paresztézia, ami egy nem múló bizsergő érzés, ami nem csak nagyon kellemetlen, de az életminőséget is hátrányosan befolyásolja. Idegsérülés következtében beszélhetünk ún. neuropátiás fájdalomról is, ami olyan életminőséget rontó érzés, amely sokszor fájdalomcsillapítóval is csillapíthatatlan kisugárzó fájdalmat okoz” – magyarázza a szakember.
A regenerációra képes beidegzési szövődményi ráta kb. 8%, a maradandó idegsérülési ráta 1% körül van, vagyis ezer betegből tíz lehet, hogy örök életére zsibbadással fog élni (a szakirodalmi adatok alapján - a szerk.). A Klinikai Központ Fogászati és Szájsebészeti Klinika saját publikációiból származó adatok ezeknél jobbak, köszönhetően az idegsérülést előrejelző jelek megfigyelésének és kutatásának. Dr. Szalma József szerint
kiemelten fontos annak tisztázása, miért történik a bölcsességfog eltávolítása, van-e mögötte valós indikáció, kórfolyamat. Amennyiben a beavatkozás valóban szükséges, az idegsérülés elkerülése érdekében a szakorvos alaposabban fel tud készülni és ki tudja választani a legmegfelelőbb terápiás lehetőséget, vagy műtéti technikát.
„Az összes vizsgálatunk a klinikai problémákat próbálja megelőzni, vagy azokra egy jobb terápiás lehetőséget igyekszik nyújtani, ezekhez sokféle eszközt be tudunk vetni, például röntgent, vagy CBCT elemzést, melyek a rizikóeseteket próbálják meg előre jelezni, kiszűrni. Ha egy beavatkozás során a fogat darabolni is kell a fogmedren belül, akkor ezek a fúrások extra rizikót jelentenek a környező idegekre, erekre, szomszéd fogakra. Már korábban felmerült az ötlet, mi lenne, ha egy-egy ilyen fúrás mélységét előre limitálni tudnánk, így a fogdarabolás biztosan nem sértene a fogtól mélyebben futó, például a nyelvet beidegző ideget” – hangsúlyozza dr. Szalma József.
Fúrófejlesztés
„Ahhoz, hogy megtudjuk, milyen fúróra kellene megterveznünk ezt a távtartó fúróhüvelyt először meg kellett vizsgálni, melyek azok a gyakorta használt eljárások, amelyek a leghatékonyabbak a fogdarabolásra, milyen technikával kapjuk a legegyenletesebb vágási felszínt, melyiknek van túlzott hőmérsékleti hatása, melyiket lehet jól kontrollálni beavatkozás közben. A fúróhüvely ötletünket nagyon gyorsan tudtuk publikálni és jó volt a fogadtatása is, így csak az eszköz validálására, ún. evidence based adatokon alapuló vizsgálatokra volt szükség, hogy bizonyítsuk, az ténylegesen jól működik. 36 szájsebészt és fogorvost kértünk meg, hogy az általunk 3D-ben kinyomtatott, fantomfejbe helyezett valódi klinikai esetet szimulálva végezzék el a műtétet, az egyik oldalon fúróhüvely nélkül, a másik oldalon fúróhüvellyel. Később megvizsgáltuk ezek precizitását és időszükségletét. Mindebből kiderült, hogy ez a fúróhüvely ténylegesen és számszerűen precízebb, egyértelműen biztonságosabb és egy eljárást gyorsító eszköz” – számol be a kutatócsoport vezetője.
Hőhatások
„Foglalkoztunk emellett a csontot érő preparációknál a hőhatásokkal is. A bölcsességfogak gyakran az alsó ajkat ellátó ideg csatornája közelében helyezkednek el, itt ezért sérül az ideg gyakran. Viszont nem volt szakirodalmi adat, hogy a beavatkozások során az ideg közelében milyen hőmérsékleti tényezőket okozunk. Felmerült az ötlet, hogy ezt is vizsgáljuk meg - természetesen nem humán élő betegeken. A csonton bevezettünk hőmérő szondákat az érzőideg csatornájába, és elkezdtük megközelíteni különféle modern, csonteltávolítási eszközökkel. Ennek során
először nyertünk adatot, hogy az ideg felszínén milyen extrém hőhatások tudnak kialakulni. Ez választ adott arra, hogy miért van bizonyos műtétek esetén, a jó csontvételi módszereknek is 90 százalékos - főként átmeneti - idegsérülési rátája.
Az ún. piezoelektromos csontvételi módszerek során a preparáló fej nem forog, hanem rezeg, aminek óriási előnye, hogy a lágyrésszel együtt tud vibrálni, ezért lágyrész védő módszernek is nevezik. Viszont mi be tudtuk bizonyítani, hogy az ideg felszínén ~13-14°C hőmérsékletemelkedést tud okozni, amivel már kikapcsolhatjuk egy ideg ingerületvezetését, tehát károsíthatjuk. Illetve bizonyítottuk, hogy érdemes hűtött hűtőfolyadékot használni hozzá.”
Panorámaröntgen és CBCT
Gyakori kérdés, milyen diagnosztikát érdemes választani az idegsérülések előrejelzéséhez, elég-e egy panorámaröntgen, vagy szükséges a CBCT-felvétel? Utóbbi nagyobb sugárterheléssel és magasabb költségekkel jár, ezért ez nem csak egészségügyi, de financiális kérdés is.
Szalma József professzor ennek kapcsán elmondja, „A panorámaröntgen rutin szűrőmódszer, ez szerepel az európai radiológiai irányelvekben is, hiszen sokkal kisebb sugárterhelést okoz, mint egy CT-felvétel.
A röntgensugár terhelése 10-12 mikrosievert, míg egy CBCT sugárterhelése akár a 600 mikrosievert értéket is elérheti. Egy klasszikus koponya CT nagyjából 1200 mikrosievert. A panorámaröntgen hátránya ugyanakkor, hogy 2D-s, a CT-n minden jobban látható, hiszen 3D-ben megítélhető. Vagyis a panorámaröntgen esetében egy tapasztaláson alapuló elemzésnek kell történnie, hogy azon is ki tudjuk szűrni az idegsérüléseket, aminek vannak specifikus jelei.
2010-ben, amikor erről a hazai szakirodalomban is publikáltam, akkor szembesültem velem, hogy ezeknek a jeleknek nem is volt magyar elnevezése sem, így el kellett neveznem őket. Ma már a graduális, illetve a rezidens képzésbe is sikerült beépíteni ezen specifikus röntgenjeleknek az értékelését, meg kell őket tanulni.
Ezeket a vizsgálatokat egészítettük ki ún. nem fősodorba eső vizsgálatokkal, például foglalkoztunk a bölcsességfogak hatásával az állkapocs sérülésekre, amely igen gyakori sérülés kerékpárosoknál, rollerrel közlekedőknél, vagy bizonyos sportolóknál úgy, mint korcsolyasportokban, küzdősportoknál. Például előbb említett
sportolóknál gyakran fölmerül, hogy ha kivesszük a bölcsességfogat, akkor ott az állkapocsszöglet megerősödik, így, ha később elszenved egy traumát, nem törik el. Ez igaz. Mi viszont rámutattunk, hogy ebben az esetben viszont fejecstörés történik.
Őrületes különbség ugyanakkor, hogy az egyik egy állkapocs szögleti törés, ami rutin beavatkozást igényel, míg a fejecstörés akár a beteg élete végéig ízületi deformációval, szájnyitási problémával, rágási nehézségekkel járhat. Az esetek 50%-ában ezeket az eseteket nem is műtjük, mert olyan szövődményveszélyes, ehelyett csak konzervatívan gyógyultatjuk.”
