A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) felel a közérdekű és közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez való jog –az információszabadság- érvényesülésének elősegítéséért és ellenőrzéséért. A hatóság hamarosan „Az információszabadság hazai gyakorlatának feltérképezése és hatékonyságának növelése” című projekt végére ér. Ennek eredményeit mutatták be szeptember 29-én a Tudásközpontban.
Alacsony-közepes
Átfogó kutatást végzett NAIH, mely során újfajta eszközöket is bevetettek, egyebek között honlapokat elemeztek, és próba adatigénylésekkel is fordultak a vizsgált intézményekhez - derült ki Hegyes Orsolya előadásából. Kiderült: a digitális jelenlét technikai színvonala az önkormányzatok esetében alacsony-közepes szinten áll, és mindössze az önkormányzatok 25%-a tesz eleget közzétételi kötelezettségeinek. 1% alatti azoknak a magyar önkormányzatoknak a száma, melyek az információkat aktív és passzív formában is közzétették honlapjaikon úgy, ahogyan erre a törvény kötelezi őket. Az adatigényléseket csak részben teljesítették vagy nem teljesültek, ráadásul
több olyan önkormányzat volt, főleg az aprófalvas régiókban, melyeknek ez a próba volt az első adatbekérésük.
A NAIH várhatóan december végére egy speciális weboldal létrehozásával zárja majd a projektet. Ezen nemcsak az eredmények érhetők majd el, de egy javaslattétel/ajánlásgyűjtemény is lesz egyben, valamint - a nemzetközi példákra alapozva - az információszabadsághoz kötődő önellenőrző teszt is lesz szervezetek számára, továbbá egy átláthatósági kézikönyv, és adatközlő kisokos.
A NAIH munkatársai attidűdváltást remélnek, és vannak annak jelei, hogy pusztán a felmérés ténye lendített az információszabadság kérdéséhez való hozzáálláson.
Hogyan, kitől kérhető adat?
Az információszabadság magában foglalja azt, hogy a közérdekű adatokról a közfeladatot ellátó, illetve közpénzből finanszírozott szervek gyorsan és pontosan tájékoztassák a közvéleményt, illetve reagáljanak a közérdekű adatigénylésekre. Utóbbit
bármilyen célból kérheti bárki, bármilyen formában. Mindössze a nevét kell megadnia és egy elérhetőséget - részben azért, hogy legyen hová küldeni az adatot, iletve hogy legyen mód pontosítást kérni az adatkérőtől, ha erre szükség lenne.
A teljesítésre 15 napja van az adatgazdának, melyet újabb 15 nappal megtoldhat. Igaz - és a kérdezési lehetőségek kapcsán ez két előadásban is felmerült - a gyakorlat beszűkült: egyre többször hivatkoznak arra, hogy az adat nem létezik, nem közérdekű, nem az adott szerv kezeli, döntéselőkészítésben játszik szerepet, emiatt nem kiadható, üzleti titoknak minősül, vagy egyszerűen túl későn vagy egyáltalán nem adnak választ. Nehezített pálya az is, hogy egyes adatok kiadásáért pénzt kérhetnek a szervezetek - ez az EU által indított jogállamiság-eljárás kapcsán még változhat. A kormány eredetileg a covid-helyzet miatt elrendelt veszélyhelyzet örve alatt 45 napra tolta ki a válaszadási határidőt, de ekkor is indokolni kell, hogy konkrétan mi miatt nem adják ki az adatot.
Ha valaki a folyamatban elakadna, a NAIH szakértői akár tanácsadással is állnak rendelkezésére.
A felsőoktatás nyilvánossága Magyarországon
E címmel tartott előadást Schiffer Ferenc, a NAIH szakértője. Felmerült a kérdés, hogy
a modellt váltott egyetemek az infótörvény hatálya alá esnek-e? A fenntartás és a feladat felől közelítve is, a válasz igen, mivel (részben) közpénzből finanszírozzák a működésüket és egyértelműen közfeladatot látnak el.
A helyzet annyiban változott, hogy a kuratóriumok vállalkozási tevékenységére vonatkozó adatokat nem kell kiadniuk az egyetemeknek. A Hallgatói önkormányzatok kapcsán kért adatok viszont lekérdezhetők, példának a díjazást említette az előadó, mely közérdekből nyilvános adatnak számít.
A hallgatók, doktoranduszok nevei nem nyilvánosak, de a dolgozók munkakörét, elérhetőségét, céges telefonszámát közzé kell tenni - utóbbi alól a dolgozóról készült fotó kivételt képez, mert arra más, GDPR-szabályok vonatkoznak.
Schiffer Ferenc említette azt is, hogy a nyilvános értékelő adatbázisokkal, jelesül a MarkMyProfessor-ral kapcsolatban voltak olyan ügyek, melyek rávilágítottak: a portálon osztályozott oktatóknak fokozott tűrési kötelezettsége van, ugyanakkor a hallgatók ott olvasható bejegyzései nem sérthetik az érintett oktató méltóságát!
Nemzetközi kitekintés
Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója méltatta dr. Hohmann Balázs (PTE ÁJK) tevékenységét, mellyel a kutatás nemzetközi oldalához hozzájárult. Izland, Észtország és Skócia információjogi állapotát és jógyakorlatait vizsgálták a kutatáson belül.
Skóciában például évente 80 ezer adatigénylés zajlik le, ezeknek 95%-a jogorvoslat nélkül, 97%-a pedig költségtérítés nélkül valósul meg.
Nagy a társadalmi támogatottsága, az információszabadságot a kormányzás alapvető fontosságú érdekének tekintik.
Észtországban a legrövidebb válaszadási idő áll az adatgazda rendelkezésére Európában, mindössze öt nap, amit még héttel toldhatnak meg, indokolt esetben. Költségtérítési díjat nem kérhetnek, és az új adat előállítása sem ok az adatszolgáltatás megtagadására.
Laikusként olybá tűnt, a hatályos szabályozásnál a gyakorlatban jóval fontosabb az, hogy az állampolgárok mennyire tartják fontosnak az információszabadságot. Ha kiemelten kezelik, az állam is megfelelően áll hozzá.
Merj kérdezni
Az eseményen kiderült: nincs arról semmiféle visszajelzés, hogy mennyi adatkérés érkezik a lakosság részéről a különböző szervezetek felé Magyarországon, csak arról vannak a NAIH-nál adatok, milyen kérdésekre tagadták meg a választ a közfeladatot ellátó és/vagy közpénzből gazdálkodó szervek.
Pedig ha tudni szeretnél bármit, legyen az az, hogy hány állatot kellett befogni az idei budapesti tűzijáték után, mennyi buszjárat maradt ki Pécsen 2022-ben és miért, mennyivel csökkent a taxidrosztok száma Budapesten 2021-ben, akkor
csak kérdezned kell.
Egyébként ezek a példák valósak, a kérdéseket már feltette valaki, és választ is kapott.
A kérdezésben az alábbi honlapok is segítségünkre lehetnek:
https://www.kozadat.hu/kereso/
illetve
https://kimittud.hu
