close
CímlapMagazinCigány lány három diplomával

Cigány lány három diplomával

diploma, cigány, értelmiség
2017. február 07.

„Írd alá légyszi az önkéntes szerződésem!”

„Szerintem ez a plakát…nem is tudom….nekem kicsit talán gyerekes, vagy szóval… érted!?”

"Várj, még ezt a részt elolvasom a szakirodalomból…”

Ezekre a mondatokra érkeztünk a Khetanipe Egyesület belvárosi irodájába az egyik délután. A tér dugig volt fiatalokkal, akik nem zavartatták magukat érkezésünkkor, folytatták az aznapi sztorik mesélését. Zajlott az élet, folyt a munka és a nyüzsgés kifejezetten üdítően hatott ránk is. Olyan volt, mint egy nagy család.

A Khetanipe az a hely, ahol a romani nyelvet tanulni vágyók, az egyetemi hallgatók és a városban élő hátrányos helyzetű fiatalok is megfordulnak, és ahol mindig akad egy tábla csoki vagy épp vajas kenyér teával. Dr. Lakatos Szilvia a PTE BTK Romológia és Nevelésszociológia Tanszék oszlopos tagja nemcsak az egyetemen munkálkodik, de a Khetanipét is vezeti. Ő az, akihez mindig be lehet futni tanácsért, dorgálásért vagy egy nagy adag jó kedvért.

Mióta és milyen szerepet vállalsz a PTE-n, és mivel foglalkozol az egyetemen belül?

Szociálpolitika és szociológia szakra jártam, akkor kerültem kapcsolatba a romológia specializációival is. A romani (lovári) nyelvet anyanyelvi szinten beszélem, de a nyelvtant itt, az egyetemen sajátítottam el Papp Gyula bácsi segítségével. A nyelvünknek nem volt írásbelisége, így a ’88-ban kiadott Zhanes Romanes?-ből (Choli Daróczi József –Feyér Levente által írt romani nyelvkönyv- a szerk.) tanultam meg az ABC-t, vagyis az írásbeliséget, amivel később sikeres felsőfokú nyelvvizsgát tettem. ’98-tól pedig óraadóként dolgoztam az akkori Romológia Tanszék (most már Romológia és Nevelésszociológia Tanszék) munkatársaként.  Ebben az időszakban a tanszékvezető Forray R. Katalin kereste azokat a személyeket, akik romológia témában kompetens voltak, és tudásukkal, szakértelmükkel erősíthették a tanszéket. Hallotta, hogy van az egyetemen egy oláh cigány lány, aki beszéli a romani (lovári) nyelvet, így megkeresett személyesen, hogy felkérjen óraadónak. Mondanom sem kell, hogy mindez hatalmas kihívás volt számomra. Elsősorban a romani nyelvet tanítom, és különböző romológia tárgyú kurzusokat oktatok, például cigány/roma civil szervezetek vagy a roma nemzetiségi önkormányzat témakörökben. 

Miért tartod fontosnak, hogy életben tartsd a nyelvet?

Több oka is van. A személyes kötődés az egyértelmű: a romani nyelv, azon belül a lovári dialektus, amit tanítok, édesanyám és édesapám anyanyelve volt. A cigányság identitásához szorosan hozzátartozik a nyelvtudás, így nagyon büszke vagyok arra, hogy beszélem a nyelvet. Fontos számomra, hogy nem csak cigány fiatalok, hanem egyre több nem cigány származású fiatal és idősebb korú ember érdeklődik a nyelvünk iránt. A nyelvtanulás által pedig közelebb kerülhetnek hozzánk, megérthetik a magyarországi cigányság helyzetét. Az órákon gyakran érdeklődnek a szokásainkról, felmerik tenni azokat a kérdéseket, melyek régóta motoszkálnak a fejükben, de nem merték vagy nem volt kitől megkérdezzék. Így, a nyelv átadásán keresztül gyakorlatilag lehetőség van arra, hogy a cigány közösség életével is megismerkedjenek. Az egyetem kívül, az egyesületben tartok önkéntesen is nyelvórákat.

Az említett egyesület a Khetanipe, melynek vezetője is vagy. Mesélnél az itteni munkásságodról?

Az egyesület ’99-ben alakult és én 2000 óta vezetem. Számos hazai és uniós forrásból megvalósított pályázatot valósítottunk meg a munkatársaimmal közösen. Nagyon széles körű a tevékenység, amellyel az egyesület foglalkozik, mégis kettőt kiemelnék. Számomra nagyon fontos, önként vállalt feladatunk a hátrányos helyzetű, elsősorban cigány/roma származású gyermekek oktatása, nevelése. Elsősorban pályázatokból tartjuk fent magunkat, utoljára nyertesként az átmeneti segítséget nyújtó  tanoda pályázatot tudom említeni, de decemberig családi napközink is működött, és a REF támogatásával korai fejlesztő programot is megvalósítunk. Ezek a programok lehetőséget biztosítanak arra, hogy szakemberek bevonásával oktassuk, és neveljük is a gyerekeket. Napi szinten kapcsolatban állunk velük és szüleikkel is, figyelünk rájuk, bármikor is érkeznek hozzánk. A másik nagyon fontos tevékenysége az egyesületnek a Help programon belül, a munkaerő-piaci szolgáltatás: a hozzánk segítségért forduló cigány/roma munkanélküliek számára keresünk képzést és állást. Az utóbbi időben ezt a szolgáltatást egyre több hátrányos helyzetű, nem cigány származású ember is igénybe veszi.

 A Khetanipe jelentése együtt/egység. Kikből áll ez az egység?

Jelenleg 33 fő dolgozik az egyesületben. Három telephelyünk van, az egyik itt a belvárosban, a 48-as téren, ahol jelenleg tartózkodunk. Emellett Hősök terén a „Jószerencsét” Közösségi Ház, ahol a tanodánk is működik napi szinten. A legújabb pedig István-akna, ahol eddig semmilyen közösségi tér nem volt elérhető az ott élők számára. A városi önkormányzat támogatásával nyílt lehetőségünk arra, hogy kialakítsunk egy helyet, ahol közösségi programokat szervezünk, és korai fejlesztő programot indíthatunk, gyógypedagógusok segítségével az ott élő óvodás korúakat fejlesztjük, és a szaktanárok bevonásával az iskolásoknak igyekszünk segíteni a tanulásban. A sikeresség, hatékonyság egy hosszú távú fejlődés eredménye, főként a nehéz sorsú gyermekek esetében, ezért igyekszünk folyamatosan jelen lenni az életükben. Nem csak az István - aknai gyermekekről beszélek, hisz itt a belvárosban is élnek hátrányos helyzetű, cigány/roma gyermekek, és ők is napi szinten jelennek meg az egyesület irodájában. Nekik is igyekszünk a legjobb tudásunk szerint segíteni a felkészülésben, illetve a szabadidejüket is hasznosan tudják eltölteni nálunk.

A pályázati forrásokon kívül ki támogatja a munkátokat és miért van rá szükség?

A városi önkormányzat határozatlan idejű bérleti szerződést kötött velünk a belvárosi irodára, és a már említett három ingatlan használatáért bérleti díjat nem fizetünk, a rezsit pedig pályázati forrásokból finanszírozzuk. Azt gondolom, hogy ez nagy elismerése az önkormányzatnak az egyesület tevékenysége iránt. Ez igazán megtisztelő, ugyanakkor nagy felelősség is! 

Elkötelezett vagyok a cigány/roma közösségem iránt és valós megoldásokat szeretnék találni a problémákra, ez azonban az utóbbi időben komoly kihívást jelent számomra!

Nagyon fontos az, hogy a cigány/roma gyermekek is minőségi oktatásban részesüljenek, hiszen a jövő nemzedékéről beszélünk. A tudásukkal megalapozott jövedelemszerzésüknek gazdasági hozadéka is van és ez minden magyar állampolgárra kihat.

Miért érezted szükségét, hogy az egyesület partnerintézménye legyen a PTE-nek?

Pályázati kiírásban jelent meg a partnerség lehetősége, melynek során a PTE hallgatói aktívan jelen lehetnek az egyesület életében. Azt gondoltam, hogy kölcsönösen hasznos lesz az együttműködés, mert nagyon jó tapasztalatszerzési lehetőség lesz a diákoknak, a fiatalos lendületüket, frissességüket, tudásukat a tanodánkban, tanulószobánkban tudják kamatoztatni a mi gyermekeink érdekében, és mindezt pozitívan élhetik meg. A közösségi pedagógiai gyakorlat során 50 óra önkéntes tevékenységet vállalnak az osztatlan tanárképzésben résztvevő hallgatók, a már említett három színtér egyikében.

Mit gondolsz, a nálatok eltöltött 50 óra milyen lehetőségeket biztosít a hallgatók számára?

Megismerkedhetnek a civil szervezetünk munkájával, kapcsolatokat bővíthetnek, szélesedik a látókörük, megtapasztalhatják, hogy jó dolog önkéntesnek lenni, empatikussá válhatnak és még sorolhatnám a pozitív lehetőségeket. Örültem annak, hogy az osztatlan tanárképzésben résztvevő hallgatók közül már többen választották a gyakorlat helyszíneként az egyesületet. Mi is gazdagodunk általuk, nagyon jó érzés volt megélni, hogy lelkesen, megbízhatóan végezték el a vállalt feladatot, a gyermekek oktatását, szabadidős programok lebonyolítását, az egyesület munkájában való részvételt. Ami számomra különösen pozitív visszajelzés volt, hogy a hét főből két hallgató jelenleg a Wlislocki Henrik Roma Szakkollégium (WHSZ) tagja. A WHSZ- szel is együttműködünk, a szakkollégisták is önkénteskednek az egyesületben. Nagyon érdekes, ahogyan egy megismerési folyamat elindul: az egyik dolog hozza magával a másikat. Biztos vagyok benne, hogy a nálunk önkéntességet teljesítő hallgatók a tanári munkájuk során nyitottságot fognak tanúsítani a cigány/roma tanítványaik iránt.

Te voltál az a cigány lány, akinek az anyukája írástudatlan volt, most pedig itt vagy, 3 diplomával rendelkezel, tanítasz az egyetemen, egy szervezetet vezetsz és nemrégiben elnyerted az Eötvös József - díjat.

Néha elszomorodom, mert nem tudtam megmutatni édesanyámnak, hogy nem csak kétkezi munkából tudja az ember a jövedelmét biztosítani, hanem szellemi munkával, tudásával is.

Nagyon jó lett volna, ha megmutathattam volna neki, hogy igenis erre is képes az ő gyereke.

Mikor felvételt nyertem az egyetemre, azt kérdezte tőlem: „Mi az az egyetem?  Miért van rá szükség? Van férjed és két gyermeked,  nem értem, hogy miért van erre szükséged…” Szerettem volna ha látja, hogy a tanulás által milyen lehetőségek nyíltak meg előttem, és mennyivel könnyebbé vált ezáltal az életem. Sajnos erre nem volt lehetőségem, édesanyám idejekorán elment közülünk. Azonban lányaimnak, családom tagjainak és a velem kapcsolatba kerülő cigány/roma egyetemistáknak, gyermekeknek igyekszem jó példát mutatni, és körükben hangsúlyozom a tanulás fontosságát!

Az eddigi elért célokhoz erős akaraterő és energia szükségeltetett. Nehezen élted meg az akadályokat?

Valóban így van, de én az a típusú ember vagyok, aki ha elkezd valamit, azt be is fejezi, a kitartás jellemez. A felmerülő problémákra úgy tekintek, mint megoldandó feladatokra. Persze, mindenkinek vannak nehézségei az életben, a munkában, nekem is. Ez természetes, így nem legyőzhetetlen dologként tekintek rájuk, hanem kihívásként

Hogyan tovább?

A tudásalapú társadalom egyik feltétele az élethosszig tartó tanulás. Már ki is néztem magamnak két képzést, tehát biztos, hogy még tanulni fogok! (nevet)

Kékesi Alexandra

Kékesi Alexandra

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni