Rappai Gábor professzor pécsi, a PTE Közgazdaságtudományi Kar alumnusa. Diplomája megszerzése után a PTE volt az első munkahelye: több, mint 3 évtizede oktat, két cikluson (2005-2011) keresztül a KTK dékánja is volt. Jelenleg a kar egyik intézetigazgatója, 2019-től a Gazdálkodástani Doktori Iskola vezetője. Az Universitas Quinqueecclesiensis Alapítvány kuratóriumi tagja.
Szenátorként, valamint a Gazdálkodási, Pénzügyi és Fejlesztési Bizottság elnökeként évtizedek óta figyeli és alakítja a PTE sorsát. Hogyan látja jelenleg a PTE helyzetét ezeken a területeken?
A PTE gazdálkodását az elmúlt két évtizedben alapvetően két dolog jellemezte: forráshiány és likviditási nehézségek. Alapvetően mindkettőt a gyógyító tevékenység alulfinanszírozottsága, illetve meglehetősen speciális, időben egyenetlen finanszírozási modellje okozta. Ennek következtében a pénzügyi-gazdálkodási tevékenység legfőképpen likviditás-menedzsmentre korlátozódott, a szinte folyamatos zárolások, illetve forrás-visszatartások azt eredményezték, hogy azon bevételtermelő egységek, amelyeknek módjuk lett volna érdemi beruházásokra, elhalasztották fejlesztéseiket. Mivel pótlólagos forrás szinte kizárólag csak pályázatok útján volt elérhető, kényszerűségből kialakult az a gyakorlat, miszerint mindenre pályázunk, ami számunkra elérhető. Mindez nem segítette a kutatási kapacitások koncentrációját.
Miért tartja fontosnak, hogy a PTE élt a modellváltás lehetőségével?
Úgy vélem, a modellváltás keretében létrejövő hosszú távú (akár 25 éves) finanszírozási keretmegállapodások kiszámíthatóságot hoznak a rendszerbe, lehetővé teszik, hogy a PTE oktatási- és kutatási portfoliója az egyetem valós erősségeire koncentráljon,
megteremthető az a gazdasági környezet és infrastruktúra, amely az egyetemi kiválóságot szolgálja.
A PTE roppant sokszínű, ha úgy tetszik, heterogén intézmény, eljött az ideje, hogy az oktatás és kutatás, a művészeti alkotótevékenység és az egészségügyi szolgáltatás ne olyan versenytársként tekintsen egymásra, akik a szűkös forrásokon marakodnak, hanem olyan együttműködő parterekként, akik a tevékenységekben rejlő szinergiákat kihasználva valóban nemzetközi láthatósággal rendelkező felsőoktatási intézményt alkotnak.
Miért vállalta el a kuratóriumi tagságot?
Az elmúlt évtizedben rendszeresen felmerült a nevem, amikor az egyetem rektorválasztásra készült, vagy éppen kancellárra várt. Mindig azzal hárítottam el ezeket a felvetéseket, hogy rektornak túl kevéssé vagyok akadémikus, kancellárnak pedig túl kevéssé bürokrata. A kuratórium feladata átfogó, mind az akadémiai, mind a működtetési kérdésekre reflektáló stratégia megalkotása, illetve a célokhoz vezető út felügyelete. Mindezt az egyetem érdekében végzett, hatalmas és izgalmas, számomra testhez álló munkának érzem, így, amikor Miniszter Úr felkérése megérkezett, kicsit sem haboztam.
Tagja marad a továbbiakban is az Egyetem Szenátusának?
A jelenlegi Szenátus mandátuma szeptember végén lejár, a következő ciklusra már nem kívánom magamat jelöltetni. Azt gondolom, hogy a Kuratórium és Szenátus közötti hatáskör- és feladatmegosztás szempontjából sem lenne szerencsés a szenátusi tagságom. 2001. óta, kis megszakítással 16 éven keresztül voltam a PTE Szenátusának tagja, nagy megtiszteltetés volt ez a számomra. Ezúton is köszönöm minden jelenlegi és volt szenátortársamnak, hogy konstruktívan együtt tudtunk dolgozni, kívánok az új Szenátusnak felelősségteljes, hatékony döntéshozatali munkát!
Mit tart a legfontosabb kérdéskörnek, amin - amint lehet - változtatást javasol majd?
Meggyőződésem, hogy a modellváltás során beígért, korábban említett forrástöbblet
hosszú távon csak a teljesítményeink növelésével, a tevékenységeink minőségének javításával érhető el.
Mindez vonatkozik valamennyi munkatársra, tehát oktatóra, kutatóra, művészre, gyógyítóra, adminisztratív kollégára, de a hallgatókra is. Ahhoz, hogy a teljesítmény, illetve a minőség változását objektíven meg tudjuk ítélni, szükség van egy jól működő teljesítményértékelési rendszerre (röviden: TÉR - a szerk.). A PTE, hangsúlyozom az egyetem és nem a Kuratórium, legfontosabb feladata a meglevő rendszerek összehangolása, a hiányzó elemek kidolgozása és a TÉR általános bevezetése.
Milyen lehetőségeket lát a PTE gazdasági helyzetét tekintve?
Reményeink, de ami fontosabb, információink szerint az egész magyar felsőoktatásban forrásbővülés várható. A PTE fenntartójának, az Universitas Quinqueecclesiensis Alapítványnak a feladata, hogy ebből a forrásbővülésből minél több jusson a pécsi egyetemre. Már egy ideje ezen dolgozunk és természetesen a továbbiakban is ezen fogunk dolgozni, de azt fontos tudni, hogy a „jól sikerült” hosszú távú finanszírozási keretmegállapodások csak a lehetőséget adják, a többletforrásokért elvárt többletteljesítményt az egyetemi polgároknak kell előállítani.
Mennyiben fogja a Kuratórium működése befolyásolni a hallgatói életet és a PTE-n zajló oktatási/kutatási munkát?
A Kuratórium célja, hogy a minőségi képzéshez és kutatómunkához forrásokat biztosítson, ám, hogy az Egyetem vezetése miként használja fel a rendelkezésére álló kereteket, azt a Kuratórium legfeljebb ellenőrzi, de semmiképpen sem szabályozza. Az oktatási/kutatási munka szabályozása, így az Egyetem által oktatandó szakportfoliónak, az egyes szakok tanterveinek, a kutatási céloknak a meghatározása továbbra is a Szenátus, illetve az illetékes döntéshozók feladata. Ha a fenntartó azt észlelné, hogy a megnövekedett források nem jól hasznosulnak, akkor azt jelezni fogja az Egyetem vezetésének; de szinte biztos vagyok abban, hogy erre nem kerül sor, hiszen
mindnyájunk célja és érdeke azonos: egy még jobb Pécsi Tudományegyetemet létrehozni.
A hallgatói élet biztosan nem fogja érzékelni jobban a fenntartó megváltozását, mint amikor az elmúlt időszakban a felsőoktatás az egyik minisztériumtól a másikhoz került. Ha tréfálkozni akarnék, akkor azt mondanám, hogy több személy közül választhatnak majd védnököt a hallgatói rendezvényekhez, de egyéb változást nem fognak észlelni. Komolyra fordítva a szót: remélem, hogy hallgatóink életük legszebb időszakaként fognak emlékezni a PTE-n töltött évekre, a végzést követően könnyen találnak helyet a munkaerőpiacon és hasznos tagjai lesznek a magyar társadalomnak.
Rövid és középtávon milyen fejlődési ívet képzel el a PTE számára?
Nagyon bízom abban, hogy a modellváltás és a már többször említett forrásbővülés eredményeképpen tovább mélyül a nemzetközi beágyazottságunk mind az oktatás, mind pedig a kutatás terén és a Pécsi Tudományegyetem a következő néhány évben jelentősen előrébb lép a nemzetközi felsőoktatási rangsorokban. Hiszem azt, hogy 5-6 év múlva a PTE olyan hely lesz, ahol élmény hallgatónak lenni, ahol inspiráló közegben, anyagilag is megbecsült oktatók-kutatók dolgoznak és ahol a fenntartó és az egyetemi vezetők egyaránt azt gondolják, hogy a modellváltáshoz fűzött reményeik beigazolódtak.
