Az egyetem 100 éves centenáriuma mellett a BTK dupla évfordulót ünnepel: 40 éve indult az akkor még Tanárképző Karon az első egyetemi képzés, 30 évvel ezelőtt a kar különválásával megalakult a Természettudományi és a Bölcsészettudományi Kar, mint önálló egyetemi karok - Dr. habil. Láng András egyetemi docenssel a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Tudományos és akkreditációs dékánhelyettesével beszélgettünk.
Milyen egyetem volt ez, amikor Ön idejárt?
Sopronból kerültem ide 1997-ben, nagy várakozással. Pezsgő kulturális életre vágytam, amit az egyetem be is teljesített, a csoporttársak és a kari élet szintjén ugyanúgy. 25 év távlatából visszatekintve a Kar struktúrája, a hallgatók összetétele nagyon megváltozott. Akkor húzószak volt a történelem és magyar, 120 fős gigaévfolyamokkal, emlékszem az izguló ismerősökre, ahogy ácsorogtak a szigorlat előtt. Mára átrendeződött a kari portfólió. Például az én évfolyamomat húsz fő alkotta, ehhez képest ma 120-an kezdik el a pszichológia alapszakot.
Én is majdnem 30 éve jártam ide, emlékszek a tanáraink abszolút naprakészek voltak, a legfrissebb kutatásokat hozták be az órákra, előfordult olyan, hogy egyikük módosította a korábbi órán mondottakat, mert kijött egy új szakcikk. Emellett magas szabadságfok jellemezte az oktatást, a kreditrendszer miatt.
Ez ma is megvan. A hallgatói és az oktatói szabadság is létezik, az oktatók a saját habitusukkal, a saját világnézetükkel vannak jelen az órákon. A bölcsészet és társadalomtudományok nem oktathatók csak „objektíven”, ezek nem kívülállással művelhető tudományok. A naprakészség ebben a 25-30 éves távlatban sokat változott, a tudományos publikációk megjelenési sebessége felgyorsult, ráadásul iszonyatos mennyiségű publikáció van. Komoly kihívás naprakészen tartani a tudásunkat.
És – minden bántó szándék nélkül mondom – hogy sok „szent őrült” volt a tanáraink között. Ma is megmaradtak a hasonló emberek?
A bölcsészet- és társadalomtudományok nem rövidtávon termelik ki azt, amit létrehoznak. Mi nem egy okos rotációskapát fejlesztünk, ami egy két-hároméves projekt, és utána minden gazda ezt fogja használni. Itt hosszú-hosszú évek finomhangolása, a társadalmi változásokra való reagálás van jelen, a tudásátadás mellett erőteljes szemléletformálás is történik közben. Hogyan kérdezzünk rá dolgokra, akár olyanokra is, amelyek körülöttünk történnek, hogy gondolkodjunk kritikusan, hogyan tegyük ezt tudományos módszerekkel...
Milyen presztízse van most a bölcsész létnek?
Ez nagyon kettős. Belső szemléletben – nemcsak az oktatók, de a hallgatók és munkatársak is – büszkén tesszük a dolgunk, és akik megtapasztalják a bölcsészet hasznosságát, szintén ugyanezt érzik. Lehet elvontnak értékelni a bölcsészek tudását, de éppen emiatt nagyon sok területen hasznosítható ez a tudásanyag. Épp emiatt lehet némileg elmarasztaló, kissé negatív felhangja a bölcsészek értékelésének, merthogy egy bölcsész nem feltétlenül egyetlen konkrét szakmára képződik, hanem a bölcsész sok területen bevethető értelmiségi. A világ ma sokkal boldogabban fogadja azokat, akik jóértelemben véve szakbarbárok – egy részterület specialistái, ahol az ő tudásuk hónapokon, éveken belül kézzelfogható termékké alakítható. Kényelmes a tempomat az autóban, a légkondicionáló szintén az, viszont az életet jelentéstelivé, értelemtelivé nem ezek a dolgok teszik. A bölcsészet és a társadalomtudományok hozzájárulnak a dolgok megértéséhez, ahhoz hogy pozícionálni tudjuk magunkat a világban. Lehet, hogy gyalog tesszük meg az utunkat, biciklivel, vagy nyáron is meleg szobában ücsörgünk, de mégis azt gondoljuk, hogy a bölcsészet- és társadalomtudományok szemlélete ezeket is messze kompenzáló örömet nyújt.
Mi fog történni az évfordulón?
A szeptemberben kezdődő tanévben zajlik majd az ünneplés. A Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karon két kiemelt sarokpontja lesz a rendezvénysorozatnak: egy nyitórendezvény, illetve várhatóan áprilisban egy zárórendezvény. Közben pedig alulról építkező módon az intézetek, tanszékek különböző szakmai programjait fűzzük fel egy olyan rendezvénysorozatra, ami a kar sokszínűségét képes megjeleníteni. A párnapos rendezvények az arculatmegjelenítést szolgálják, gyakran kerekasztalbeszélgetésekkel, amelyek a Kar által képviselt tudományterületek jelenlegi helyzetéről szólnak. Olyan közösségi rendezvényeket is szervezünk, amelyen a kar polgárainak egymásra-hangolását, egymáshoz közelebbhozását célozzuk meg. Minden egyes intézet, tanszék a maga aktuális rendezvényeivel be-befog kapcsolódni a sorozatba. Nem sorolom fel a rendezvényeket, mert nem szeretnék senkit megbántani azzal, hogy kihagyom.
Kiemelt rendezvényt meg tud említeni?
A méretéből, az országos kiterjedtségéből adódóan igen. Itt rendezzük meg ősszel az Országos Neveléstudományi Konferenciát, illetve még inkább kiemelendő dolog, hogy tavasszal nálunk lesz az OTDK Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai és Könyvtártudományi szekciója. Akár 250 pályamunka is érkezhet, ez tényleg a hallgatókat, a tehetséggondozást állítja a középpontba. A bölcsészet és társadalomtudományok sajátossága, hogy ezt a területet olyan tudásátadás jellemzi, amely erősen épít a tanár-diák kapcsolatra, a mentorálási folyamatra, például egy szövegfeldolgozó szemináriumot nem lehet arra alapozni, hogy a katedráról felolvasom a szöveget, s megmondom, hogyan kell értelmezni. Az ünneplés nem csak a tudományt érinti, a Hallgatói Önkormányzat maximálisan partnerünk abban, hogy városi és akár országos szinten is megjelenjünk. A Szenes Klub ikonikus helyszínünk, a programot a Kar Hallgatói Önkormányzata gondozza. És a nyitórendezvényünk sem csak a szakmáról szól, simán belefér egy zenés mulatság a végére.
A Kar jövőjéből mi látszik?
Izgalmas, küzdelmes időszak előtt áll a kar. Az államilag finanszírozott keretszámok a jelenleginél jóval kisebb államilag finanszírozott hallgatói létszámú kart prognosztizálnak, ami fájó dolog, mert a jelentkezési számok azt mutatják, hogy a fiatalok nyitottak a bölcsészet- és társadalomtudományok kínálta perspektívára. Kérdés, hogy a jelenlegi társadalmi és globális helyzetben mennyire lesz pénze a szülőknek arra, hogy akármilyen szakon saját zsebből finanszírozzák a gyerekeik képzését. Érdekes, hogy más egyetemeken ezek a keretszámok nem annyira szűkösek. Szeged és Debrecen esetében nem látszik ez a beszűkítés. Ha a fent vázolt helyzet hosszabb távon változatlan marad, az azt jelenti, hogy a Kar – és így az Egyetem is – veszít regionális vezető szerepéből, ami szervesen alakult ki. Ugyanis a Baranya-Somogy-Tolna régióban sem Szeged, sem Debrecen nem konkurenciánk.
Ugyanakkor bizalomra és büszkeségre ad okot, hogy a nemzetközi képzések száma és minősége 5-6 éve folyamatosan intenzíven emelkedik a karon. A nemzetközi hallgatók létszáma évről évre nő. Nemcsak a Stipendium Hungaricumnak, hanem azon jelentkezőknek köszönhetően is, akik saját maguk fizetnek azért, hogy bölcsészet- és társadalomtudományi területen tanulhassanak.
