close
CímlapEgyetemi életPécs az más?

Pécs az más?

Pécs más? UnivPécs-kerekasztal Pécs helyzetéről

A kerekasztal résztvevői: Bedő Zsolt közgazdász, Colin Foster szobrászművész, Füzér Katalin szociológus, Goolesorkhi Kia közgazdász, Heidl György eszmetörténész, Merza Péter geográfus, a PVF Zrt vezérigazgatója, Pavluska Valéria közgazdász, marketinges. Moderátor: Balogh Robert

Újra aktualitást kapott a Kulturális Főváros fogalom Magyarországon, hiszen újra jelentkezhet egy magyar város a 2023-as cím elnyerésére. A kerekasztal-beszélgetés nem a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa program szervezésének nehézségeiről vagy megkésettségről szólt, hanem arról, hogy ami megépült a városban a program keretében mintegy 35 milliárd forintból (a teljes projekt 44,5 milliárdba került), az hogyan működött az elmúlt öt esztendőben, s ma milyen lehetőségeket rejt a város és az egyetem számára.

Füzér Katalin

Az, hogy fizikailag mi került beépítésre fontos, ahogy a megújult környezet is az, de én antitézisként az emberekről beszélnék, az EKF kapcsán kialakult újfajta tudásokról és összeköttetettségekről. A szociológia egyik új kutatási területe a projektesítés következményeivel foglalkozik, ehhez kapcsolódóan magam is vizsgálódom a pécsi helyi társadalom kontextusában. Egy helyi projektosztály létrejöttét látom: sokszínű, magasan képzett, szakemberek jól körvonalazható rétegről van szó, akik ennek a projekt-csokornak a kezdeményezéséhez hozzájárultak ötlettel, tudással, tapasztalattal, nemzetközi kitekintéssel. Az egymásnak átadott tudások újfajta kooperációját látom ebben és

nem csak betont, vagy pénzt.

Pavluska Valéria

Ezek nagy előnyök, de én mégis csalódott voltam az EKF következményeit illetően. Az eredeti koncepcióval egyetértettem, mert szerintem is elő lehet állítani a kultúrából gazdaságot.

A végeredmény számomra nem volt más, mint egy színvonalas egyszeri eseménysor, amire nem épült semmi a későbbiekben. Az infrastruktúra itt maradt, megújultak intézmények, a tartalom is felzárkózott valamennyire ehhez a színvonalhoz, de azt vártam, hogy például fesztiválok tradíciói alakulnak ki, létrejönnek olyan fejlődni képes műhelyek – a szó nemzetközi értelmében – ahol tanítanak, oktatnak. Ahol nem csak kulturális események zajlanak, ahová elvárjuk a nézőket, hanem más gazdasági, tőke jellegű működési formák is kialakulnak. Ez nem történt meg.

Heidl György

Akik idejönnek megcsodálni Pécsett, azok jó véleménnyel vannak az EKF-ről, a városról. Akik itt élnek, vagy beleláttak a folyamatokba, kritikusan nyilatkoznak. Az EKF egyes fejlesztései felborították a város szerves fejlődését, amely a középkortól kezdve levezethető. Létrejött a Zsolnay Negyed, a Kodály Központ, de közben jelentőségét veszítette Pécs számos belvárosi múzeuma, kiállítótere. A költözések, fenntartói változások, a szűkös anyagi lehetőségek látványosan csökkentették a belvárosi múzeumi és kulturális intézmények szerepét, miközben a Zsolnayval olyan terheket vállalt magára a város, amelyek folyamatos lobbizást igényelnek a források előteremtésére állami költségvetésből. Ez a város kulturális és egyéb autonómiájának nem tesz jót. Az elmúlt két évben az Egyházmegye, a pécsi püspökség kulturális intézményrendszere is elkezdett fejlődni. Úgy tűnik, hogy Pécsett létrejött alapvetően három kulturális pólus, és ebben a rendszerben újra ki kell találnia kinek-kinek a maga szerepét: mi a sajátos feladata arculata a múzeumi résznek, a Zsolnaynak és az Egyházmegyének. Én komoly feladatokat látok magunk előtt.

 

Goolesorkhi Kia

Az EKF-re elköltött 44,5 milliárd forintból nem valósult meg a folytonosság. Az elmélyülés nem következett be. Nem arculattal foglalkoztunk, s máig sem tudjuk,

mi az identitása a városnak!

Isztambul és Essen is volt kulturális főváros. Elég a név, hogy kulturális főváros, s ez maga az identitás? Vagy Pécs már eleve rendelkezett a szükséges értékrenddel? A kulturális év egy lehetőség volt csupán arra, hogy megerősödjön? Az alulról szerveződés nagy hiányossága volt a folyamatnak. Nem építettek ki egységes arculatot. A külföldieknek mit jelent a kulturális főváros ténye? Fogalmunk sincsen erről. A Bazilika és a Dzsámi korábban is ugyanott álltak ahol ma. A beépített 35 milliárd jelentette a Kulturális fővárost? Hol vannak a pécsiek az egész folyamatban? Dél-Ohio is egy hasonló, nehéz helyzetű város volt, ahol akkor kezdődött el a változás, amikor alulról kezdtek építkezni, a város elindított egyfajta identitásépítési folyamatot. Városi szinten nem érzem azt, hogy arculatunk lenne.

Colin Foster

Hiba azt gondolni, hogy a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt egy lezárult esemény lenne.

Ez egy folyamat.

Ez csak az indulás. Kezdése valaminek, s rengeteg tennivaló maradt. Az EKF év egyik pillére a Balkán Kapuja ötlet volt. Nem mondhatjuk, hogy ez ügyben sok minden történt volna. Se Romániában, se Szerbiában, se Bulgáriában nem tudják, hogy mi lennék a Balkán kapuja. Egy Kusturica filmben ugyan elhangzott, hogy a pécsi vásárban jó feleségeket lehet venni, de ez csak egy vicc. Rengeteg munka maradt azzal is, hogy Pécs miként tudja eladni magát. Jó tendencia, hogy egyre több turista érkezik ide, vagy nem is Pécsre, hanem inkább a régióba.

Merza Péter

Geográfusként azt gondolom, hogy sokan csodavárásként látták az EKF-et. Azt várták, hogy egy csapásra megváltozik a világ. Ez kommunikációs hiba volt a programban akkor dolgozók részéről.

Úgy kezeltük az EKF-et, mint egy tér-idő ugrást.

Pécs Magyarország ötödik legnagyobb városa, itt épült az ország első egyeteme, ezzel együtt mondhatom azt, hogy Pécs nemzetközi ismertsége sokkal inkább volt „megyeszerte világhírű”. Ha a helyén kezeljük a várost, akkor kijelenthetjük, hogy messze nem volt meg az az ismertségünk, mint ma. Felkerültünk Európa térképére. Ez a térugrás. A kulturális főváros címmel bekerültünk egy elitklubba. Időugrást azért hajtottunk végre, mert 30-40 éve szükséges fejlesztéseket pótoltunk be. A Széchenyi tér régóta felújításra várt, a Zsolnay gyár ledózerolásra érett meg akkor már lassan… Az időugrással a ’70-es évek szintjéről a 21. századba ugrottunk, több szempontból megelőzve saját korunkat. A város nemzetközi ismertségre is szeret tett és az infrastruktúránk vonzó lett, az alapok megépültek, azóta is azon vagyunk, hogy szellemi, gazdasági tartalommal töltsük meg a „kulturális fővárost”. Azt gondoljuk, hogy ez a város jövője.

Nincs csodavárás,

hogy idejön egy nagy multi és megoldja a város összes problémáját. Ez nem működik. Vannak erőforrásaink. A múlt, az egyetem, a történelem és az EKF is az már. 10 éve elnyertük az EKF címet, 5 éve megvalósult az EKF program, idén ez az infrastruktúra olyan szintű finanszírozáshoz jutott, hogy gyakorlatilag újra léptéket válthat Pécs. Esélyt kaptunk arra, hogy új fesztiválokat hozzunk létre, turizmust növeljünk és népességmegtartó erőt is generáljunk, ezzel együtt gazdasági szinten is fejlődés következhet be. Azáltal, hogy a Zsolnay Negyed finanszírozásába beszáll az állam és a Pannon Filharmonikusokéba is, Pécsről lekerült a teher és újabb lehetőségekben gondolkodhatunk. Ebbe a folyamatba tartozik a PTE 650-es évfordulója. A város korábban nehezebben volt eladható, most könnyebben fel lehet építeni egy terméket - nevezzük Pécsnek – ami ezáltal még élhetőbb lesz. Amikor benne voltunk az EKF-es építkezésekben én is hajlamos voltam elhinni, hogy az a siker fokmérője, ha átadjuk a felújított Széchenyi teret és az egész EKF-nek az a célja, hogy építkezzünk. Nem. Az csak a siker indikátora volt. Optimista vagyok. A város értékeire tudunk támaszkodni: egyetemre, kultúrára, hagyományra. A nagy összegű állami támogatás miatt újra látom annak esélyét, hogy olyan szellemi műhelyeket támogassunk, amiből ki tud jönni olyan produktum, ami vonzó külföldi diákoknak, magyaroknak, turistáknak, itt lakóknak egyaránt, és a gazdálkodóknak. Öt év múlva kell megnézi, hogy ha megvalósult az egyetemi fejlesztés, akkor tényleg itt van-e az 5000 külföldi diák, s velük együtt megérkeztek-e azok a gazdasági szereplők, akiknek meg kellene érkezniük előbb utóbb. És a repülőtér? Az M60-as… 20-30 éves időtávban van esélye, hogy ez az egész majd beérjen.

Balogh Robert

Mondok szlogeneket az elmúlt évekből: egyetemváros, a fűszerek városa, a mediterrán hangulatok városa, a Balkán kapuja… Hol tart most Pécs?

Pavluska Valéria

A Mediterrán szlogen nem rossz, a Balkán kapuja kifejezés jelenleg nem cseng túl jól. A balkáni jelző a magyar gondolkodásban kifejezetten negatív. A kultúra helyzete és kommunikációja is problémás. Ma van egy olyan tendencia, amely inkább füstölgő gyárkéményeket építene szívesebben és nem kulturális intézményrendszert. Péccsel kapcsolatban is lehetett hallani újraiparosítási szándékról. Még mindig erőteljesen él az a hagyományos felfogás is, hogy a kultúra csak fogyasztást, pénzköltést jelent. Az emberek nem nagyon hiszik el, hogy ebből meg lehet élni. Pedig mondjuk egy Van Gogh-ot el lehet adni 2 millió dollárért. Szóval, a művészetnek van gazdasági értéke is. Az is nagy feszültség az ügyben, hogy Pécs lakossága nagyon szélsőséges összetételű, egyik oldalon ott van a magas intellektusú egyetemi populáció, a másikon pedig egy nehézipari gyökerekkel rendelkező segédmunkás réteg. Az egész helyzetet megtetézte a gazdasági válság is. Az igaz, hogy a városlakókat lehetne még kapacitálni, hogy több kultúrát fogyasszanak, bár az egyetemistákat erre nehéz rávenni. Egyelőre mást fogyasztanak. Több helyi intézmény mondta, hogy nem foglalkoznak az egyetemisták megnyerésével, mert nem éri meg, olyan rossz hatásfokú ez a befektetés. Ezt már vizsgáltuk és tudjuk, ha státuszuk és pozíciójuk lesz, akkor maguktól is fognak kultúrát fogyasztani. A lakosokat tekintve tudok olyan adatokról, hogy a komolyzene-fogyasztók száma kétszerese az országos átlagnak. Tehát nem biztos, hogy a lakosságot kellene kapacitálni további fogyasztásra, hanem inkább kívülről kell több fogyasztót vonzani. A mediterrán vonalat azért sem vágnám el, mert például tudjuk, hogy a Pannon Filharmonikusoknak már vannak eszéki bérletesei – ebbe az irányba is lehetne mozogni.

Merza Péter

Nem hasonlíthatjuk magunkat a gazdasági-ipari értelemben szerencsésebb magyar városokhoz, ahol multik telepedtek meg. Az Audi nem véletlenül került Győrbe. A Mercedes Kecskemétre és Nyíregyházán sem véletlenül van a Lego. Székesfehérvár, Szombathely… Nem tudunk velük versenyezni. 2006-ig zajlottak az országban működő tőke beruházások, az autópálya 2010-ben ért Pécsre. Ez van. De most, hogy a kultúrafinanszírozásba beszállt az állam, akkor nekünk olyan kultúrát kell finanszíroztatni, ami vonzó lesz, ami miatt hajlandók 100 kilométert megtenni az autópályán. Vagy amikor Mohácson leszállnak az amerikai turisták a hajóról, akkor nem három órás betétprogram legyen Pécs, hanem nézzék meg az összes múzeumot és ebédeljenek itt. Most egy jelentős fogyasztói körnek

Pécs Villány külvárosa.

Bedő Zsolt

Mindig az hangzik el, hogy az állam ad majd pénzt, és felülről megoldja a problémákat. Ez így nem megoldás. Elfogadom, hogy Pécs most egy háromórás betétprogram turistáknak. Nem attól tölt el itt több órát a turista, hogy a következő ciklusban az állam jobban finanszírozza a Filharmonikusokat, vagy átvesz üzemeltetési költségeket. Ha az az individuum, aki egy éttermet, vagy galériát üzemeltet… Ha ők nem találják ki, hogyan tudnak integrálódni az állam által iniciált folyamathoz, akkor senki nem fogja. Ahogy elfogy a támogatás, ugyanott tartunk majd mint előtte. A ’90-es években a Bokros csomaggal szélesre tártuk a kapukat multik előtt, kaptak adókedvezményt, meg amire vágytak. Öt évvel később azt vettük észre, hogy a multinak nagyon jól megy, de az a beszállító, aki mondjuk két ajtóval arrébb volt, már nem tudta megütni a multi elvárásainak szintjét és integrálódni. Az állami iniciatívákkal kapcsolatban is ezt érzem. Szigetekként állnak. Nem szabad összevetni Pécset mondjuk Fehérvárral, teljesen más történet. Tavaly egy kutató járt itt, azt vizsgálta, hogy a nagy multik megyei nagyvárosokba történő betelepedése mit indukál. Kimutatta, hogy van egy kiszorító hatás is. Aki megszokja, hogy reggel nyolckor blokkol, megmondják neki, mi a feladata, s nem kell új dolgokkal előállnia, gondolkodnak helyette, feladatorientálttá válik, nem problémaorientálttá. Mi történik az ebben szocializálódott egyénnel, ha ez a termelőegység kivonul a településről? A feladatorientáltak várják a következő feladatot. Ez egy jelenség, nem probléma. Pécsen nem gondolhatjuk azt, hogy felülről megoldják a helyzetünket. Sem az állam, sem a polgármester nem tudja az egyének helyett megtenni ezt.

Füzér Katalin

Térségünk tőke- és munkaerőpiaci helyzete szempontjából súlyos strukturális korlátokkal kell szembenéznünk: a pécsi városrégió a globális értelemben félperifériás közép-európai fejlődési zóna perifériáján helyezkedik el. Ez a fejlődési zóna Dél-Lengyelországtól indul, Csehországot és Nyugat-Szlovákiát magába foglalva kiterjed Észak-Nyugat Magyarországra is. És kész. A strukturális helyzetünk nem fog megváltozni. Az a fajta autópálya-összeköttetés, amivel 2010 májusa (!) óta rendelkezünk, az mostani elemzések szerint inkább már viszi a pénzt és az embereket, mert mobilitást tesz lehetővé. A mi térségünkben nem megvalósíthatóak azok a munkahely-teremtési lehetőségek, amelyek az ország gazdaságilag fejlettebb régióiban a működő tőke-befektetésekhez kapcsolódtak – akár kormányzati támogatással, akár nélküle: mi jószerivel csak a „projektkapitalizmusra” hagyatkozhatunk. Arra a típusú érdekes zónára, amely a gazdaság redisztributív szektoraihoz kapcsol minket, ahol olyan újra elosztott közpénzekről van szó, amihez nem fog mindenki hozzájutni. A kérdés az, hogy a projektesítési folyamatok, amelyek nemcsak a városfejlesztésben, a civilszférában, hanem a nagy bürokráciákban – az egyetemen, az egyházmegyében – is végbe mennek, ezek a helyi társadalomban hogyan képesek úgy egymáshoz kapcsolódni, fogaskerékként mozogni, hogy az egyik a másikat segítse - nincs nagyon más lehetőség. Persze a szénbányát újra lehet nyitni és újraiparosítani is kell, mert a városi társadalom népes rétegei sohasem lesznek képesek a kulturális és a felsőoktatás ipar szegmenseire rácsatlakozni. Pozitív fejlemény, hogy számos újonnan létrejött munkahely inkább a jól képzett munkaerőnek ad lehetőséget. Ezt kellene erőltetni a továbbiakban is, a felső- és alsóbb fokú oktatás és a kultúra területén kiépíthető lehetőségeket.

Merza Péter

Kívülről nézve Pécs csak az egyetem! Semmi más. Még egy kis világörökség és a főtér a dzsámival. Erre lehet építeni, másra nem. A befektető oda épít gyárat, ahol már van egy másik gyár, mert ott vannak a beszállítók, az üzleti partnerek és a munkaerő úgyis odajön. Csak az egyetemmel tud Pécs kimagasodni a többiek közül a befektetőkért folyó versengésben. Az egyetem képzési struktúráját nyilvánvalóan abba az irányba kell vinni, hogy az egyetemből jöjjön ki szellemi termék. Most isszuk annak a levét, hogy egy 80 ezres városból lett 180 ezres Pécs és a lakosságbővülés gazdasági értelemben kizárólag a két bányához volt köthető. Erről beszélünk. Sokkal több kreatív, saját lábán álló vállalkozás van Pécsett, mint bárhol másutt az országban. A teljes győri vállalkozó szektor valahol a multi-láncban van. Kecskemét és Észak-Magyarország ugyanez. Az más kérdés, hogy ennek a szektornak 140 ezer embert eltartani nem sikerül. Erre keressük a megoldásokat.

Pavluska Valéria

Az egyetem képzési struktúrája sem illeszkedik teljes mértékben ehhez. A PTE-nek kellene, hogy legyen egy nagyon erős informatikai kara. A kultúra iparhoz az egész kreatív ipart hozzáérteném. A Művészeti karon ezért nagyon hasznos lenne, ha lenne egy jó design oktatás. A zeneoktatásban egy Kodály Intézethez hasonló helynek is lennie kellene, ahová idejöhet egy japán tanulni. Az egyetemi kapacitást tőkeként kellene kezelni, de úgy látom, a város nem mondta meg egyértelműen, hogy mi lenne a fejlesztés fő sodra. Milyen irányba haladunk?

Merza Péter

Mi ugyanazt mondjuk évek óta. A város önmagában nem tud idehozni külső befektetőt. Minden város tud adni telket, infrastruktúrát – ez semmit nem ér a mai világban. Ma egyedül tudást kellene tudnunk felmutatni. Azt a város nem tud adni, csak az egyetem. A nagy tömegű munkaerőt megtalálja Romániában, Szerbiában… Arra már idetelepít egy céget a befektető, ha megvan egy labor a Műszaki karon, ami az AutoCad egy speciális ágával foglalkozik, vagy olyan szintű SAP képzés folyik, ami nemzetköszi szinten is látható, stb. Egyértelműen kell egy tudásbázis, ahhoz lehet tőkét találni, máshoz (telek, ipari park, stb.) nem lehet, vagy csak nagyon nehezen. Sokszor elmondtuk, kértük az egyetemet, hogy szerintünk mi lenne az az irány, amivel hatékonyabban lehetne ide befektető hozni. Nem az Audit, hanem egy kutató-fejlesztő céget, közepes cégeket ágazatilag diverzifikáltan. Bocsánat, ha azt mondom, de nem működik a dolog, vagy ha igen, rettentő lassan. Ezek a műszaki-informatikára is igaz. Emberileg nem lehetnek jobbak a nexusok a vezetőkkel. De olyan lassú egy akkreditáció, hogy amire megvalósul, addigra elmegy mellettünk a lehetőség. Más városokban, ahol pénz van mögötte, ott megveszik a tudást. Kecskeméten lassan már Mercedesnek hívják az egyetemet is. Hozza a tanárokat, az eszközöket és odamennek az egész országból a diákok is…

Heidl György

Ez nem mindig lesz így. A felturbózott egyetemek, amelyek valamilyen gyakorlati célt szolgálnak, azonnal megszűnnek, amint a cél teljesült. Itt Pécsett skizofrén a helyzetünk. Mi, akik benne élünk a város kulturális, tudományos, egyetemi életében, azt látjuk, hogy elképesztő értékeink vannak. A hely rendkívüli adottságú. Az szerintem illúzió, hogy a várost ezek a történelmi értékek, a turisztika, az egyetem valami módon meg tudják menteni. A jelenlegi formájában biztosan nem. Abba az irányba megyünk, hogy lesz egy, lakosságát tekintve kisebb város nagy kultúrával.

Előrelépni a napi szintű együttműködésekkel lehet. Ha a szállásadó nem teszi ki a turisztikai szóróanyagot látható helyekre, ha nem akarja bejelenteni a vendégeit, mert 400 forintos turisztikai adót kell fizetnie, hosszú távon ő is rosszul jár. Sokszor kicsinyes, filléres ügyek gátolják az együttműködést. Amikor létrejön a jó személyes kapcsolat a kulturális életet szervezők között, akkor mindig beindul valami. Az Egyházmegye is egyre több partnert talált. Ilyenkor nehézséget az jelent, ha a tárgyalópartnerek nem autonóm vezetők, és nem felelősek a döntéseikért. Amikor egy megbeszélés után egy hónappal leváltanak valakit, megszüntetik az általa képviselt intézményt. Kiszámíthatóbb kooperációra és partnerségre lenne szükség. Az egyetemi bürokrácia valóban monsturózus: több egyetemi akkreditációt vittem végig, és volt, hogy amikor már majdnem sikerült az egyik, akkor például központilag eltörölték azt a képzési formát. Sokszor átláthatatlan hogyan szűnnek meg és jönnek létre hivatalok. Az egyetem Pécs nagy reménye, de nehéz lenne egy olyan intézményrendszerrel vinni egy várost a hátunkon, amely be van tagozódva egy szinte teljesen működésképtelen, erősen átpolitizált struktúrába, és ezért maga is rosszul működik.

Nem világosak a céljai, a feladatai, a lehetőségei

Nagy szükség van a tudatformálásra. Például ha nem kapnánk vissza Budapestről a Csontváry-kiállítást, attól tartok, nem történne semmi Pécsett. Páran lázadoznának, háborognának és kész. De ha az iskolákban elkezdődne a kultúrára, a helyi kulturális-történelmi-művészeti értékeket bemutató nevelés, akkor más lenne a helyzet. Ez valamelyest létezik a világörökség kapcsán.  A felnőtteket már nem fogjuk átformálni. A gyereket meg kellene ismertetnünk a lokális értékeinkkel, mert ezek illeszkednek az univerzális értékrendszerekhez is. Az egyetemi hallgatóimmal ezt rendszeresen megteszem, de az általános iskolákban kellene kezdeni.

Goolesorkhi Kia

Azt mindenkinek tudnia kell, hogy az egyetem az egyetlen lehetőségünk. Viszont az egyetem lassan tud reagálni. A tudatformálási folyamatra az egyetem falain belül is szükség van. Mi elkezdtünk gondolkodni Bedő Zsolttal, hogyan lehetne vállalkozó egyetemet létrehozni. Lehetőséget teremteni egy művésznek, hogy egy orvossal beszéljen, hogy a design komponens is bekerüljön a gondolkodásba. A vállalkozónak gyorsnak kell lennie. Az egyetemista, ha megtanulja a vállalkozás gondolkodásmódját, akkor nem maradhat lassú, mert célorientálttá válik, képes lesz a közös gondolkodásra, párbeszédre, társadalmi felelősséget érezni, tárgyalni, piacot látni. Az egyetem lehetőségeit kihasználva el kell kezdenünk „talajt” teremteni a vállalkozásoknak, ami hosszú távon segíteni tud majd, s önfenntarthatóságot tud létrehozni. Nagy a nemzetközi hálózatunk, megtanultam a külföldi hallgatóink fejével gondolkodni. És ez alapján nem jó a város.

Hol van a multikulturális központ?

Hol vannak a norvég estek? És a hollandok? Hol az a sarok, ahol sváb zenét lehet hallgatni? Semmi nincs! De Pécs a kulturális főváros, és ebből a sokszínűségből semmit nem lehet látni. Az egyetem miatt jelen van vagy 80 nemzet.

Bedő Zsolt

Megint milyen szavakat használunk! Egyetem? Mi az egyetem? Az egyetem a rektor? A professzori gárda? Az egyetem már a létező kancellária? Az egyetem az épületek összessége? Vagy az egyetem azon individuumok összessége, akik bejönnek, és valamit szeretnének.

Tudást, intellektuális életet élni.

Adott a formális struktúra: a hallgató jelentkezik egy szakra, impulzusok érik. Ha tíz hallgatót megkérdezünk, mi az a vállalkozó szellem, akkor nyolc reagál rá helyesen. Mi a Simonyi Vállakozás-fejlesztő Központunkban el tudjuk kapni azt a pillanatot, amikor az ötlet még csírájában létezik, s tudunk abban segíteni, hogy mire lenne még szüksége a megvalósításhoz. A vivő közeg, a vállalkozói kapacitás már egyszerűbben fejleszthető, de ha valaki azt az egy mondatot nem tudja kimondani, hogy:

Hű de mekkora pénzt lehetne ebből csinálni!

Akkor abból alkalmazott lesz, és miatta már nem települ ide multi, mert Fehérváron már megtelepedett. A multi inter cross diszciplinaritás fogalma nagyon fontos. A befektető a kockázati tőkés akkor jön ide, ha itt talál egy szellemi bázist, ami számára érdekes. A hallgatók évente kétszer elmondják az ötleteiket? Ebből kettőt megfinanszírozok, és ez hoz majd 65 %-os hozamot, és már megérte… Amikor a mérnökhallgatót és a művészeti karost egymás mellé tudom ültetni, akkor már azon a határterületen mozgunk, amiből örült nagy pénzt tudnak generálni a piacon, s pont az ilyen ötleteket keresi a kockázati tőke. Az egyetemnek és városnak egy feladata van: adókedvezményeket adni és biztosítani azokat a körülményeket, hogy minél könnyebb legyen a vállalkozókat elindítani.

Balogh Robert

A szociológus hogy látja, milyen erőben van a város? Én bölcsész háttérrel egy fogyó erejű települést érzékelek, ahogy az egyetem is évről évre csökkenő létszámmal küzd a pozíciója javításáért – ennek a kormányzati politika éppúgy oka, mint a válság és a demográfiai változások. Vannak sikerek is, de a város több területe finoman szólva elszegényedést mutat.

Füzér Katalin

Pécs fogyó város, minden szempontból. Ráadásul egy olyan régióban élünk, amely depresszív, gazdaságilag és talán lélektanilag is. Az EKF megvalósíthatósági tanulmányainak SWOT elemzéseiben nem szerepelt a gazdasági világválság lehetősége, főként nem egy olyané, amely pont az építőipart rántja magával.  Így aztán nem hogy belvárosi, de még tisztességes városi minőségű közeg sem alakulhatott ki az EKF városrész és a felújított belváros között. A pontszerű beruházások nem szervesültek sehova. Sem társadalmi értelemben, sem funkciójukban nem, vagy alig változtak meg ezek a köztes térségek. Pécsnek ebben az összességében „nem jó helyzetében” különösen fontos prioritásokat meghatározni, mert ez az utolsó pillanat, amikor még esélyünk van változtatni. Mert lehet „együtt nem működni”, de akkor gyalogsági kisásóval ássuk el magunkat a föld mélyére. A leromlás fekete pályáján vagyunk rajta. A felsőoktatási és a kulturális ipar kicsit színesebbé teszi az összképet és némi remény is köthető hozzájuk. A helyi ipar támogatása az egész világban trend, mert miközben a tőke, a kommunikáció, vagy a közlekedés tényleg globalizált, az emberek a lokális szcénával azonosulni is tudnak. Erre az erőtérre kell rászervezni, egyetemen belül is: minél magasabb színvonalú, pörgő egyetemet kellene működtetni, olyat, ahol oktatók, kutatók és hallgatók egymással is szót tudnak érteni. Ez az egész város és régió számára hatalmas erőforrást jelentene.

Pavluska Valéria

A városi potenciálokról nagyon jó véleménnyel vagyunk, de amikor ezek működéséről kell szólni, akkor nagyon rossz az eredmény. Végeztünk tavaly a külföldi hallgatók körében egy elégedettségi vizsgálatot. Néha én szégyelltem magam a válaszok miatt. Hogy sokszor lenyúlják őket, rasszisták velük szemben és sorolhatnám tovább. Mert ez alapján feltételezhetjük, hogy ha idejön egy egyéb idegen, akkor őt is hasonlóan fogadják a városi szolgáltatók és általában a helyiek.  Az egyetemisták sokszor arra panaszkodnak, hogy nem kapnak elég információt a programokról, van valahol egy plakát a vécé mellett – szóval szervezési hiányosságok is vannak.

Egyetértek azzal, hogy az egyetem kulcsszereplő.

Nekem az a gondom az egyetemünkkel, hogy nem tudunk integráltan működni, nem tudunk közös szakokat, képzéseket indítani, mert ennek bürokratikus és egyéb okai vannak.

A Vállalkozásfejlesztő Központnak is nyitnia kell a többi kar felé. Ott van például a BTK. A pályakövetési vizsgálat azt mutatja, hogy a bölcsészek a legvállalkozóbbak, mert ők talán rá vannak erre kényszerítve. A közgazdászhallgatók igen nagy többsége viszont azt mondja, hogy ő alkalmazott akar lenni egy multicégnél. Én ezt nem is akartam elhinni. Nyilván a gyors előmenetelben és a magas indulófizetésben bíznak.

Goolesorkhi Kia

Ha egy hallgató nem akar rizikót vállalni, sem magáért, sem a társadalomért nem akar felelősséget vállalni, akkor ez katasztrófa. De ha valaki alkalmazott akar lenni, azzal semmi gondom. Részletkérdés, ki hogyan kapja a fizetését. A vállalkozói attitűd a fontos, ez egy impulzus ahhoz, hogy releváns kérdésekkel tudjunk foglalkozni. A saját szerepünket is meg kell éretni a világban.

Merza Péter

Ha az egyetemen 80 náció tanul, akkor miért nem csinálunk közösen – az egyetem és a város – egy ízek utcáját például? Ez már turisztikai vonzerő is lenne. Emlékszem, amikor idehoztuk a japán befektetőt, hogy megörült, hogy a Széchenyi téren van Szusi bár. Hogy az milyen jó lesz az ideérkező japánoknak… Én közbevágtam:

Az nem szusi, hanem sufni!

Ugyanis az volt a neve az akkori bárnak….

Ha 5000 külföldit várunk ide, akkor készüljünk fel arra, hogy el tudjuk látni őket a nemzeti ételeikkel. Az hogy a város annyit képes lefölözni az itt élő külföldiekből, hogy laknak valahol és taxival közlekednek az otthonuk és az egyetem között, az azért elég szerény eredmény. Van két-három szórakozóhely, ahová járnak és kész. Nem a pénzüket szeretnénk elvenni, hanem integrálni őket. Adni szeretnénk nekik valami izgalmasat. És ha integráljuk őket, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy az egyetem után – amikor már dolgoznak, termelnek -  valódi gazdasági hasznot fognak hozni Pécsnek.

Pavluska Valéria

Igen, a külföldi hallgatók kis zárványokban élnek a városban, nincs is sok lehetőségük az integrálódásra. Nagy hiba volt például az a döntés, hogy lakjanak külön kollégiumban. Alig van olyan program, ahol megmutathatják magukat. Pedig vannak közöttük már olyanok is, akik Pécsett vállalkozást indítottak.

Goolesorkhi Kia

Fontosak a lokális sikertörténetek. Az itt tanuló norvégok, irániak és koreaiak között vannak, akik napi szinten foglalkoznak vállalkozással. Nyitnak egy éttermet, de úgy hogy nálunk, a Simonyi Akadémián előbb megfuttatták a témát. Öt botswan hallgató segítette őket itt, Pécsett.

Colin Foster

Az EKF körül sok álom forgott, például az, hogy fel kell építeni egy művészeti piacot, de ehhez akkora szaktudás szükségeltetik, nem egy vállalkozóra, hanem többre is szükség lett volna. De nincs az országban ilyenre működő példa. Azok a jó galériák, akik Bécsben, Berlinben és más európai városokban is rendelkeznek üzlettel, kapcsolattal és ott el tudják adni a magyar művészeket.

Bedő Zsolt

A művészek vállalkozása nem szűkíthető le csak a galériára. Mondok egy példát. Volt egy cég, amelyik raktárában őrült mennyiségű szöveg porosodott. Valahogy a művészhallgatók tudomására jutott, hogy ezt ki szeretnék dobni. Nem engedték, hanem elkérték és installációt készítettek belőle, amire nyilván a cég nevét is kiírták, ennek nagyon jó marketingereje volt. A művészi nyitott gondolkodás a piacon értékesíthető termék, ez is komoly lehetőség egy művész számára.

Colin Foster

Nagyon sikeresek a volt hallgatóink abban, hogy alternatív kis egyesületeket hozzanak létre. Az Üres tér társulat például, vagy a Közelítés. Utóbbiak komoly, nemzetközi szintre emelkedtek már, szerencsés dolog, hogy a város támogatja őket. A másik terület a fesztiválokon zajló művészeti akcióké. A Sziget fesztivál, az O.Z.O.R.A, a Művészetek Völgye… Elég nagy pénzeket tudtak nyerni a projektjeikre. Évek óta javaslom, hogy sokféle biennále jellegű kiállítást kellene rendezni a városban, így regionális központtá válhatna nemzetközi szinten Pécs. Mivel a biennálékon pályázati díjat kell fizetni, ezért nem túl drágák ezek a kiállítások, de nemzetközivé válik tőle a város. Sajnos ezek nem valósultak még meg.

Füzér Katalin

A masszív elvándorlásból is lehetne kulturális többletet, pozitívumokat learatni. Tudást, befektetést visszakapni azoktól, akik innen mentek el. Aki elmegy Pécsről, attól még pécsi marad. Az egyetemen végzetteket megszólítjuk egy alumni programmal, az egykor itt élőkkel is meg lehetne ezt tenni, egy Pécs-alumnival. Hogy a visszaáramlás útja is meglegyen. Nem feltétlenül a gyere haza a jelszó, hanem a járjál haza! Ha művész vagy, kétévente állítsál ki, vagy vezess egy kurzust. Add át a tudásod. Hogy ne csak azt érezzük, hogy kifelé mennek Pécsről az energiák, hanem vissza is lehessen belőlük csatornázni a város működésébe.

Balogh Robert

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni