Az UnivPécs felhívása miatt kezdett képregényeket rajzolni Lugosi Tamás, akit csak Schamként ismer Pécs és a PTE. A féléves csak fehér korszakától eltekintve fekete öltözetéről (is) felismerhető grafikus Fausto című képregény-sorozatával jelentkezett kéthétről kéthétre az UnivPécs hasábjain.

Mióta rajzolsz?

Mindig is szerettem rajzolni, kiskoromban is mindig rajzolgattam firkálgattam „bigyókat”. Apukám sokat rajzolt otthon, hol a saját meséihez és a gyerekszobába illusztrációkat, hol karikatúrákat, de az unokatestvérem is nagyon ügyes volt, mindig rajzolt nekem Donald kacsát meg Mickey egeret, és ez nagyon tetszett. Oviban is sokat rajzoltunk, és a jobbak között voltam. Mindig úgy gondoltam, hogy jobb vagyok a rajzolásban, mint az átlagos gyerekek. Utána is mindig firkáltam, például a szótárfüzetbe mindig lerajzoltam az adott szó mellé, hogy mit jelent. Gimiben volt az első tudatos lépésem: rajzos fakultációt választottam.

Voltak kedvenc gyerekkori képregényeid vagy rajzfilmhőseid?

Korszakaim voltak… Például TAZ-t szerettem egy időben, de akkor nem nagyon voltak rajzfilmcsatornák, ezt is HBO-n lehetett nézni, ami nagyon drága volt, így nem is fogtuk azt a csatornát sokáig. Emlékszem, egy rész megvolt videokazettán, és azt néztem mindig. Nem volt net, nem lehetett volna megnézni.

Úgy beszélsz, mint egy öregember.

Az internet a gyerekkoromban jött be Magyarországra, egy lassú modemünk volt a kezdet kezdetén. Addig voltak újságok, meg tévé, de amikor bejött a net, és lett mail, meg online újságok, amiket követni kell, különben lemaradsz. Meg kellett szokni, hogy nem kell mindent követni, szelektálni kell. Azt nem tudom, hogy akik ebbe nőttek bele, azok hogy vannak ezzel, de úgy látom, hogy van, aki nagyon ilyen online, minden platformon nyomul, mással meg órákig lehet beszélgetni anélkül, hogy a telefonját nyomogatná.

A Fausto ötlete honnan jött?

Fausto a kezdet kezdetén csak egy kis firka volt – de valamiért ezt vettem elő, amikor megláttam az UnivPécsben a felhívást. Eleinte nem volt semmilyen koncepció, de aztán kialakult a körötte lévő világ. Például Fausto kedvesebb, ezért ha rosszindulatút akartam rajzolni, akkor vagy behoztam egy új karaktert, mert nem akartam, hogy a viselkedésük ne legyen következetes. Ahogy egyre több képregény lett, úgy éreztem, hogy egyre több olyan téma van, amit már nem tudnék belerajzolni, mint például politikát, aktuális híreket vagy autókat, számítógépet, mobiltelefont.

Egyfajta steampunk világ teremtődött köréjük, amikbe egy cilinderkalap és egy gőzgép belefér, de a mai technika nem feltétlenül.

Szerintem egyébként a stílust le lehet másolni, de a figurákat kevésbé. Vannak rajzolók, akiket minden rajzukról fel lehet ismerni – én inkább olyan vagyok, aki még keresi a sajátját. A Faustóban is volt, hogy változtak a stílusok, és lehet, hogy nem is szeretném, ha ugyanolyan legyen mindig.

Szerinted a képregények révén mennyire lehet téged megismerni?

Valamennyire biztos, de inkább csak a hangulataimat ismerheti ki egy olvasó. Azt sosem mondtam, hogy én vagyok Fausto.

Megrajzolni nehéz egy képregényt vagy a történetét kreálni? Meg tudnál tölteni akár egy egész könyvet?

Számomra a történetet nehezebb kitalálni. Az ideális hossz az írótól függ. A napilapban egy stripnél nincs hely vagy kapacitás arra, hogy oldalas képregényt megjelentessenek. Ha van egy igazán jó sztori, akkor szerintem ennél azért lehet több. A Fausto történeteit magam találtam ki, igaz, volt olyan, amikor valaki adott hozzá ötletet. Sosem éreztem magam elég magabiztosnak ahhoz, hogy nagyobb ívű, hosszú sztorikat írjak.

Mennyire követed mások képregényeit?

Inkább csak érintőlegesen: nem kutatom kifejezetten, hogy mik vannak, ha valami szembejön és megtetszik, akkor utánanézek. Amit nagyon szerettem, az a Hellboy, szerintem a stílus zseniális, és tetszik, ahogyan megkomponálja a kockákat. Sokszor sok az üres felület, és csak a sarokban van egy kis rajzrészlet.

A Marvel-féle képregényekhez és filmes adaptációkhoz mit szólsz?

Nem annyira szeretem a Marvel-Disney típusú képregényeket, mert egyszerűnek, felszínesnek találom a témáikat. Például egy-egy karakter mindig vagy végletesen jó, vagy rossz. Nekem a japán sztorikban is az tetszik, hogy arról,

akit gonosznak hiszel, a végén kiderül, hogy miért vált ilyenné, ami tragikussá teszi.

Mint mondjuk, a Harry Potterben Snape. Azt gondolnád, hogy rosszindulatú, de a végére megérted és megsajnálod. Szerintem igazán tanulhatnának ezekből Hollywoodban, ettől izgalmasabb lenne a világuk.

Ha mégis rajzolnál egy szuperhőst, milyen lenne?

Semmilyen (nevet). A Kickasst láttad? (Millar-Romita képregénye – a szerk.)

Milyen mai, hazai szerzők képregényeit olvasod?

Csepella Olivér diplomamunkája, a Nyugat plusz zombik nagy kedvencem. Szerintem zseniális a téma, mert szerintem a fiatalok nem olvasnak szépirodalmat mostanában, de emiatt a képregény miatt simán elkezdhetik. Egyébként ő egy közösségi finanszírozású kampányt is indított, én is támogattam, emiatt váltottunk is pár mailt.

Gróf Balázs szerintem tökjó fej, az ő régi baráti társaságából sok embert ismerek – ilyen szempontból áll közel hozzám. Ha megnézed a régi Flintereket, amik még kézzel, fekete-fehérben készültek, azok zseniálisan meg vannak rajzolva szerintem. Szeretem, hogy szereti Pécset, és olyan nagyon helyi arc.

És a te terveid?

Én jól érzem magam Pécsen. Egy dolog zavar, hogy nem sok koncert van itt. És sok mindent nem lehet itt beszerezni.

Például?

Például whiskyket. De szerintem még mindig kevés a rétegízlésnek megfelelő designer cucc. Viszont úgy érzem, azért Pécsen is az elmúlt egy-másfél évben egy csomó új hely nyílt, ami jó,

és próbálnak az emberek csinálni végre valamit.

Remélem, ez így megy majd tovább.