Kevés és homályos a tudásunk a holokausztról. A PTE-hez markánsan kötődő Pécs-Decentrum Kulturális Egyesület ezen próbált változtatni egy kettős könyvbemutatóval szeptember 2-án a Művészetek és Irodalom Házában.
A Pelle János Vérvád, hisztéria, népítélet című könyve és Agora Zsuzsanna (PTE KPVK) A nácizmus történeti pszichológiája című kötete kapcsán zajló beszélgetést dr. V. Gilbert Edit irodalomtörténész (PTE BTK) moderálta.
Sokan voltak kíváncsiak a rendezvényre, talán éppen azért, mert a holokauszt alatt történtek olyan megdöbbentőek. „Felfoghatatlan! Az emberek nem tudják megmagyarázni, miért történtek, hogyan történhettek meg ilyen szörnyűségek, ezért
inkább elfojtják, úgy tesznek, mintha nem is lett volna.
A mi feladatunk, hogy megpróbáljunk valamiféle elméleti keretet adni a történteknek.” – szögezte le Pelle János történész, majd hozzátette: „Az Amerikai Egyesült Államokban Raul Hilbergnek, az Európai zsidóság elpusztítása című könyv szerzőjének köszönhetően külön tanszékek foglalkoznak a holokauszttal. Viszont ez is azt jelzi, hogy maga a történettudomány sem tud ezzel a témával mit kezdeni, leválasztja magáról”.
Pelle a könyvében az ún. vérvádakat mutatja be, melyek kimondottan zsidók elleni vádak, vélt vagy valós gyermekeltűnések, emberrablások, gyilkosságok jelentik a kiindulópontot, majd ezeket pogrom vagy lincselés követi. Vérvádak az ókorban is voltak, feléledésük Angliából indulva a 15. századra ér Magyarországra, és a 19. században éli reneszánszát hazánkban. Az egyik a 1882-es tiszaeszlári vérvád. Hiába mentették fel a Nyíregyházán tartott perben a Solymosi Eszter megölésével vádolt zsidókat, az ügy országos szinten vetett gyűlölködő hullámokat, és közvetve ehhez kötődik a magyarországi Országos Antiszemita Párt megalakulása is. Pelle János
felkutatta a hazánkban zajlott vérvádakat, s mivel 1948-ban volt az utolsó, annak szemtanúival is beszélt.
Térségünk sem volt mentes hasonlóktól: Komlón is volt vérvád 1946-ban. Pécsett Esztergár Lajos polgármester 2. világháborús tevékenységét is csak a közelmúltban kezdték el kutatni, a város polgárainak cseppet sem a deportált zsidókkal együttérző lelkületét pedig a Pécsi levelek című kötet tanúsítja, melyet 2017-ben mutattak be. (Erről az UnivPécs tudósítása ezen a linken olvasható).
Szociálpszichológiai szempontból közelíti meg témát a pszichológus Agora Zsuzsanna. Könyvében Hitler és Göbbels beszédeit elemzi. A központi kérdés, melyet körüljár, az, hogy
Mitől lesz valaki náci?
Az első világháborút lezáró békét a froton a központi hatalmak részéről a legvégsőkig kitartott katonák csalódásként élték meg, annak ellenére, hogy egyértelmű volt, hogy a győzelmük lehetetlen. A vereség tudatán túl ehhez az is hozzájárult, hogy erőfeszítéseiket sem kitüntetésekkel, sem az elesett bajtársaik emlékét őrző szobrokkal nem ismerte el a világégésből ocsúdó német állam. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy identitásuk mélyen sérüljön, és polarizáltan kezdjenek el gondolkodni.
Hitler – aki szintén első világháborús veterán volt - szerint azért vesztette el Németország az első világháborút, mert az antant hatékonyabb propagandát használt. Emiatt a nácik az amerikai reklámpszichológiára támaszkodtak. A szövegekben ki lehet mutatni a nácizmus és manipuláció elemeit. A propaganda feketére és fehérre osztja a világot, haragot szít és háborús retorikát használ. „A beszédekben közös elem, hogy félelemmel kezdenek, de a végét az öröm, a bizalom, a harag jellemzi.
A szeretet megnyilvánulásai (öröm, bizalom) mellett a harag az, ami mobilizál, és bekapcsol a csoportba.”
Márpedig – ahogy az el is hangzott - az emberek szeretnek közösséghez tartozni, és pozitívan megélni azt. Az identitásunk része ez a szélesebben értelmezhető kör, a nagyobb csoport és annak történeti eseményei is – akár elismerjük, akár nem. A csoportot a másoktól való eltéréssel tudjuk meghatározni, de a problémák ott kezdődnek, amikor a magunk negatív oldalát negálva egy másik csoporthoz képest úgy határozzuk meg a csoportunkat, hogy „ők azok, akikhez képest mi tökéletesek vagyunk.” Agora Zsuzsanna szerint nagy egzisztenciális vész esetén kezdenek primitív módon működni az emberek, ilyenkor hajlamosabbak arra, hogy eluralkodjon felettük a hasító szemlélet, és a dolgokat kizárólag fekete-fehérben lássák.
„Hogyan lehetne a mostani generációnak megtanítani a manipulatív szövegek értelmezését?” – szólt V. Gilbert Edit előremutató kérdése. A szerzők egyetértettek abban, hogy a modern pedagógiának a nyelvi értelmezést hangsúlyosan oktatnia kellene. A szövegértelmezésen túl is vannak lehetőségek: Németországban például vannak olyan szervezett estek, melyeken egyes történelmi események kapcsán beszélgetnek az emberek. A szabály, hogy ki-ki elmondja, ő hogyan élte meg az adott eseményt (például a berlini fal lebontását), a többiek pedig el kell, hogy ismerjék az illető igazát, a másik nézőpontot, a veszteségeket. A cél viszont az, hogy a személyes történetek ne egymás elleni, hanem közös megoldásra sarkallják az embereket.
„Keressük a közös utat.”
– summázta Agora Zsuzsanna.
