Milyen volt a négy évtized és mit hoz a jövő? Prof. Dr. Horváth Bélát, a PTE Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar dékánját kérdeztük, aki maga is harminchárom éve a tolnai felsőoktatás szimbolikus alakja.
4 évtizedes a felsőoktatás Tolna megyében. Mit emelne ki a múltból? Hogy látja, milyen ívet futott be azóta az intézmény?
40 éve, amikor a megye, a város akkori politikai vezetői meghozták ezt a döntést, egy társadalmi szükséghelyzetre reflektáltak, a megyében ekkor ugyanis sok képesítés nélküli pedagógus dolgozott. Az akkori politikai vezetők jól gondolták: egy felsőoktatási intézmény nemcsak oktatási létesítmény, hanem több annál: meghatározó tényező, mely a helyi értelmiség motorja. Annak idején Tanítóképző Főiskolaként jött létre ez az intézmény, és a szekszárdiak a ma is így emlegetik. Ezt nem érzem különösebben tragédiának, noha ahányszor csak eltévesztik, mindig kijavítom a kollégáimat, hogy már nem főiskola, hanem egyetemi kar vagyunk.
Az idők folyamán sok képzés megjelent itt, Szekszárdon, ami döntően azzal magyarázható, hogy
a felsőoktatásnak a hármas funkcióját, az oktatást, a kutatást, és az úgynevezett harmadik, társadalmi missziót nagyon komolyan vesszük. A megye egyetlen felsőoktatási intézményeként nem is tehetünk mást.
A rendszerváltozás után felmerült az igény a szociális szférában dolgozók képzésére - abban az időben már magam is itt dolgoztam -, emlékszem az akkori hangulatra: nagyon sok vita zajlott arról, hogy érdemes-e nekünk ezzel foglalkozni. Végül úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Így az országban elsőként Szekszárdon indult szociális munkás szak, amire mind a mai napig nagyon büszkék vagyunk. Hozzá kell tennem, hogy nagyon eredményes képzés volt, kis túlzással a fél ország szociális munkásait Szekszárdon képezték. Volt olyan év, amikor 180 fős volt egy évfolyam. Boldog idők voltak, nagyon örülnénk, ha ilyen kihívásokkal kellene megküzdenünk. Sajnos, ma már más idők járnak.
Amikor létrejött a Pécsi Tudományegyetem, két partnerrel, az akkori Pécsi Orvostudományi Egyetemmel és a Janus Pannonius Tudományegyetemmel együtt integrálódtunk. Igen termékeny időszak volt ez. Újfent egy társadalmi szükségletet elégítettünk ki a közgazdász-képzés főiskolai változatával. Ez nagyon jó kooperáció volt a Közgazdaságtudományi Karral, hiszen mi "szállítottuk” számukra a főiskolai hallgatókat, akik nagy számban tanultak tovább az akkori egyetemi képzésben. Aztán megint változtak az idők: jött a Bologna-rendszer, így ez az együttműködés megszűnt. Akkor elindítottuk a turizmus szakot, ami szintén társadalmi igényen alapult. Egy olyan régiónak képeztünk szakembereket, amely – és nem én mondom ki először – sok természeti kincsén és szépségén túl inkább csak kulturális lehetőségekkel rendelkezik. Így ennek a régiónak szüksége volt és szüksége van turisztikai képzésre.
A legújabb irány a borászati képzés, melyet a Természettudományi Karral közösen szervezünk.
Úgy gondolom, hogy jó kooperációban dolgozunk, szintén társadalmi igényeket kiszolgálva.
Sok helyütt el kellett mondanom, hogy hol legyen borászati képzés, ha nem a villányi vagy a szekszárdi borvidéken. Finoman szólva nem mindenütt akceptálták a véleményemet. De a kitartó küzdelem és lobbizás eredményeképpen 2016-ban sikerült elindítani a képzést. Magam is sok energiát fektettem ebbe, mert kiemelten fontosnak tartottam, így kicsit személyes sikeremnek is tartom azt, hogy a borászati képzés elindulhatott.
Hogyan kapcsolódik a PTE KPVK a Modern Városok Programhoz (MVP)?
Mint közismert, a Modern Városok Program keretében a PTE 24 milliárd Forintot kap, melyből mi - nem kis küzdelem árán - 700 milliót használhatunk fel oly módon, hogy ez - a Műszaki és Informatikai Karral és a Természettudományi Karral együtt tervezett képzéseink miatt - nem mind Szekszárdon jelenik meg, hanem Pécsett is lesz beruházás. Szekszárdon döntően a borászati képzéshez szükséges laborkapacitásokat kell ebből kialakítanunk, hiszen a borászati törzsképzés itt működik. Másrészt ebből a pénzből akarjuk a kollégiumunkat is felújítani, amire már feltétlen szükség van. Úgy szeretnénk működtetni, hogy az épület kihasználatlan kapacitását hostelként, ifjúsági szállóként hasznosítanánk. A Modern Városok Programhoz kapcsolódó kisebb projektelemünk egy új, modern technológiákat bemutató vidékfejlesztési központ létrehozása Szálkán, mely hallgatóink számára gyakorlóterepet jelent majd.
Mikorra várható, hogy az MVP-vel kapcsolatban tervezett fejlesztések megvalósulnak?
Azt ígértük,hogy a 40. tanévnyitón rektor úr vágja majd át a szalagot. De ahogy aznapi beszédemben mondtam: szalag még nincs, de már megrendeltük. Nagyon bízom benne, és nem is lehet másképp, a tavaszi szemeszterre elkészül minden. A késés nagy probléma, hiszen a hallgatók itt vannak, labor meg egy se. Senkit sem szeretnék kárhoztatni ezért, de az biztos, hogy a hallgatóknak tett ígéretet be kell tartanunk. Ezért át is szerveztük a képzést, az elméleti jellegű kurzusokat időben előrébb hoztuk, a gyakorlati jellegű órákat a következő félévre csoportosítottuk át, illetve kapcsolatba léptünk a laborkapacitással rendelkező szekszárdi cégekkel.
A paksi atomerőmű bővítésére hogyan reagál a kar?
Paks tőlünk alig 30 km-re fekszik, fejlesztése markánsan érinti ezt a régiót. Úgy gondolom, alapvető feladatunk az, hogy segítsünk a szakemberek képzésében – ezt sem egyedül, hanem a Műszaki és Informatikai Karral közösen képzeltük el. Ráadásul a bővítés kapcsán foglalkoztatott szakemberek családjaikkal együtt érkeznek majd a térségbe, s a hozzátartozók vélhetően képzési- vagy munkalehetőséget keresnek majd. Olyan rövid ciklusú képzéseket, illetve átképzési lehetőségeket szeretnénk biztosítani, melyekkel ők élni tudnak. A különböző kultúrák megjelenése miatt valószínűleg új kulturális igények is megjelennek. Folytathatnám a sort. Pár évvel ezelőtt az ún. Lévai terv keretében már kidolgoztunk ennek kapcsán egy komplex csomagot, mely különböző okoknál fogva később aztán elaludt. Most azonban Süli János miniszter úr személyében nagyon agilis és energikus ember lépett a porondra, s új erőre kapott ez a terület. Természetesen mind miniszter úrral, mind Paks polgármesterével elkezdtük a tárgyalásokat. Remélem, 2018-ra, a paksi bővítés kezdetére teljesen kiforrja magát a program.
Hogyan látja, milyen pilléreken nyugszik majd a szekszárdi kar képzési portfóliója a közeljövőben?
A kar jövőjét valószínűleg nem a Pakshoz kötődő, hanem az alapfokú pedagógusi pályához kapcsolódó képzések alapozzák majd meg, mely iránt - a kormányzati törekvések és a pedagógus életpálya-modell révén - egyre nő a kereslet. A legnagyobb létszámmal működő szakunk az óvodapedagógus-képzés: óriási az érdeklődés mind a magyar, mind a nemzetiségi változata iránt.
Nyilván igyekszünk olyan új tudományterületeket, diszciplínákat is bevonni ebbe a képzésbe, mely komplex szemléletet ad, s minden alapfokú pedagógusképzéshez köthető tudományos spektrumot felölel.
Így szeretnénk a csecsemőgondozó-, az óvodapedagógus-, és a tanítóképzés mellé a gyógypedagógus képzést is elindítani. Úgy vélem, egyértelmű, hogy utóbbi is a kisgyermekkori fejlesztéshez, neveléshez köthető, s a tanulásban akadályozottak problémái is ebben a korban jelennek először. Erre szeretnék építeni.
A település- és vidékfejlesztés területén vidékfejlesztési agrármérnököket akarunk képezni, de nem a hagyományos szemlélet szerint, hanem egy komplex, a fenntarthatóság jegyében szerveződő képzést tervezünk, melyhez a borászati képzés is kapcsolódik. Utóbbi kapcsán már elkezdődtek a tárgyalások a nemzetköziesítéssel kapcsolatban: első körben a határon túli magyarságot gondoltuk bevonni, de a Boregyetemek, borrégiók nemzetközi találkozója alkalmat adott arra, hogy híres borászképző egyetemekkel alakítsunk ki kapcsolatot. A cél közös master képzések indítása, mely nemzetközi rangot ad majd az itteni képzésnek.
Nekem olybá tűnik, hogy a szekszárdi képzések a gyakorlati oldalra az átlagosnál nagyobb hangsúlyt helyeznek.
Ez így van. Természetesen nálunk is vannak egyetemi professzorok, a kutatás nálunk is ugyanolyan fontos mint más karokon. A kollégáimnak ugyanakkor mindig, minden oktatói értekezleten elmondom, hogy
nekünk ki kell használni azt a lehetőséget, hogy kis kar vagyunk, viszonylag kevesen vagyunk, így emberi, közvetlen kapcsolatot tudunk kialakítani a hallgatókkal: az itt tanulók nyugodtan fordulhatnak az oktatókhoz a kérdéseikkel. Másrészt ezek a szakmák, amelyeket mi művelünk, gyakorlatiak.
Magam is a tudomány művelője vagyok, de azt is látom, hogy az egy más szemléletet kíván, ezt is próbálom erősíteni a kollégáimban.
Hogyan látja Tolna megye és a szekszárdi kar kapcsolatát?
Nem rosszabbul, mint az egyetem és Pécs város kapcsolatot. Nyilvánvaló, a megye vezetői pontosan tudják, hogy szükségük van erre az egyetemi karra. A tanévkezdés ünnepélyes pillanata volt, amikor a megyei önkormányzat elnöke, a polgármester, rektor úr, s jómagam aláírtunk egy memorandumot, s ebben deklaráltuk azt, hogy ahogy eddig, ezután is együttműködünk:
a megye és a város kötelezettséget vállal arra, hogy az egyetemfejlesztési politikát támogatja, az egyetem pedig kötelezettséget vállal arra, hogy a megyei és városi szükségleteket a képzési portfóliójában kiemelt fontossággal kezeli.
Nemcsak efféle deklaratív együttműködésünk van, más egyezség is létrejött: a városnak szüksége van a mi egyik épületünkre, nekünk pedig arra az összegre, amelyet a város ezért nyújtani fog.
Folyamatosan részt veszünk Szekszárd kulturális életében: például a Harmadik Kor Egyeteme az egyik legsikeresebb rendezvényünk, ahol alkalmanként 200-250 szekszárdi lakos vesz részt. Természetesen jobb lenne ha több segítséget, támogatást kapnánk. A megyével tárgyaltunk arról, hogy a területfejlesztési operatív programokban, tehát a TOP-okban az egyetem, a kar milyen szerepet tud vállalni. Értelemszerűen mi elméleti és gyakorlati segítséget tudunk nyújtani ezekben a programokban, és igényt is tartanak erre.
