Pap Norbert egyetemi tanárt, az MTA doktorát, a pécsi Balkán-kutatóműhely alapítóját, a szigetvári Szulejmán-kutatások és a PTE-n működő mohácsi csata kutatócsoport vezetőjét, az egyetem Politikai Földrajzi, Fejlődés és Regionális Tanulmányok Tanszéke tanszékvezetőjét kérdeztük a most induló Balkán tanulmányok mesterszakról.
Miért pont most indul ez a szak? Miért pont itt, a PTE-n?
A szak alapítását ugyan az ELTE végezte el, de a Balkán tanulmányok mesterszak létrejöttének történetéhez hozzátartozik, hogy Juhász József professzor úr, aki az ELTE-n működő Balkán tanulmányok szakot alapította a 2000-es évek első felében a mi Balkán szakirányú továbbképzési szakunk oktatója volt. A know-how, ha nem is teljesen, de legalább részben nálunk született. Erre büszkék vagyunk, úgyhogy a Balkán szak pécsi indítása annyit tesz, hogy a képzés visszatér a bölcsőjébe, erre 2021-ben pályáztunk és meg is kaptuk az engedélyt rá.
Kikből állt akkor a csapat?
Én lettem – még nagyon fiatal oktatóként – az akkor Tóth József rektor úr kezdeményezésére létrejött Kelet-Mediterrán és Balkán Tanulmányok Központ igazgatója, ami egyébként nem a Földrajzi Intézet, hanem az akkori egyetemvezetés döntése alapján jött létre, széles összefogással.
Az első csapatban M. Császár Zsuzsa docensasszony, Hajdú Zoltán professzor úr, illetve olyan, azóta habilitált docensek kezdték meg a munkát, mint Végh Andor és Reményi Péter, akkor még pályakezdő fiatalként. A csapatból a docensasszony és Hajdú professzor úr nyugdíjas lett, az akkor tanársegédek már docensek, én meg pár éve egyetemi tanár lettem.
A szak alapja tehát itt képződött.
Szerencsére van oktatói utánpótlás is, bár nem egyszerű állást találni a fiatal kollégáknak.
Tóth József professzor úr rektorként nagyon korán kezdett bele egyfajta nemzetköziesítési programba. Emlékszem rá, hogy Koltai Dénes professzor úrral együtt nagyon pártolta, a FEEK még pénzügyileg is szponzorálta az alapításunkat, ahogyan az Ázsia Központét is. Aztán létrejött Tarrósy István professzor úr vezetésével az Afrika, Fischer Ferenc professzor úr vezetésével az Ibero-Amerika Központ is, amelyek ma is működnek, eredményeket hoznak. Az elsőként alapított Európa Központtal együtt egy színes regionális palettát képezünk és bár más-más profillal, különböző pályákon haladva, de még létezünk, dolgozunk, az egyetemnek a felvállalt régiók felé arculatot képezünk. A Balkánon mi is erre törekszünk.
Az, hogy kisebbségek élnek Baranyában szerepet játszott a Balkán mesterszak létesítésében?
Igen. A megyében élnek horvátok, kisebb létszámban szerbek. Pécsen élnek bolgárok és görögök is, akiknek fiataljai időnként megjelennek az egyetemen. Adott volt itt egy olyan közeg, amelyben a Balkán nem egy furcsa, idegen hely, sokan a családjukból is hoztak róla tudást. A hallgatók köréből így – a 2000-es évek közepén még 35 ezres hallgatói létszámunk volt – jócskán kerültek ki érdeklődők a téma iránt.
Az a szlogen, hogy „Pécs a Balkán kapuja” az fizikailag, történelmileg érthető, de a gyakorlatban a kisebbségieken kívül nyelvtudással (horvát, szerb, görög, bolgár) nagyon kevesek rendelkeznek.
Magyarországon Baranyának van egy kis törökös-balkáni „íze”. Pécsnek különösen: jók a kocsmák, megtalálhatók az albán pékek és cukrászok, lehet csevapot enni, Osječko-t inni… szóval nem is különbözünk olyan sokban az egykori Jugoszlávia városaitól. Ez a „mikroklíma” adott, a város kulturális kínálatában is fellelhetők olyan elemek, amelyek ezt a kulturális közeget segítenek fenntartani. A dzsámik, múzeumok városa vagyunk, orientális tartalmú programokra is rá-rácsodálkozhatunk. A Zsolnay Manufaktúra termékei között is készülnek keleties, törökös motívumkincseket felhasználó kerámiák…
Nem lehet eltagadni, hogy a város délfelé valamiképpen híd, vagy kapu szerepű lehet. Ahogy Hajdú professzor úr ironizálva szokta mondani
„Pécs a Balkán kapuja, de lehet, hogy csak vakablak”.
Hajlok rá, van ebben valami. Nincsen tömegközlekedés Eszékre, ami egy szégyen, Szarajevóba sem lehet eljutni vonattal… A kapuváros szerep jelenleg csak virtuálisan létezik. A folyamatokat nézve – intra-schengeni határ lett a horvát-magyar, mindenki átsüvíthet rajta, egy év múlva talán átadják az új autópálya szakaszt, az eszéki nemzetközi repülőtér így egy jó órányira lesz csak… Ez egészen új helyzetet fog teremteni. Szarajevó felé folyamatosan készülnek az autópálya darabjai. Most öt óra alatt lehet leérni autóval Szarajevóba – évente többször megteszem ezt a távot. Pécs számára a Balkán – a délvidék, Bosznia-Hercegovina, Montenegró és ami azon túl van – jó potenciált jelenthet, csak még nem jöttünk rá, hogy mire is használjuk pontosan. A nyelvtudás az egyébként ma már kevésbé probléma és a különböző ösztöndíj-rendszereken keresztül könnyen lehet a térségben tapasztalatot, nyelvtudást is szerezni. Szerintem ehhez elég az is, ha szeretjük…
Balkáni nemzetiségi térkép a XIX. századból (Forrás: Wikipédia)
Mire lehet jó a Balkán szak?
Nem terveztük tömegszaknak, ez inkább egy igazi „kis” szak. A jelentősége az, hogy egy képességet jelez. Az elmúlt évtizedben Magyarország a Nyugat-Balkán legtöbb országában ott volt az öt legnagyobb gazdasági szereplő között. Ez a 20-22 millió ember a mi potenciális piacunk. Montenegróban, Macedóniában jók a magyar pozíciók, Horvátországban és Szerbiában is kifejezetten jól szerepelünk gazdasági téren. Egyedül az albán területeken vagyunk lemaradva, ők másfelé tájékozódnak. Görög, olasz, amerikai, német irányba nyitottak. A térségben sűrű a nagykövetségi hálónk, kiterjedt az állami kulturális intézményrendszer, a nagykövetek között több olyan is van, akik erős pécsi kötődéssel rendelkeznek, többen nálunk is tanultak. A vállalati szférában is megtalálhatók a tanítványaink: a MOL, az OTP, a 4IG és más „kis” magyar multicégeknél, amelyek a Balkánon erős pozícióval rendelkeznek, nagy dolgozói létszámmal. Mi rájuk gondoltunk, hogy a néhány fős képzésünk, a hallgatóink hasznosak lehetnek számukra.
Pénzügy, kereskedelem, távközlés…
Igen és infrastruktúra-fejlesztés, ezek a fő területek. Sokan a „lenti” cégek munkavállalói közül azért baranyaiak, mert otthonról hozták a nyelvtudást, a kommunikációképességet. De mit jelent az, hogy bosnyákul tud valaki, vagy montenegróiul? Egy baranyai horvát mindenhol jól elboldogul a helyi nyelvvel, vagy könnyen megtanulja a különbségeket. Létezik egy tényleges céges és egy állami intézményrendszer, amely igényli az utánpótlást. A hallgatóink kétharmada egyenruhás: katona, rendőr, állambiztonsági, katasztrófavédelmi szakemberek, és a katonák, rendőrök mennek is külszolgálatra. Most is azt várom, hogy erős lesz az „egyenruhás” érdeklődés, mi magunk is a biztonsági kérdésekhez értünk a legjobban, de emellett a céges és az állami intézményrendszer felőli jelentkezést is remélem. A politika, biztonság és az erőforrások rendelkezésre állása kérdésekben tudunk praktikus, hasznos tudásanyagot átadni, s a hallgatóink zömmel ezt is igénylik.
Mit kell tanulni? Ez politológiai képzés vagy inkább történészi?
Ez alapvetően bölcsészképzés, azonban az ELTE-én ez a szak inkább balkáni történelemszak, mi is foglalkozunk a térség történelmével, de nálunk a fókusz nem a Balkán története, hanem a jelene: mi a napjaink problémáira koncentrálunk, a politikára, a biztonságra és a nemzetközi kapcsolatokra, a klímaváltozásra… Aki történésznek készül akadémiai pályán, az talán ne hozzánk jöjjön, de aki a napjaink problémái iránt érdeklődik, üzletben, turizmusban, békefenntartásban szeretné a kompetenciáit gyarapítani, s megerősíteni a pozícióját a szervezetén belül, akkor jó helyen kopogtat nálunk a PTE-n. Nappali képzésünk is van, de levelezős is, abszolút rugalmasok vagyunk, a hibrid képzés sem okoz gondot.
A képzés inkább elméleti vagy gyakorlati jellegű?
60 % elmélet, 40% gyakorlat, utóbbi a nyelvet jelenti, két évet kell térségi nyelvet, nyelveket tanulni. Alapból horvát és szerb, másodlagosan lehet török és bolgár nyelv közül választani.
A gyakorlat másik része a terepen folyik, Boszniába megyünk elsősorban, mert ott „minden” van, az egy állatorvosi ló,
mindenféle probléma előfordul, mindenféle tájtípust láthatunk, mindenféle korláttal szembesülhetünk és közel is van. Szarajevó és a boszniai közeg már ismerős számunkra, kiépült kapcsolatrendszerrel rendelkezünk a térségben.
A képzés angol nyelvű elindítása nem jött még szóba?
Terveink szerint két év múlva azt is elindítjuk, a képesség már adott hozzá, de szükséges hozzá félév munkával a regisztrálás. Ha megindul az angolnyelvű képzés, akkor képesek leszünk külföldi hallgatókat is fogadni. Például akik nemzetközi tanulmányokra érkeznek a PTE-re alapképzésre, azok a három év után specializálódhatnak majd akár a Balkánra is.
