Az emberkereskedők előli megmenekülés a tét abban a kamionban, melyet november 30-án és december elsején lehet kipróbálni a PTE Szalay László kollégiumának hátsó parkolójában. A játék komolyabb oldaláról dr. Mohay Ágostont, a PTE ÁJK dékánhelyettesét, az Emberkereskedelem Elleni Kutatócsoport vezetőjét a helyszínen, a szabadulókamion mellett kérdeztem.
Mennyire érintett Magyarország az emberkereskedelemben?
Sajnos azt kell mondanom, hogy jelentősen. A bűnügyi statisztikák szerint tavaly 200 emberkereskedelemmel kapcsolatos büntetőeljárás zajlott hazánkban, ami első pillantásra nem tűnhet kiemelkedően soknak. Ugyanakkor ez olyan típusú bűncselekmény, melynek látenciája rendkívül nagy, vagyis kiugróan magas a rejtve maradó bűncselekmények száma. Ráadásul nemcsak az emberkereskedelem elnevezésű tényállás releváns e körben, hanem a kerítéstől, a prostitúció elősegítésén át több egyéb deliktumig, így pedig még jelentősebb az esetszám. Kutatások foglalkoznak azzal, hogy Magyarország elsősorban „kibocsátó ország”, tehát jellemzően magyar áldozatok kerülnek Nyugat-Európába, de részben tranzitország is, a nem magyar állampolgárokat hazánkon keresztül is viszik nyugatra.
Kik a tipikus áldozatok, lehet-e ilyen szempontból tipizálásról beszélni?
Azt mindenképp elmondhatjuk, hogy a hátrányos társadalmi-szociális helyzet úgymond tud hajlamosítani az áldozattá válásra, de ehhez nagyon sok faktor hozzájárul. Általában véve a fiatalok is nagyobb arányban kitettek az emberkereskedelem veszélyének. Tisztában kell viszont lenni azzal, hogy az emberkereskedelem nem „önkéntes munkavégzés”, nem embercsempészet, hanem kényszerítéssel és kizsákmányolással jár, ami megvalósulhat többek közt kényszerprostitúció vagy kényszermunka formájában – szokták egyfajta „modern rabszolgaságnak” is titulálni, aminek sokféle változata lehet.
Mennyire lehet egy ilyet túlélni? Mi általában egy ilyen sztori vége?
Nagyon nehéz a menekülés, és egyébként ez a szabadulókamion ezt is hivatott szemléltetni. A hatóságok vagy esetleg a civil szervezetek segítsége nélkül nagyon nehéz ebből a helyzetből kijutni. Van kiút, de meg kell keresni a hatóságokat, ami szintén nem egyszerű egy kényszernek alávetett, szabad akaratában korlátozott személy számára. További nehezítő tényező, hogy ha az áldozat ki is szabadul az elkövető kezéből, attól még áldozatként később kitett lehet annak, hogy ismerik a lakóhelyét, a családját, tudják, hogy hol tudják utolérni. Ezért van nagy jelentősége az úgynevezett áldozatsegítésnek vagy áldozatvédelemnek. Magyarországon is vannak áldozatsegítő központok, például Pécsen a Széchenyi téren is működik egy, illetve léteznek ún. védett házak, melyekben az érintett kvázi elrejtőzhet, míg nem normalizálódik a helyzete, és vissza nem tud illeszkedni a társadalomba.
Nehéz tehát kimenekülni egy ilyen helyzetből, de nem lehetetlen.
Mi köze az emberkereskedelemnek a pécsi joghoz?
A pécsi jogi karhoz ez a projekt organikusan kapcsolódik, hiszen több szempontból és több szálon működtünk már együtt a holland rendőrséggel. A szabadulókamion projekt egyik ötletgazdája, Jorn van Rij az ÁJK vendégprofesszora volt egy teljes éven át, bár már korábban is tartott órákat nálunk. A kamion egyébként egy holland civil szervezet, a Reshape Foundation üzemelteti, a rendőrség támogatásával. Tavaly és idén is a PTE ÁJK Emberkereskedelem Elleni Kutatócsoport meghívására érkezett a szabadulószoba Magyarországra, mert nemcsak a kutatás, de a lakosság tudatosítása is célunk. Különösen a fiatalokat szeretnénk felkészíteni az emberkereskedelem veszélyeire, hiszen sokan közülük nem tudják, hogy mivel is jár vagy mit is jelent ez a helyzet. Nagyon örülök annak, hogy a mostani akciónk keretében csaknem 500 középiskolás regisztrált és próbál majd meg kijutni a kamionban berendezett szobából.
A munkánknak ez mindössze egy kicsi szelete, de a megfelelő disszemináció is hozzá tud járulni ahhoz, hogy a potenciális áldozatok hamarabb fel tudják ismerni a jelenséget, a módszereket.
Sokak fejében az a kép él, hogy az emberkereskedő nagy, marcona bűnöző, aki elrabol minket és a csomagtartóban kivisz külföldre. A helyzet nem mindig ez, hiszen gyakori, hogy az elkövető magához édesgeti az áldozatot, apránként, lépésről lépésre alakít ki egy érzelmi függőségi viszonyt, kihasználva az áldozat kiszolgáltatott helyzetét (pl. rossz családi körülményeit, szenvedélybetegségét, stb.) és csak túl későn derül ki számára, hogy az egyik fél részéről ez nem egy őszinte kapcsolat, hanem a kizsákmányolásra irányul.
Mennyi idő, mire a társadalom széles rétegeibe átszivárog az, hogy figyeljenek és felismerjék azt, hogy emberkereskedelemről lehet szó?
Azt gondolom, hogy a társadalmi szintű tudatosítás időigényes, de nem vagyunk egyedül ebben a küzdelemben, vannak „harcostársaink”: hatóságok, nemzetközi és civil szervezetek – éppen ezért már több partnertalálkozót is tartottunk Pécsett, ahol a különböző aktorok egyeztethettek és megoszthatták tapasztalataikat egymással. Nagyon hálásak vagyunk a hazai szakmai partnereinknek, hogy vállalták, hogy ők is kitelepülnek a szabadulókamion mellé ezen a héten, és elbeszélgetnek a látogatókkal a saját nézőpontjukból kiindulva.
A mai magas társadalmi ingerküszöböt pedig a gamifikáció révén próbáljuk átugrani, a szabadulós játék egyfajta élményalapú tanulás, ami reményeink szerint jobban vonzza a fiatalokat, és maradandó tudást is ad.
Az emberkereskedelem témakörén belül milyen témákkal foglalkozik a kutatócsoport jelenleg?
Az egyik témakörünk az áldozatsegítés magyar intézményrendszerének részletes vizsgálata, beleértve annak működési modelljét, összehasonlítva más országokéival. Holland kollégánknak nemrég jelent meg publikációja egy nemzetközi folyóiratban arról, hogy azt reaktív fellépési stratégiát, amit általában az államok követnek az emberkereskedelem kapcsán, hogyan lehetne a proaktív szemlélet jegyében megreformálni. Fontosnak tartom az elméleti kutatások mellett a gyakorlatorientáltságot is. Egyebek között terveink között szerepel egy olyan együttműködés kialakítása a rendőrséggel, mely révén egyfajta kézikönyv-szerű anyaggal támogatnánk a terepen dolgozó rendőrök munkáját, segítve őket az emberkereskedelem áldozatainak felismerésében.
Hogyan lehet segítséget kérni, ha gyanítjuk, hogy emberkereskedelemmel állunk szemben?
Bűncselekmény gyanúja esetén értelemszerűen a rendőrséghez kell fordulni. Emberkereskedelem áldozatai pedig fordulhatnak az Áldozatsegítő Központokhoz, vagy az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálathoz, mely folyamatos telefonos hotline-t üzemeltet.
A Szabaduló-kamion november 30-án, és december 1-jén, csütörtökön és pénteken elérhető a közönség számára 9 órától 17 óráig a PTE Szalay László kollégiumának hátsó parkolójában, melyet az Universitas utca közvetlen elejéről lehet megközelíteni gyalog. További infó:
szabadulokocsi@gmail.com
illetve https://univpecs.com/egyetemi_elet/ujra_pecsen_szabadulo_kamion
