Ormos Mária
(1930-2019)
Súlyos betegség után, életének 90. évében elhunyt Ormos Mária Széchenyi-díjas történész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Pécsi Tudományegyetem jogelődjének egykori rektora.
1982 óta a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem főállású, 1984-től teljes állású professzora, 2000-től professor emeritája volt.
Egyetem- és tudományszervezőként, rektorként 1984-1992 között kiemelkedő szerepet játszott a Janus Pannonius Tudományegyetem – nemzetközileg is jegyzett – általános fejlesztésében.
Mindvégig korszerű, a minőségnek prioritást adó universitas megalapozásában gondolkodott. Ennek részeként fordított gondot olyan diszciplinák egyetemi szintű felfejlesztésére, amelyek aztán biztos szakmai-személyzeti alapul szolgáltak ahhoz, hogy később létrejöhetett a Bölcsészettudományi, a Természettudományi és a Művészeti Kar.
Történészként 1963-tól az MTA Történettudományi Intézetében dolgozott. 1968-ban kandidátusi, 1980-ban akadémiai doktori címet szerzett.
2002-2005. között az MTA Filozófiai és Történettudományok osztályának elnöke volt.
Tudományos és egyetemszervező munkássága elismeréseként az MTA és az Európai Akadémia rendes tagjává választották, s kitüntetettje volt többek között a Széchenyi-, a Szent-Györgyi Albert-, a Szilárd Leó- és a francia Palmes Academiques-díjaknak.
Széleskörű olvasottsága – a francia, az olasz, a német és az angol nyelvet egyaránt művelte –, és nemzetközi levéltári tájékozottsága tette lehetővé, hogy a 20. századi egyetemes és magyar történelem neuralgikus, vagy éppen homályos pontjait, vitatott jelenségeit, bonyolult folyamatait (Trianon-kérdés, Mussolini és Hitler pályája) a szűkebb szakmai közeggel és a szélesebb olvasóközönséggel is megismertesse.
Kutatói munkájáról mintegy harminc monográfia, több száz tanulmány, cikk, TV- és rádióinterjú, hazai és nemzetközi konferenciaszereplés tanúskodik.
Pécsett országos hírű és határainkon túl is elismert iskolát teremtett: egyetemi szintű graduális történészképzést és doktoriskolát szervezett. Tanítványai megtalálhatók az ország minden táján, a szomszédos és távolabbi országokban egyaránt. Diplomamunkák százainak, doktori értekezések tucatjainak volt témavezetője az elmúlt évtizedekben. Ismereteivel a közvélemény-formálást is szolgálta.
Akadémikusként, a Pécsi Akadémiai Bizottság tagjaként – egy ciklusban alelnökként is – meghatározó szerepe volt abban, hogy a Dél-Dunántúlon fellendült a kutatómunka a társadalomtudományok területén, s ennek nyomán nőtt a szakterület rangja, művelőinek súlya a tudományos közéletben.
Ormos Mária – a tudós, az egyetem- és tudományszervező, az iskolateremtő – sikereinek záloga azonban mindig is szuverén egyénisége volt. Tiszteletet és elismerést kiváltó tudományos teljesítményének alapja a tehetséggel párosuló szorgalma, hallatlan kitartása, következetessége és határozottsága volt.
Mindent elért – jelentős hazai és nemzetközi idézettséget, a legrangosabb magyar és külföldi tudományos díjakat, médiaismertséget –, amit a történészi pályán el lehet érni. Kutatásaiban és egyetemi előadásaiban szerencsésen ötvöződött a „magyar történész – egyetemes történész” habitus.
Tisztelettel őrizzük emlékét, munkásságát, egyetemünkért tett több évtizedes szolgálatát!
Prof. Miseta Attila
rektor
