close
CímlapEgyetemi életNevet vált a BTK

Nevet vált a BTK

Augusztus elsejétől nevet vált a Bölcsészettudományi Kar: az elnevezés ezentúl azt is tükrözni fogja, hogy a társadalomtudományhoz köthető szakokon is lehet tanulni itt. A BTK rövidítés marad. A miértekről Dr. Heidl György dékánt kérdeztük.

Miért volt arra szükség, hogy megváltozzon a kar neve?

Egyre nagyobb számban, növekvő hallgatói és oktatói létszámmal sorakoztak fel a bölcsészettudományi szakok mellé a társadalomtudományi szakok az elmúlt évtizedek alatt. Ma már ott tartunk, hogy 600 fő fölötti a társadalomtudományi szakokon tanulók száma, ráadásul mind alap-, mind mester-, mind doktori képzési szinten. Vagyis az elnevezésünk tükrözni fogja a jelenlegi helyzetet. Cél volt, hogy azok a jelenlegi és leendő partnereink, akik társadalomtudományi képzések mentén keresik a kapcsolatot, megtaláljanak minket, tudják a névből kiindulva is, hogy társadalomtudományokkal is foglalkozunk. A nemzetköziesítés mellett hazai szinten is van elmozdulás: több társegyetemünk is megtette ezt a lépést. A magam részéről pedig szeretem, ha

annak nevezzük a dolgokat, amik.

A közelmúltban alakult meg a Magyar Bölcsészet-és Társadalomtudományi Kamara, melynek a PTE BTK is tagja. Ez is egy, a fentiekhez köthető előrelépés?

Ez valójában egy érdekvédő, egyeztető, lobbitevékenységet folytató fórum, mely csatlakozik a European Alliance for Social Science and Humanities nevű nemzetközi szervezethez is, melynek a világ minden részéről vannak tagjai. A cél az, hogy az Európai Unió által kiírt pályázatokból a bölcsészet- és társadalomtudományi képző- és kutatóhelyek is súlyuknak megfelelően részesüljenek.

Definiálnád a különbséget a bölcsészet- és a társadalomtudományok között?

Nehéz egzakt definíciókat megadni, ezek  tudománytörténetileg elkülönült kategóriák. A humán tudományok alapja, a filozófia jelenti a tudományok bölcsőjét. Az egyetemeken az artes fakultások, a teológia, a filozófia, majd az orvostudományok és a jogtudomány a középkorban alakultak ki. A 19. században – különösen a pozitivizmus hatására - megjelentek olyan diszciplínák, melyek a társadalmi mozgásokkal kívántak foglalkozni, eltávolodtak a klasszikus bölcsészettől. A megismerésben az empíria, a tapasztalat sokkal fontosabbá vált, míg a klasszikus bölcsészet nem ilyen értelemben vett adatokat begyűjtő, rendszerező, értelmező, a tapasztalati megismerést előnyben részesítő diszciplína. A bölcsészettudományokban az ember nem számsorként jelenik meg, hanem a szépségre, a jóra és igazra nyitott személyiségként.

Bajban lesz-e most a közgáz és a jog? Mindkettő társadalomtudománynak számít.

Mielőtt előterjesztettem a Szenátuson a névváltoztatási javaslatunkat, természetesen egyeztettem a Közgazdaságtudományi Kar és az Állam- és Jogtudományi Kar dékánjaival, nehogy félreértés legyen, hiszen hagyományosan valóban a társadalomtudományok közé sorolják ezeket a tudományterületeket. Számukra ez nem jelentett gondot, annyira világosak a diszciplináris különbségek. Fontos azt is megjegyezni, hogy van egy tudományos intézményrendszer, melyhez az akkreditációs folyamatok kötődnek, és itt sem ütközünk, a szakjaink világosan elkülönülnek mind a jog- mind a gazdaságtudománytól.

Várható az, hogy olyan új szakok jelennek meg a közeljövőben, melyek markánsan társadalomtudomány aktuális trendjeihez kapcsolódnak? Gondolok itt olyasmikre, mint a big data…

Megfontoltan indítunk új képzéseket, az alap- és a mesterképzések területén lettek volna vonzó lehetőségeink, melyeket el is engedtünk, mert nem tartottuk hosszú távon rentábilisnak. Ami a big datát illeti: a szociológusképzésben fontos szerepet játszik már, ráadásul pályázati forrásokból olyan struktúrát is igyekszünk kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy a PTE is csatlakozhasson különböző adatbázisokhoz.

Amely területen biztosan lépnünk kell, az olyan szakoknak az elindítása lehet alap- vagy mesterképzés keretében, melyek külföldi képzőhelyeken már bizonyítottak, összetettek és ma igény van rájuk. Ilyen terv például az ún. Philosophy, politics and economics angol nyelvűre tervezett képzés, melyet a közelmúltban nyert akkreditációt Magyarországon. Ebben például összekapcsolódnak bölcsész- és társadalomtudományi diszciplínák a gazdaságtudománnyal. Dékánként nagyon erősen támogatom azt, hogy legyenek

olyan képzéseink, melyek a különböző képzések és tudásformák ötvözése révén átfogóbb képet adnak a hallgatóknak,

vagyis nem egy speciális feladatra képezünk ki fiatalokat, hanem sokféle tudással és kompetenciával vértezzük fel őket.

Mi lesz a bölcsészettudományokkal? Olybá tűnik, hogy évről évre romlik a bölcsészettudományok PR-ja és támogatása, annak ellenére, hogy a Diplomás Pályakövetési Rendszer adatai alapján az itt végzettek remekül helytállnak a munkaerőpiacon. Mi lesz hosszú távon ezzel a területtel? Mi ennek a megítéléséről a véleményed?

Biztos, hogy erőre fog kapni a későbbiekben! Az a véleményem, hogy részben önhibájából szorult háttérbe, a klasszikus bölcsészet nem tudott ugyanis érdemi válaszokat adni azokra a változásokra, amelyek a 20. század elején bekövetkeztek. Volt idő, amikor a gimnáziumokban még görögöt és latint kellett tanulni. Itt nem a nyelven van a hangsúly, hanem az európai kultúra gyökereinek, annak lényegének megismerésén. Óriási nemzetközi tiltakozás volt a humán tudományok részéről az ellen, hogy görög ne legyen kötelező tantárgy. Magyarországon akkoriban Balog József, a neves Ágoston-fordító kiáltványt adott ki a görög és latin tantárgy megtartásának érdekében. Ez Klebersberg minisztersége idején történt. Ezután kiszorult a latin, és ma már ott tartunk, hogy alig van olyan középiskola, ahol latint oktatnak. Ezzel együtt elfogy az a tudás, az a PR-erő, amelyik el tudja mondani, meg tudja értetni, miért is fontos ez. Másfelől a technikának óriási kultusza alakult ki az ipari forradalom után. Fontossá váltak a számok, adatok, hogy minden tervezhető legyen – ebbe nem fér bele a bölcsészettudomány emberképe, mely szerint az ember nem szorítható kategóriákba és van szabad akarata, tehát nehezen kiszámítható.

A technika fetisizálása az, ami jellemzi a jelent:

a GDP, az ipari parkok… Az innováció fogalmát is kizárólag technikai-műszaki értelemben használjuk. Mivel ezzel együtt a technokraták döntéshozó pozícióba is kerültek, ott is ez a szemlélet uralkodik. Megjegyzem: augusztussal az utolsó bölcsész vezető is távozik az Innovációs és Technológiai Minisztériumból…

Éppen a COVID-helyzet miatt a különböző jelentős egyetemi múlttal és jelennel bíró országokban kezdődött diskurzus arról, hogyan érinti a járvány a felsőoktatást. A briteknél például volt oktatási miniszterek látták be, hogy óriási hiba volt, hogy az egyetemekről nem gondolkodtak érdemben a kormányzati döntéseknél. A technicizált világban a felsőoktatás a bölcsészettudományokhoz hasonlóan elhanyagolt területté vált, miközben hiánya már most alapvető kommunikációs problémákat okoz.

A „pécsibölcsész” identitás gyökeret vert a köztudatban az elmúlt időszakban. A név rövidítése ugyanaz marad. Színben, logóban, jelmondatban, honlapban várható változás?

Augusztus 3-án jelenik meg a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar új honlapja. Mobiltelefonra optimalizált, könnyen áttekinthető, pillanatok alatt a keresett célhoz elvezető, korszerű weboldal létrehozása volt a célunk. A logónk nem olyan régi, azt megtartottuk. Abban, hogy a kar talán jobban látszik, tudatos munka van: egyetemi és országos szerveződésekben is részt veszünk a csapatommal, és nem leplezzük az érdemeinket sem. A Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar a Pécsi Tudományegyetem legnagyobb kara, bevételt tekintve a másodikak vagyunk az orvoskar mögött. Országos szinten minden szempontból az élvonalban vagyunk az összes egyetemi kart figyelembe véve.

Harka Éva

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni