A Dűne sokak által jól ismert tudományos–fantasztikus világához kapcsolódik dr. Lente Gábor, a PTE Természettudományi Kar oktatójának nemrégiben megjelent „Tudomány a Dűne univerzumában” című könyve, melyet a kar egyik kémia szakos hallgatója, Killer Fédószija illusztrált. Az idei Kutatók Éjszakáján a kiadvány köré szerveződik a Tudomány a Dűne univerzumában elnevezésű program, ahol a hallgatóság részletes választ kaphat minden a témát érintő kérdésére.
Honnan jött a könyv ötlete?
Dr. Lente Gábor (LG): Korábban már több ismeretterjesztő könyv is megjelent az írásaimmal, de leggyakrabban folyóiratokba publikálok viszonylag rövid írásokat. Az egyik visszatérő témám a tudomány a szépirodalomban. Írtam már arról, hogy az Odüsszeiában a csillagászati vonatkozások alapján hogyan lehet megállapítani, hogy Odüsszeusz mikor ért haza, de Thomas Mann Varázshegye kapcsán is írtam a TBC könyvben megjelenő, illetve valós jellemzőiről is.
Szeretem a tudományos–fantasztikus irodalmat, de nem veszek mindent a kezembe, tudnom kell a szerzőről, hogy ő milyen kvalitást képvisel. Frank Herbert az általam kedvelt kategóriába esett.
Amikor elkészült az új Dűne film, arra gondoltam, ez kitűnő alkalom arra, hogy olyanokat is elérjünk a tudományos ismeretterjesztéssel, akik egyébként nem olvasnának ilyen típusú könyveket.
Hogyan született meg az együttműködés, amelynek köszönhetően egy hallgató illusztrációi kaptak helyet a kiadványban?
Killer Fédószija (KF): Mindig is szerettem rajzolni, egészen kicsi koromtól fogva. Az iskolában minden órán firkáltam, és ez nem változott az egyetemen sem. A tanár úr felesége az egyik kurzuson kiszúrta, hogy szeretek rajzolni, illetve volt egy rajzom a táblán, ami egész hosszú ideig ottmaradt. Az egyik szeminárium végén Lente tanár úr odajött hozzám és megkérdezte, volna-e kedvem a könyvéhez is rajzolni.
Honnan vetted az ötleteket az illusztrációhoz?
KF: Láttam az új filmeket, és nagyon tetszettek, azokból is merítettem, emellett a tanár úrral egyeztettük, melyek azok a filmbéli jelenetek, amikről szeretné, ha saját verziót készítenék.
Összesen hány illusztráció készült?
LG: Nyolc fejezet, hét illusztráció. Ennek az az oka, hogy az első fejezetben csillagászati ábrák kaptak helyet, így nem volt szükség további képanyagra. Amikor Fédószija nekilátott a munkának, még nem tudtam pontos technikai paramétereket adni, például, hogy milyen méretűek legyenek a képek, ezért azok végül középre rendezve kaptak helyet egy-egy oldalon.
Hogyan készültek a képek?
KF: A kérésnek megfelelően a lehető legegyszerűbb módon, papírra, grafittal. Ennek főleg nyomdatechnikai okai voltak.
Mi volt a fő célja a kiadványnak?
LG: A fő cél a tudományos ismeretterjesztés, hiszen tudományos könyveket nagyon kevesen vesznek a kezükbe. Meg lehet nézni bármelyik könyvesboltban, milyen kis részt jelentenek a tudományos könyvek a teljes kínálathoz képest. Azt reméltem, hogy ez a könyv bekerül a tudományos–fantasztikus könyvek közé, ami általában lényegesen nagyobb potenciális olvasótábort jelent. Az első megjelenéskor a készletinformációk alapján valóban ide sorolták, mégsem találtam meg az üzletben, segítséget kellett hozzá kérnem.
Említettük Asimovot, akinek sokszor előkerül a neve a mesterséges intelligencia kapcsán, ami ebben a könyvben is kapott egy külön részt. Mesélne erről?
LG: Frank Herbertnek ez a regénye (1965 – a szerk.) azért is kivételes, mert sok olyan tudományos problémát látott előre, ami akkor még nem volt olyan súlyos. Az ökológiai átalakulás volt az egyik ilyen, a másik pedig a mesterséges intelligencia. Ami a Dűne világából hiányzik – pedig a tudományos–fantasztikus alkotásokban majdnem mindig meg szokott jelenni –, az a számítógép. Az író ugyanis
úgy képzelte el ezt az univerzumot, hogy a történet előtt tízezer évvel az emberiség már átélte a gondolkodó gépek rémuralmát,
melynek leküzdése során több milliárdan meghaltak. Egy ilyen küzdelmet csak úgy lehet végigvinni, ha annak vallási kereteket adunk, éppen ezért a Dűnében minden vallás tiltja a gondolkodó gépek építését. Ilyen szempontból Herbert a mesterséges intelligencia negatívumait vetítette előre, méghozzá olyan szélsőséges formában, hogy az emberiség úgy ahogy van, elutasít mindenféle gépi közreműködést. Ez egy nagyon fontos elem!
Melyik az a rész a történetben, ami legtávolabb áll a valós tudományoktól?
LG: Az összes tudományos–fantasztikus történetben – amely egy nagy univerzumban van elhelyezve –, megjelenik az űrutazás, így a filmben is, és szinte pillanatszerű. Azonban az a mai fizika törvényeinek teljesen ellentmond, hiszen jelenlegi tudásunk szerint a fénysebességet nem lehet meghaladni. Ha a relativitáselméletet egy kicsit részleteiben is megismerjük, akkor azt fogjuk találni, hogy a hozzánk legközelebb álló csillaghoz,
az Alfa Centauri-hoz elvileg el lehetne úgy repülni, hogy ha az utazási időt valaki a saját órájával méri, akkor ez csupán néhány óra lenne, viszont a Földön ugyanezt az időt biztosan években mérnék.
Elméletben nem lehetetlen, hogy valaki elrepüljön egy távoli galaxisba a saját életidején belül, de mire visszaér, a Földön már több milliárd év telt el.
A Dűne világa rengeteg tudományos kérdést vet fel, melyekkel dr. Lente Gábor egy podcastsorozatban is foglalkozik. Az első évad ezen a linken keresztül, a második pedig az alábbi csatornán érhető el – a szerk.
Nagyon sok utalás van a könyvben más fantasztikus történetekre, például a Csillagok háborúja filmekre. Időben, hogy illeszkedik ehhez Frank Herbert története?
LG: A Dűne könyv 1965-ben jelent meg először, míg az első Csillagok háborúja film 1977-ben. Ez nem kis fejtörést okozott később az első Dűne film rendezőjének, hiszen nem teremthetett a Csillagok háborújához hasonló látványt, mert akkor úgy tűnt volna, hogy azt másolták. Pedig, mint tudjuk a Tatuin és az Arrakis bolygók nagyon hasonlítanak egymáshoz.
Melyik fejezet igényelt mélyebb kutatómunkát?
LG: A fájdalomról, illetve a homokférgek élettanáról szóló, vagyis az inkább biológiát érintő fejezetek. Szerencsére ezekről angol nyelven léteznek irányadó munkák, amiket kiindulásként használhattam. Az első, csillagászatról szóló részben ugyan sok információ van, de ebben a témában már írtam régebben is. A munka során ez és az utolsó, nyelvekről szóló fejezet állt hozzám a legközelebb.
A Kutatók Éjszakáján is lesz a könyvhöz kapcsolódóan egy program...
A Földrajzi Intézetből két kollégával közösen, aki szintén szeretnek tudományos–fantasztikus műveket olvasni, a könyvről fogunk beszélgetni, illetve próbáljuk majd illusztrálni is az elhangzó információkat. És természetesen lehet majd kérdezni is!
