Dr. Stumpf Istvánt, a felsőoktatási modellváltással és az új fenntartói modell működésével kapcsolatos kormányzati feladatok koordinációjáért felelős kormánybiztost kérdeztük.
A Pécsi Tudományegyetem oktatási, kutatási, szolgáltatási sokszínűsége mennyiben befolyásolja a modellváltás elméleti és gyakorlati kereteit?
A tudományegyetemek bekapcsolódása merőben más dimenzióba helyezte a modellváltást. A sokszínűségük megmutatkozik az intézmények oktatási-kutatási portfóliójában, amit ráadásul a gyógyítás is kiegészíti a klinikákon keresztül. Ráadásul az itteni karok és szakok roppant széles palettán helyezkednek el: egyesek az üzleti szektorhoz kapcsolódnak, míg mások – például a pedagógusképzés és a humántudományi szakok – kevéssé piacorientáltak. Térségi szerepük miatt is jelentősen eltérnek a szakegyetemektől: régióiknak nem csupán legnagyobb foglalkoztatói, de a lokális identitásnak is szerves részei – mindez igaz a Pécsi Tudományegyetemre: a dél-dunántúli nemzeti tudáskincs meghatározó letéteményese, amelynek
megőrzésére a modellváltáskor, de azt követően is kiemelt hangsúlyt kell fektetni.
A Dél-Dunántúl gazdasági helyzete sok tekintetben más, mint az ország többi része, ráadásul olyan multi sincs jelen a szűkebb értelemben vett régióban, mellyel kart karba öltve tudna haladni a PTE. Hogyan próbálják az ipar-gazdaság és felsőoktatás kapcsolatát egy ilyen környezetben élénkíteni a modellváltás révén? Esetleg ez a kuratórium tagjainak összetételében is manifesztálódik majd? (Az Universitas Quinqueclesiensis Alapítvány kuratóriumának tagjait dr. Stumpf István a múlt heti fórumon már megnevezte, ez az interjú akkor még csak folyamatban volt - a szerk.)
A felsőoktatási modellváltás célja, hogy az érintett szereplőket érdekközösséggé kovácsolja. E körben az ipari-gazdasági szektor bevonása kulcskérdés, hiszen az az egyetemek innovációs potenciálját nagymértékben befolyásolja. Természetesen ez egyetemenként más és más piaci szereplőket jelent: meggyőződésem, hogy az intézmények tisztában vannak azzal, hogy mely területen képesek külső partnereket bevonni. Egyébként ennek alapjai az intézményfejlesztési tervekben jelenleg is szerepelnek – ezt kívánja erősíteni a modellváltás, amelyben a stratégiai irányításért felelős kuratóriumnak valóban meghatározó szerepe lesz.
A PPP ingatlanok bérleti és szolgáltatási konstrukciói eddig magas költségeket róttak a PTE-re, több intézményfejlesztési tervben szerepelt ezek kezelése. A modellváltás kapcsán többször elhangzott, hogy ezeket az állam kiváltaná. A PTE esetében e kapcsán mire lehet számítani?
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium 2020. év végén az felsőoktatási PPP projektek teljes körét áttekintette, ennek alapján azonosításra és rangsorolásra kerültek azok a szerződések, amelyek kiváltása pénzügyi, jogi, gazdaságossági szempontból támogatott és megalapozott. A kormányzat elhivatott a Pécsi Tudományegyetem PPP terheinek a csökkentésében, így pozitív előrelépés várható, ami a modellváltást követően realizálódhat.
A PTE többször és több szempontból javított a rangsorokban elfoglalt helyén az elmúlt években. Milyen vagyonbeli és milyen rangsorbeli növekedést prognosztizál a PTE számára hosszú és rövid távon a modellváltás kapcsán? Van-e erre valamiféle elvárás?
Az elmúlt évek eredményei kiváló alapot nyújtanak a modellváltást követő új lehetőségek kiaknázására, ám az erre vonatkozó elvárást az új fenntartónak kell megfogalmaznia. Természetesen a rugalmasabb működési és gazdálkodási keretek már alapból hatékonyságjavító faktorok, de önmagában a modellváltás nem oldja meg varázsütésre a magyar felsőoktatás problémáit, így az nem is lehet a siker kizárólagos receptje a Pécsi Tudományegyetem számára sem:
a versenyképességhez vezető út első lépése a teljesítményelvű gondolkodás megerősítése, ezen belül a PTE számára releváns teljesítménymutatók meghatározása.
Ebben pedig valamennyi egyetemi polgárnak felelőssége van.
Finanszírozási szempontból mit tartana optimálisnak a PTE kormányzati támogatását tekintve? Milyen indikátorok alapján alakulnak majd az állami források a felsőoktatásban?
Fontos hangsúlyozni, hogy a modellváltással
az állam nem vonul ki a felsőoktatásból, csupán szerepe változik meg: eddigi fenntartóból a felsőoktatási közfeladat megrendelőjévé válik.
Ez viszont új finanszírozási rendszert kíván, amely a tervek szerint a hallgatói fejkvóta mellett előre rögzített teljesítménymutatók alapján, a különböző feladatok sajátosságait figyelembe vevő középtávú támogatást biztosít. E körben természetesen az államnak kiemelt figyelemmel kell lennie azoknak a már említett stúdiumoknak a finanszírozására, amelyek nem piacosíthatók. Az új finanszírozás pillérei, egyben indikátorai: 1) oktatás, 2) kutatás és 3) működtetés és üzemeltetés.
Milyen összetételű vagyonelemek biztosításával látja garantáltnak a PTE önállóbb működésének megteremtését?
A médiában számos olyan vád éri a kormányzatot, hogy a modellváltás leple alatt privatizálja a nemzeti vagyont. Ha viszont részletesen megvizsgáljuk az intézkedéseket, éppen azt látjuk, hogy döntően az egyetemek által eddig is vagyonkezelt ingatlanok kerülnek az intézmények tulajdonába – ami egyben a gazdálkodási autonómia növelését is jelenti. Ugyanakkor a hazai gazdaság és munkaerő-piaci kereslet jelenleg még nem tudja „eltartani” az egyetemi szférát, így a kormányzat olyan alternatív finanszírozási megoldásokon dolgozik, amelyek képesek megteremteni az intézmények gazdálkodási lehetőségeit növelő működést. Az egyedi vagyonjuttatások mellett ilyen lehet az egyetemi kötvénycsomag vagy a felsőoktatási Tao. támogatási rendszer.
A modellváltás évében is szükség van egy költségvetésre, melyet a közeljövőben tárgyal majd a PTE Szenátusa. A kuratórium működésének megkezdésének, illetve az átállás költségeinek fedezésére számíthat-e a PTE a kormány részéről?
A modellváltás rövidtávú sikere a gördülékenységben rejlik – azaz abban, hogy az egyetemi polgárok technikai értelemben semmit ne vegyenek észre az átállásból. Ennek egyik, ám jelentős aspektusa a szóban forgó költségek fedezésének kérdése: e körben természetesen a kormányzat kész segítséget nyújtani, és biztosítja a szükséges forrásokat.
A Szenátus szerepköréről a már modellt váltott egyetemekről vegyes információkat lehet olvasni a sajtóban. Ennek kapcsán: az állam ellenőrzi-e bármilyen formában a kuratóriumot a későbbiekben, a felsőoktatási szakmai és pénzügyi döntéseit tekintve?
A modellváltás előnye, hogy feloldja a korábbi kötött és szűk struktúrát: lehetőséget teremt az adott egyetem profiljához, szervezeti kultúrájához leginkább illeszkedő működés kialakítására – ezáltal a szervezeti autonómia kiszélesítésére is. Ami a kuratórium tevékenysége feletti kontrollt illeti:
a fenntartóváltás nem jelenti azt, hogy a közszféra köldökzsinórját teljesen elvágja a Kormány,
hiszen a független állami szervek továbbra is jelen vannak a működés törvényességi felügyelete, avagy a közpénzfelhasználás ellenőrzése formájában. Ráadásul az állami kontroll mellett az egyetem szenátusa is szerepet kap az elszámoltathatóság érvényesítésében, hiszen egy főt delegál az alapítvány felügyelő bizottságába. Végezetül azt sem szabad elfelejteni, hogy a mindennapokban arctalan minisztériumhoz képest a modellváltással konkrét egyénekre irányul a reflektorfény, akik nem csupán a társadalmi nyilvánosság előtt személyesen, de vezető tisztségviselőként is felelnek az alapítvány tevékenységéért.
