Ez az első tudományos-fantasztikus film, aminek a kiindulópontja is a tudomány volt, Oscart is a fekete lyuk szakszerű, ám látványos ábrázolásáért kapott.
Az úgy volt, hogy Nick Thorne nyugalmazott fizikaprofesszor egy vacsora alatt a kozmológia aktuális eredményeiről csevegett Lynda Obst hollywoodi producerrel. Mondhatnánk, hogy innen csak ugrás az Interstellar című film megszületése, de a bemutatóig még hosszú volt az út – ha nem is akkora, mint a Mars-Föld távolság.
Nem ez az első alkalom, hogy a tudományos eredmények teret kapnak egy filmben, hiszen egyrészt ez a tudományos-fantasztikus irodalomnak is kiindulópontja, másrészt rögtön beugorhat például a Kapcsolat című film, melynek forgatókönyvéhez Carl Sagan regényét használták fel 1997-ben. Azóta csaknem 20 év telt el, és a tudomány is fejlődött. Mégpedig eleget ahhoz, hogy Kip Thorne vegye a fáradságot, és bújtatott ismertterjesztésre vegye rá Hollywoodot.
Ezt olyannyira komolyan vette, hogy a film megjelenésével párhuzamosan jelent meg 2015 novemberében az a könyv, mely a film tudományos hátterét világítja meg. Magyarul mindössze egy hónappal később, 2015 decemberében jelent meg a kötet az Európa Kiadónál. Az ismeretterjesztés nemes céljához azzal is hozzájárultak, hogy előadássorozatot szerveztek a könyv kapcsán: Kovács József, a fordító ismertette a könyvet a Tudásközpontban, május 24-én.
Ez volt a negyedik ilyen esemény, s az első vidéki helyszínként Pécsre esett a választás. A terem zsúfolásig megtelt, és sem a pótszékeken ücsörgők, sem a gyerekek nem bánták, hogy az esemény kétórásra nyúlt. Ez azért is volt számomra meglepő, mert az egész előadásban két GIF volt. És ezek közül csak az egyik volt fekete lyuk. Voltak pillanatok, amikor egy rendhagyó fizikaórán éreztem magam, ezért eltűnődtem:
Honnan ez az elképesztő, növekvő és kitartó érdeklődés a csillagászat iránt?
Csak az elmúlt pár évben 3 hollywoodi blockbuster (Gravitáció, Mentőexpedíció, Interstellar) született, és tavaly az Interstellart torrentezték le a legtöbben. Egy majdnem háromórás filmet, és a teremben sem lehetett olyat találni, aki ne látta volna, akár többször. Volt, aki úgy jött el az előadásra, hogy már a könyvet is olvasta.
Csak egy megalapozott feltételezéssel élhetek: szerintem nehezen lehet máshonnan, átfogó képet kapni az univerzumról. Egy laikusnak pláne. A ma tartott fizikaórán a csillagászatról hallottak akár holnap megváltozhatnak annak függvényében, hogy az 1977-ben fellőtt Voyager űrszondák milyen új adatokat küldenek vissza a Földre a csillagközi űrből (vagy annak határáról), és ezek cáfolják-e vagy megerősítik az eddigi számításokat, elképzeléseket.
Magából az univerzumot irányító törvényekből a Newton-félén túl is legalább háromféle létezik: a relativisztikusak (görbült tér és idő, táguló univerzum, fekete lyukak, féregjáratok) és a kvantumtörvények (lézerek, nukleáris energia, ledek – utóbbi kapcsán folytatott kutatás kapott nemrég Nobel-díjat), melyek egymással ellentétesek, és ezek között „hídként” az
ún. kvantumgravitációs törvények. Utóbbiban az a szép, hogy ez „majdnem teljesen ismeretlen terület”.
Kip Thorne könyve őszinte: nem tesz úgy, mintha az ő elméletei lennének az egyedül igazak. Azt azért hozzá kell tennem, hogy Szabados László szakmai lektor és Kovács József fordító megjegyzései azért még árnyaltabbá teszik az amerikai fizikus által leírt képet. Kip Thorne a film cselekményére fűzi fel a magyarázatait. Kompromisszumokat is kellett kötnie Hollywooddal, és vannak olyan bemutatott események is, melyek lehetségesek ugyan, de kevéssé valószínűek. Emiatt a könyvben egy egyértelmű jelzésrendszert vezet be, és a fejezeteket IGAZ, MEGALAPOZOTT FELTÉTLEZÉS és SPEKULÁCIÓ címkékkel látta el. Először a fogalmakat mutatja be alaposan, a szemléltetésre pedig ott van maga a film.
A kötet nemcsak az univerzumról alkotott mai tudományos tényeket foglalja össze, de annak is hű krónikája, milyen őrült nehéz egy nehezen érthető tudományterületet a nagyközönségnek szánt film nyelvén kommunikálni. A forgatókönyvírók sztrájkjától a Spielberggel kötött szerződés formai hibáiig sok minden kiderül arról, mi zajlott a motorosdzsekis Kip Thorne színészekkel közös szelfijei mögött. Egyébként a filmben Brandt professzort is róla mintázták.
„Az űr nagy. Tényleg nagy. El se hinnéd, milyen hatalmasan, terjedelmesen, észbontóan nagy. Úgy értem, az ember azt gondolná, a patikushoz hosszú az út, de ez csak egy szem mogyoró az űrhöz képest.” – írja Douglas Adams a Galaxis útikalauzban. Az Interstellar és a tudomány második fejezetben pedig ez áll:
„Univerzumunk óriási. Elbűvölően gyönyörű. Bizonyos értelemben meglepően egyszerű, másrészt azonban elképzelhetetlenül bonyolult. Világegyetemünk hihetetlen gazdagságából mindössze néhány alapvető tényre lesz csak szükségünk, a következőkben ezeket foglalom össze.”
Szerintem Kip Thorne könyvét, igaz, nem sci-fi, hanem „csak” sci, szintén sokak idézik majd.
