A borászatok gondosan megművelt szőlősorai lenyűgöző harmóniában simulnak a tájhoz, a borászok egybehangzó véleménye szerint pedig aligha akad szebb látvány ennél. Peszlen Tamás elkötelezett szőlész-borász hallgató 2025-ben megnyerte „A Jövő Borásza” díjat, amely egymillió forintos pénzjutalommal és országos elismeréssel jár. Az ösztöndíj révén a hallgató egy külföldi szakmai gyakorlaton vehet részt, valamint lehetősége nyílik szüretelni valamelyik Borászok Borásza vagy a címre jelölt borászatánál.
Gratulálunk a díjhoz! Hogyan élted meg ezt a hatalmas sikert?
Egyelőre rengeteg erőt és elismerést kapok ettől az eredménytől, és nagyon örülök, hogy ez is sikerült. Nem tagadom, a pályamunka elkészítése igazi kihívást jelentett. Most egy kicsit aggódom, hogyan fogom megszervezni a külföldi féléves szakmai gyakorlatot, amit az egymillió forintos támogatás tesz lehetővé. Persze tudom, hogy vannak rá lehetőségek, és biztos vagyok benne, hogy sikerül majd megoldani, hiszen ez egy kivételes lehetőség, amit mindenképp ki fogok használni.
Vannak konkrét terveid a külföldi szakmai gyakorlattal kapcsolatban? Van olyan külföldi borászat vagy kutatóhely, ami kifejezetten inspirál?
Még konkrétan nincs. Célországok vannak. A terveim szerint, ha a tavaszi félévben utaznék ki, akkor a Dél-afrikai Köztársaság lenne az úti cél, mivel ott akkor van a szüret. Az őszi félévben viszont Portugáliába, Olaszországba vagy Spanyolországba mennék, ahol szintén izgalmas szakmai lehetőségek várnának.
Igazából Portugália lenne a cél.
Két nagy szerelmem van: a borászat és a túrázás. Ha Madeirára sikerülne kijutnom, ahol különleges borok is vannak, az mindkét szenvedélyemet egyesítené és ez végtelenül boldoggá tenne.
Mi motivált abban, hogy borásznak tanulj?
Sopron mellett lakom. Még gimnázium alatt kezdett el érdekelni a borászat, mivel nyaranta Sopronban és Ausztriában egy borászatban dolgoztam. Ekkor gondoltam azt, hogy ezt az egészet jobb lenne egy magasabb szakmai szintre vinni, és ezért jöttem ide a szőlész-borász mérnökire.
A TTK nyílt napja csak megerősített abban, hogy ide kell jelentkeznem.
Mesélj a kísérletedről: pontosan mit vizsgáltál, hogyan építetted fel a projektedet?
Az alkoholmentes, illetve alkoholmentesített borok múltjáról és jövőjéről szólt a pályázat.
Magyarországon a borászatok és a fogyasztók még nem fogadják a legpozitívabban az alkoholmentes borokat, de egyre jobban terjednek és fejlődnek, így próbáltam a lehető legjobban körbejárni a témát.
Írtam a technológiáról, a gyártási folyamatokról, és arról, hogy milyen a piaca itthon és külföldön.
Készítettem egy kérdőívet is, amit talán kétszázan töltöttek ki. Ebben a magyar fogadtatást mértem fel: kinek miért fontos az alkoholmentes bor. Felmerült a zéró tolerancia, az egészségtudatosság – hiszen kevesebb kalória van benne –, de szó volt vallási okokról is, például a muszlimok esetében.
A dolgozat része volt egy kísérlet is. Vettem néhány alkoholmentesített bort a Pannon Borboltból, és az egyetemen vaktesztet szerveztünk, melyben Hevér tanár úr, több szaktársam és egy-két borász is részt vett. Három pohár volt mindenki előtt: az egyikben alkoholmentes bor, a másodikban visszapótolt alkohollal (12,5%), a harmadikban pedig a visszapótolt alkohol mellett a hiányzó illóanyagokat is pótoltuk. Senki sem tudta, melyik pohárban mi van, mindenki sorrendet állított fel és pontozott.
A teszt alapján vegyesek voltak a vélemények.
Két bor esetében a visszapótolt alkoholos verzió lett a legjobb, egy esetben a visszapótolt illós verzió vitte a prímet, ami egy vörösbor volt.
Mi derült ki, milyen a fogadtatása az alkoholmentes boroknak Magyarországon?
Egyelőre nem túl pozitív a fogadtatás. Amikor átvettem a díjat az első mondatom a mikrofonba az volt, hogy alkoholmentes borokról írtam a dolgozatot. Ott álltam a teremben, körülbelül 200 borász előtt, és ahogy kimondtam, hogy alkoholmentes bor, lett is egy kisebb morgás. Pont erre számítottam, mert itthon ezek a borok most még nehezen elfogadottak, főleg szakmai oldalról. Magyarországon, ha jól tudom, jelenleg csak a Törley készít alkoholmentes pezsgőt. Más borászat nem foglalkozik vele, szóval a szakmában még mindig sok a fenntartás.
Pedig szerintem nem a bor alternatívájaként kellene tekinteni rá, hanem egy új termékként a borok mellett.
Ezt írtam le a dolgozatomban is, volt benne egy kritikai fejezet, amiben erről értekeztem. Fogyasztói szinten pedig itthon még sokan nem is ismerik, legfeljebb most hallanak róla először. Külföldön viszont egyre nagyobb az érdeklődés: például Németországban már most hatalmas a kereslet, és valószínűleg világszinten is hamarosan ez lesz a trend.
Milyen volt a közös munka Hevér László témavezetőddel?
Nagyon jó vele együtt dolgozni. Sok segítséget adott, és ez egyébként nem a szakdolgozatom témája, az teljesen más, de abban is ő a konzulensem. Amikor eldöntöttem, hogy beadom a pályázatot, már csak egy hónap volt hátra a határidőig, pedig fél év állt volna rendelkezésre, ő ennek ellenére támogatta a jelentkezésem. Nagyon sokat köszönhetek neki!
Ha egy szóval kellene jellemezned az alkoholmentes borok világát, mi lenne az?
Talán a „friss” szóval tudnám legjobban jellemezni az alkoholmentes borokat. Nekem emiatt egyébként sokkal szimpatikusabbak a fehérborok ebben a kategóriában, mert az alkohol kivonása miatt a szerkezetük is megváltozik, és a savak erősebben dominálnak. Ez a frissesség néha nagyon jól áll nekik, máskor viszont nem feltétlenül tesz jót az ízélménynek, inkább más lesz, és néha negatívumokat is hoz magával. De mindenképpen a „friss” az a szó, ami elsőként eszembe jut róluk.
Mivel koccintanál most legszívesebben?
Én inkább a fehérboros vonalat képviselem. A bor iránti szeretetemet is elsősorban a zöld veltelini indította el. Szóval, ha koccintani kellene, én ezzel a borral tenném.
Mit üzensz a fiatal borászhallgatóknak, akik még csak most keresik a helyüket?
Próbáljanak ki minél több mindent, és
figyeljenek oda a gyakorlatokon, mert rengeteget lehet ott tanulni, ami később mind hasznos lesz.
Gratulálunk „A jövő borászának”, Peszlen Tamásnak!
